Nem is kis forgalmat bonyolít le egy jelentéktelennek tűnő, vasi bekötőút úgy, hogy negyven éve lényegében nem kellett a burkolatát javítani. Pedig egy ideje már kamionok is használják, meg óriás-traktorok. Mégsem gödrösödik. Vajon mi lehet a titka?
De lássuk a medvét!
Sorokpolányt Vasvár felé elhagyva, rögtön rákanyarodhatunk a 87054-ös jelzésű útra, amely Egyházashollós felé visz. Közbe esik még egy település, Nemesrempehollós. Az utat kezdetben cserjék, kisebb akácosok szegélyezik. Ez a környék egy időben az illegális szemétlerakók kedvelt célpontja volt.
Tovább haladva kiérünk egy nyílegyenes, mintegy 3 kilométeres szakaszra. Az árok, ha van, lapos, az útfelület szinte hibátlan. A gépjármű nagyobb sebességnél is stabil. Semmi gödör, vagy süllyedés, nyomvályú. Az egyenes szakasz negyedénél érünk el Cete-majorhoz, a pulykatelephez.
Fotó: A polányi egyenes szakasz, amely lefedi az egykori Borostyánkő út vonalát.
Érdekesség, hogy ez a hely a világháború után a szovjetek gyűjtője volt. Ide terelték a „málenkij robotra" befogottakat, hogy aztán munkatábor és legtöbbször halál legyen a végállomás. Az itt élők mondják, hogy még a hatvanas években is kerültek elő a tábor létére utaló tárgyak, egyesek szerint emberi csontok is.
Lászlóval, a ma már nyugdíjas közutassal hajtunk a szakaszon. László még emlékszik rá, hogy ezzel a pályával sohasem volt gond. „Talán egyszer-kétszer szórtuk meg zúzalékkal, kátyúzásra nem emlékszem. Itt nem akadt dolog, maximum a padka, meg a fűnyírás, nyesés. Az tiszta volt, hogy ez a tartósság az útalapnak köszönhető. De ennek mármint az útépítésnek semmi nyoma nem volt az iratokban".
Nem is nagyon lehetett, mert az útnak ezt a szakaszát még a Kr. utáni 1. században építhették.
Pontosabban a ma is használatos, 3 kilométeres pálya szinte centire lefedi az egykori, Savariába vezető Borostyánkő út nyomvonalát.
Fotó: A Borostyánkő út fő vonalának térképe
Még az 1980-as években a Savaria Múzeum régésze, Cserményi Vajk tárt fel a Cete-majorral átellenben egy lóváltó állomást. Akkor a közutat is megkutatták és egyértelmű bizonyítékokat találtak arra, hogy a korona alatt, mintegy 1,5-2 méteres mélységben vörös kavics, bazaltkő rétegek húzódnak, vessző maradványokkal.
Az akkoriban szenzációnak számító feltárás sajnos nem teljesedhetett ki. A kutatást pénzhiányra hivatkozva leállították, a lóváltó állomást pedig évekkel később betemették. Valójában a régész személyével volt gond, aki akkor már a Kádár-rendszer ismert bírálójának számított és a megyéből is távoznia kellett.
Az sem segítette elő a régészek dolgát, hogy a feltárás mellé telepítettek egy fúrótornyot, földgáz reményében. Végül ez nem jött be, termálvizet viszont találtak. A környező falvak lelkesedést hamar lehűtötték, mert a kút a lóváltó sorsára jutott: betemették. Ma már csak néhány beton villanyoszlop-torzó emlékeztet a közelmúltra.
De hogy építettek utat a rómaiak, miből készült a mi kis polányi szakaszunk? Erre ad választ Karoliny Márton a Vas megyei közutak története című, 1987-es munkájában.
Fotó: Toscanában teljes épségükben is fennmaradtak egyes szakaszok
„A rómaiak útjaikat lehetőleg egyenes vonalvezetéssel, töltéseken építették ki, útmenti árokra a nyomok nem utalnak. A töltés agyagos területeken is jól tömörített kavicsból épült. A Körmend környékén végzett ásatások szerint a töltés metszete egyenlő szárú trapéz volt, 9 méteres alapszélességgel. A korona 5,50 m széles volt, a töltés magassága 0,7—0,8 m. Az utak szelvényezését mérföldkövek jelezték (lapis miliarius)... A főhálózat kiinduló pontját Rómában a Forumon az Arany mérföldkő, a Miliareum Aureum jelezte.
A burkolat általában döngölt kavics volt. amit habarcs kiöntéssel szilárdítottak, és rendszeresen megújítottak. Feltehető, hogy oldalirányból vesszőfonattal támasztották meg. Városokon belül tartósabb burkolatokat építettek. Ennek egyik legszebb példája a Szombathelyen feltárt városközpont bazaltborítású útja".
Fotó: A térkép jelöli a sorokpolányi szakaszt
Az sem érdektelen, hogy mi volt a mai autók őse, azaz mivel közlekedtek a limes utakon? A szerző leírja, hogy a személyek szállítására többféle kocsit használtak, volt amelyiken aludni is lehetett.
A teherszállítást nehezebb járművekkel oldották meg és gondoltak a karbantartásra is. Augustus császár műszaki csapatokat szervezett, ez volt a ,,centuria accessorum velatorum". Az utasok ellátását, pihenését mansio-k szolgálták. Ezek között 6-8 lóváltó állomás állt rendelkezésre. Ezek egyike lehetett a Cserményi Vajk által feltárt sorokpolányi.
Búcsúzóul teszünk még egy kört, jól felpörgetjük a motort. Mintha sztrádán lennénk.
Fotó: Az oszlop-torzók egy sikertelen próbafúrás mementói. Itt tárták fel a lóváltó állomást.
De hát azon is vagyunk, la autostradan.
