Menedékjogi szakjogászként, de még inkább az irgalmasságot, mint az egyik legértékesebb emberi tulajdonságot becsülőként nagy örömmel olvastam arról, hogy a herényi Szent György templom szomszédságában átadásra került egy krízishelyzetbe került emberek számára biztosított lakóház. Örömöm még inkább fokozódott, amikor az általam oly nagyra becsült Dr. Székely János, szombathelyi megyéspüspök atya személye is megjelent a híradáshoz mellékelt fotókon, ahol mint a fenntartó egyházmegye vezetője felszenteli az új funkciót kapott ingatlant.
A megnyitó dátuma nyilván szimbolikus, hiszen november 11. napja Szent Márton napja, azé a szenté, aki a legenda szerint Savaria, a mai Szombathely városában látta meg a napvilágot. Így lett ezen menedék neve Szent Márton ház, utalva a szent állhatatos, különösen az elesettek felé irányuló segítőkészségére.
A tett bátor és egyben példamutató.
amikor egy pakisztáni családot, valamint egy egyedülálló kameruni édesanyát helyezett szimbolikusan az Egyház oltalma alá.
Ezen nemes tett Vas megye egyházi életében nem minden előzmény nélküli. 2016-ban, szinte pontosan két évvel ezelőtt a Helsinki Bizottság megbízásából nyújtottam jogi segítségnyújtást a körmendi menekülttáborban. Ez volt az a tábor, ahol az elhelyezett, üldöztetés és nyomor elől menekülő külhoniak fűtés nélkül, hiányos étkeztetés mellett vészelték át a november hónapot, számos egyéb embertelen és megalázó bánásmódnak való kitettségük mellett. Észlelve a rászorulók reménytelen helyzetét, Németh Zoltán atya, körmendi plébános nyújtott életmentő segítséget azzal, hogy – az igazi felebaráti szeretet és a krisztusi könyörület példáját megmutatva – megnyitotta számukra a Körmendi Plébánia közösségi házát, több héten át lakhatást biztosítva a menedékkérőknek.
Meghatottsággal vegyes csodálattal gondolok pályafutásom ezen időszakára, hiszen ez a plébánia adott aztán helyet az általam folytatott jogsegélyszolgálatra is, amely során ügyfeleimmel közösen vívtuk szélmalomharcunkat a nemzetközi védelmi igény a bevándorlási hivatal felé való igazolása érdekében.
A szombathelyi megyéspüspök szerint fokozott szeretet és odafigyelés illeti meg a hajléktalanokat
Bűn-e a hajléktalanság? Bűn-e azt szankcionálni? Ilyen kérdésekre kerestük a választ.
Az irgalmasság szintén szívet melengető példája volt, amikor Győr-Moson-Sopron megyében a Pannonhalmi Bencés Főapátság is megnyitotta kapuit az oda érkező menedékkérők előtt, ahol tornateremben, matracokon tölthettek néhány éjszakát, mielőtt tovább haladtak útjukon.
Meggyőződésem továbbá, hogy számos olyan példa is akad még a menekülők felé irányuló egyházi segítségnyújtást illetően, amelyek elkerülték a nyilvánosságot.
Nagy örömmel töltene el, ha a gyűlölködő kommentháborúk helyett ezen sorok jutnának azok eszébe, akik megkérdőjelezik a menekülőknek nyújtott segítség jogosságát és szükségességét. S habár olykor egyházi körökből is hallhatunk olyan megközelítéseket, amely a fent felsorolt cselekményeket az embercsempészethez hasonlatossá teszi, fogódzkodjunk inkább ismételten az Evangélium soraiba, miszerint:
„Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük..." (Mt 7,21)
