A legtöbb szombathelyi tudja, hogy a második világháború alatt a várost légitámadások érték, az utolsó 1945 március 26-án, a vasútállomást célozva. A bombák 70 százaléka célt tévesztett és egy üres területre hullt, rengeteg óriástölcsért robbantva a földbe. Itt épült fel aztán a Hunyadi, majd átkeresztelve a Joskar Ola lakótelep. Rábukkantunk az utolsó megmaradt bombatölcsérre.
László 1970-ben érettségizett, majd főiskolára felvételizett, de nem sikerült. Mi mást tehetett, elment pénzt keresni. Azonnal fel is vették a szombathelyi Tanéphez, segédmunkásnak. A tanácsi építőipari vállalat jól fizetett a robotért és minden második szombat szabad volt. Mivel László egy kis faluban lakott, hajnalban kelt és bringára pattant, hogy elérje a 6 kilométerre levő vasútállomást. A vonaton gyakran szundított, de amikor Szőlős megállóhoz értek, az ablakra tapadt.
„A 424-es mozdony húzta a vonatot, ömlött belőle a gőz meg a füst, dohogott rendesen. Nem csoda, mert rengetegen utaztunk, jártunk be melózni, tanulni. A kocsik folyosóján is tömeg volt, innét a mondás, állva alszik a melós. Szőlős után nagyon figyeltem, a műsor a Lengyár után, a Gázgyárnál lett teljes. Szó szerint holdbéli volt a táj. A Gázgyár előtt, a nagy réten bombatölcsér bombatölcsért ért, egymást is keresztezték. Bár tudtuk, miről szól ez az egész, mégis nem lehetett nem ráfeledkezni a szabályos körökre, mértani formákra. Én csak azt nem értettem, hogy hova tűnt a kirobbantott föld... A látvány a nagy esők után volt igazán izgalmas: több száz csillogó folt lepte el a hatalmas területet, mint amikor egy festő a vásznára pöttyint"
- emlékezett a ma már nyugdíjas férfi.
Az előzményekhez tartozik, hogy 1945 március 4-én 127 amerikai liberátor jelent meg a szombathelyi légtérben és dobta le terhét. Visszaemlékezések szerint az első hullám a Nádasdy utcától a Bébic-telepet érte, közte a vasútállomást. A második hullám a Király utcától Szőlősig rombolt. A harmadik hullám a Nagytemplomtól a Százholdat befoglaló területen pusztított. A negyedik pedig az Akacs Mihály utcától a csendőr laktanyáig terjedő területet kapta telibe, elpusztult Szőlős és a Százhold. Mindez nyolc-tíz perc alatt zajlott le. Hatalmas kár keletkezett, 438-an haltak meg.
Március 26-án a vasútállomás, a Szövőgyár és a 11-es Huszár úti laktanya kapták a legtöbb találatot. A ledobott, 500 kilós bombák irtózatos zajt keltettek, voltak pillanatok, hogy nem lehetett látni az eget. Ez a támadás a bombázók szempontjából nem volt sikeres, mert a gyilkos rakomány nem a vasútállomásra, hanem a Gázgyár melletti üres rétre hullott. Amikor a repülőgépek az utolsó bombákat kioldották Szombathely felett, véget értek az amerikai légierő – néhány nap híján – egy évig tartó bombatámadásai Magyarország ellen. Az utolsó bombák azonban szovjet bombázókból másnap, 27-én hullottak a városra.
A kilyuggatott rét sokáig kihasználatlan volt. A hetvenes években aztán elkezdték fejleszteni a várost, új lakótelepekre volt szükség a beáramló, falusi környezetüket elhagyó embertömegek számára. Az addig szerény létszámú Szombathely csaknem 100 ezres nagyvárossá duzzadt, így kiadták az engedélyt a Hunyadi lakótelep megépítésére. Munkagépek sokaságával temették be a bombatölcséreket. Gyakran állt a munka, mert a markoló döglött bombát fordított ki a földből. Itt alkalmazták először a francia alagútzsalus építési technológiát (outinord) és itt építették meg úttörő módon az első átrium házakat. Később a Hunyadiból Joskar Ola lett, emlékezve a szovjet (mari) testvérvárosra.
A háború befejezése óta eltelt 75 év. Sétálunk az egykori bombák földjén, nyomokat keresve. Első látásra semmi sem utal a múltra, ám csalóka a kép. A városrész vasút felőli részén, a töltés mellett érdekes betonlapokat fedezünk fel a földben. Akár légelhárító géppuska talapzatául is szolgálhattak. Egy helyütt a rét hullámosra vált, tisztán kivehető egy félbevágott gyanús gödör. Az igazi meglepetés a töltés és a temetői kerítésnél ér: valószínűleg megtaláltuk az utolsó épen maradt szombathelyi bombatölcsért...
Talán azért maradhatott meg, mert az eléggé eldugott zugban szeméttárolóként, vízfogóként használták. Aztán elfelejtődött, bokrok, kisebb fák nőttek ki belőle. Most is szemetes, de mégis beszédes: tisztán kivehető a szabályos perem, a rét szintjéhez mérten még mindig markáns mélyedés. Rossz emlék, de árulkodó emlék: korlenyomat. Talán érdemes lenne megőrizni a mai és az utánunk jövő generációk számára okulásul, intésül. Kipucolva, bekerítve, feltáblázva – hiteles történelmi illusztrációként.
Szólj hozzá!
Előrehozott családtámogatások valódi plusz nélkül, régi üzenettel.
A TISZA elnöke szerint miközben a kormány az ünnepek alatt is uszít és kampányol, addig ők valódi segítséget visznek ahz embereknek.
Egyes napokon később nyitnak és tovább tartanak nyitva az udvarok, a hungarocell leadás szabályai is módosulnak.
Már ha kormányt tudnak alakítani.
A Vaskakas Bábszínházban közösen tették szebbé az ünnepet azok számára is, akiknek a karácsony sokszor nehezebben érkezik meg.
10 nap alatt több mint 300 alkalommal hívta.
A rendőrök elől menekült, úgy ütötte el a sértett biciklist, aki a helyszínen meghalt.
A hivatalos bejelentés januárban várható.
December 27-én az Arena Savariában emelik meg az irdatlan súlyokat.
Félelem és reszketés, most épp Fónagy Jánossal.
A 21 Kutatóközpont szerint a gyermekvédelmi ügy példátlan társadalmi figyelmet kapott, és érdemben rontotta a kormány megítélését.
Sem Ágh Péter, parlamenti képviselő, sem Básthy Béla, polgármester nem tartotta fontosnak közölni az összeget.
Nem is létező árukat kínált eladásra. Több mint 5 millió forintot csalt ki így.
Egy pizzéria teraszán szabadultak el az indulatok.
A hazámat szolgálom - kommentálta a főispán a bizalmat.
Riogatás, hangulatkeltés, vagy valós probléma? Maratoni vita széksértésekkel.