Hamarosan megjelenik Sárváron a Mindenki Sárvárért Mozgalom lapjának legújabb száma. Németh Zsolt polgármesterjelölt, a mozgalom alapító tagja azt mondja, az Európa-pártiak Lapja a következő néhány héten kerül a helyiek postaládáiba. A lap vezető cikkét Markó Péter írta, aki két cikluson keresztül volt a Vas Megyei Közgyűlés fideszes elnöke. Most viszont a sárvári ellenzéki összefogást támogatja. A lapból egy kis ízelítőt is megoszthatunk az Ugytudjuk olvasóival, jöjjön most Markó Péter írása:
Teremtsünk új divatot, mindnyájan tegyünk valamit a városunkért!
A nemzetközi hírű tudós, a 2015-ben elhunyt Hankiss Elemér vázolt egy új reformkort és egy polgárosodási programot még 2008-ban. Gondolatai időszerűek ma is. A polgárosodás programját azzal kezdi, hogy az emberekben meg kell születnie a felismerésnek, hogy „ez a járda, ez az önkormányzat, ez a város, ez a Parlament az enyém, a miénk. Mi vagyunk a város, mi vagyunk az ország. Mert csak ez a tulajdonosi tudat teheti az embert felelősségteljes, törvénytisztelő, másokkal szolidáris, öntudatos, autonóm polgárrá.”
Egy emberöltő telt el a rendszerváltás óta. Nem mondhatjuk, hogy 30 év alatt Magyarországon nagy számban született meg az autonóm polgár. Maradt helyette az elmúlt évszázadokban belénk ívódott alattvalói gondolkodás. A döntéseket rábízom a feljebbvalókra, akik az országot, a várost a maguk hitbizományaként kezelik, de cserében legalább nincs felelősségem, és ha jól viselkedem, karácsonyra vagy a választások előtt kapok 10 ezer forintnyi Erzsébet-utalványt. Vezető politikusaink úton-útfélen a kereszténységre hivatkoznak, aztán belénk oltják a gyűlöletet. Kerítést építenek, és embertelen körülmények között tartják a menekülteket, miközben oligarcháik ezerszámra foglalkoztatják a migránsokat. Próbáltál már beszélgetni Sárváron a sportcsarnokot építő munkásokkal? Előbb tanuljál meg románul! Ukránul, oroszul beszélsz-e? Próbáltál szóba elegyedni egy Flexben dolgozó vendégmunkással? Az elmúlt évben az egyikük segítséget kért tőlem a Nádasdy-várban. A személyi iratait kellett lemásolni, és elküldeni Bécsbe, mert ott kapott egy szerepet egy játékfilmben. Aztán ment tovább az Egyesült Arab Emirátusokba, egy ott frissen alakult orosz nyelvű színházba színésznek. A kijevi diploma megszerzése után és a bécsi filmszerep között Sárváron dolgozott. Tudunk valamit az itt dolgozó ezer vendégmunkásról? A ghánai származású filozófus, az amerikai Princeton egyetemen professzor Kwame Anthony Appiah teszi fel a kérdést: „Mit tudsz egy ember lelkéről, ha tudod, hogy kólát iszik?” Teljesítenünk kellene a József Attila-i erkölcsi parancsot: „Hiába fürösztöd önmagadban, Csak másban moshatod meg arcodat. ”
Mi, a Mindenki Sárvárért Mozgalom tagjai már kezdjük megismerni egymást. Amikor megalakultunk, mindannyian azt a kérdést tettük fel magunknak, mit tehetünk a városunkért, mit tehetünk a hazánkért, hogy a kisiklatott rendszerváltást újra helyes pályára állítsuk? A keleti és a déli nyitás vakvágánynak bizonyult. Ideje vigyázó szemünket újra nyugat felé fordítanunk. Az európai parlamenti választás megmutatta, hogy mi, Európa-pártiak sokan vagyunk, csak sokfelé osztódunk. Sárvári mozgalmunk azon a belátáson alapul, hogy össze kell fognunk. Az ősszel ezért már nem külön-külön pártokként, hanem együtt indulunk. Mozgalmunk a nevében is hangsúlyozza, hogy a Márki-Zay Péter által elindított Mindenki Magyarországa Mozgalomhoz csatlakozunk. Benne látjuk azt a karizmatikus vezetőt, aki egyaránt megfelel a jobb-és baloldali politikai elképzeléseknek és a keresztény erkölcsnek, és képes Orbán Viktort legyőzni. Mintha katolikusként is olvasta volna a svájci protestáns prédikátort, Zwingli Ulrichot: „Keresztyénnek lenni nem azt jelenti, hogy Krisztusról fecsegünk, hanem megpróbálunk úgy élni, ahogyan ő tette”. Nagyon erős erkölcsi parancs ez egy olyan képmutató világban, ahol Krisztusra hivatkozva a gyűlöletet oltják belénk. Mi az új mozgalmunkban Sárváron kilépünk ebből az ördögi körből, és arra összpontosítunk, ami közös bennünk, és ez a demokrácia, a jogállam tisztelete. A hátunk borsózik a közpénzből gazdagodó politikusoktól, és reméljük, mihamarabb eljön az elszámoltatás ideje.
Egy társadalom minőségét, így a sárvári helyi társadalomét is, nagymértékben meghatározza, hogy több emléke van-e, mint álma. Vagy több álma, mint emléke? Azokban a társadalmakban, amelyeknek több emléke, mint álma van, túl sok ember tölti az idejét visszatekintéssel. Méltóságukat, önbecsülésüket nem a jelenben, hanem a múltban keresik. És legtöbbször ez a múlt egyáltalán nem a valóságos, hanem egy elképzelt, megszépített múlt. A valóságban ezek a társadalmak az egész fantáziájukat úgy igazítják, hogy az elképzelt múltat még szebbé alakítsák annál, ami valaha is volt, ahelyett, hogy a képzelőerejüket egy jobb jövő felé irányítanák, és ennek megfelelően cselekednének.
Írásunkat a nagyszerű tudóssal, Hankiss Elemérrel kezdtük. Sorainkat is zárjuk az ő gondolataival: „Azt hiszem, Einstein mondta valahol, valamikor: »A nehézségek kellős közepén rejtőzik a lehetőség. « A nehézségeket már látjuk, patópálosan naponta fölpanaszoljuk. Talán itt van már az ideje annak, hogy a lehetőségek keresésével, a kiút programjaival foglalkozzunk. ”
Markó Péter
A nemzetközi hírű tudós, a 2015-ben elhunyt Hankiss Elemér vázolt egy új reformkort és egy polgárosodási programot még 2008-ban. Gondolatai időszerűek ma is. A polgárosodás programját azzal kezdi, hogy az emberekben meg kell születnie a felismerésnek, hogy „ez a járda, ez az önkormányzat, ez a város, ez a Parlament az enyém, a miénk. Mi vagyunk a város, mi vagyunk az ország. Mert csak ez a tulajdonosi tudat teheti az embert felelősségteljes, törvénytisztelő, másokkal szolidáris, öntudatos, autonóm polgárrá.”
Egy emberöltő telt el a rendszerváltás óta. Nem mondhatjuk, hogy 30 év alatt Magyarországon nagy számban született meg az autonóm polgár. Maradt helyette az elmúlt évszázadokban belénk ívódott alattvalói gondolkodás. A döntéseket rábízom a feljebbvalókra, akik az országot, a várost a maguk hitbizományaként kezelik, de cserében legalább nincs felelősségem, és ha jól viselkedem, karácsonyra vagy a választások előtt kapok 10 ezer forintnyi Erzsébet-utalványt. Vezető politikusaink úton-útfélen a kereszténységre hivatkoznak, aztán belénk oltják a gyűlöletet. Kerítést építenek, és embertelen körülmények között tartják a menekülteket, miközben oligarcháik ezerszámra foglalkoztatják a migránsokat. Próbáltál már beszélgetni Sárváron a sportcsarnokot építő munkásokkal? Előbb tanuljál meg románul! Ukránul, oroszul beszélsz-e? Próbáltál szóba elegyedni egy Flexben dolgozó vendégmunkással? Az elmúlt évben az egyikük segítséget kért tőlem a Nádasdy-várban. A személyi iratait kellett lemásolni, és elküldeni Bécsbe, mert ott kapott egy szerepet egy játékfilmben. Aztán ment tovább az Egyesült Arab Emirátusokba, egy ott frissen alakult orosz nyelvű színházba színésznek. A kijevi diploma megszerzése után és a bécsi filmszerep között Sárváron dolgozott. Tudunk valamit az itt dolgozó ezer vendégmunkásról? A ghánai származású filozófus, az amerikai Princeton egyetemen professzor Kwame Anthony Appiah teszi fel a kérdést: „Mit tudsz egy ember lelkéről, ha tudod, hogy kólát iszik?” Teljesítenünk kellene a József Attila-i erkölcsi parancsot: „Hiába fürösztöd önmagadban, Csak másban moshatod meg arcodat. ”
Mi, a Mindenki Sárvárért Mozgalom tagjai már kezdjük megismerni egymást. Amikor megalakultunk, mindannyian azt a kérdést tettük fel magunknak, mit tehetünk a városunkért, mit tehetünk a hazánkért, hogy a kisiklatott rendszerváltást újra helyes pályára állítsuk? A keleti és a déli nyitás vakvágánynak bizonyult. Ideje vigyázó szemünket újra nyugat felé fordítanunk. Az európai parlamenti választás megmutatta, hogy mi, Európa-pártiak sokan vagyunk, csak sokfelé osztódunk. Sárvári mozgalmunk azon a belátáson alapul, hogy össze kell fognunk. Az ősszel ezért már nem külön-külön pártokként, hanem együtt indulunk. Mozgalmunk a nevében is hangsúlyozza, hogy a Márki-Zay Péter által elindított Mindenki Magyarországa Mozgalomhoz csatlakozunk. Benne látjuk azt a karizmatikus vezetőt, aki egyaránt megfelel a jobb-és baloldali politikai elképzeléseknek és a keresztény erkölcsnek, és képes Orbán Viktort legyőzni. Mintha katolikusként is olvasta volna a svájci protestáns prédikátort, Zwingli Ulrichot: „Keresztyénnek lenni nem azt jelenti, hogy Krisztusról fecsegünk, hanem megpróbálunk úgy élni, ahogyan ő tette”. Nagyon erős erkölcsi parancs ez egy olyan képmutató világban, ahol Krisztusra hivatkozva a gyűlöletet oltják belénk. Mi az új mozgalmunkban Sárváron kilépünk ebből az ördögi körből, és arra összpontosítunk, ami közös bennünk, és ez a demokrácia, a jogállam tisztelete. A hátunk borsózik a közpénzből gazdagodó politikusoktól, és reméljük, mihamarabb eljön az elszámoltatás ideje.
Egy társadalom minőségét, így a sárvári helyi társadalomét is, nagymértékben meghatározza, hogy több emléke van-e, mint álma. Vagy több álma, mint emléke? Azokban a társadalmakban, amelyeknek több emléke, mint álma van, túl sok ember tölti az idejét visszatekintéssel. Méltóságukat, önbecsülésüket nem a jelenben, hanem a múltban keresik. És legtöbbször ez a múlt egyáltalán nem a valóságos, hanem egy elképzelt, megszépített múlt. A valóságban ezek a társadalmak az egész fantáziájukat úgy igazítják, hogy az elképzelt múltat még szebbé alakítsák annál, ami valaha is volt, ahelyett, hogy a képzelőerejüket egy jobb jövő felé irányítanák, és ennek megfelelően cselekednének.
Írásunkat a nagyszerű tudóssal, Hankiss Elemérrel kezdtük. Sorainkat is zárjuk az ő gondolataival: „Azt hiszem, Einstein mondta valahol, valamikor: »A nehézségek kellős közepén rejtőzik a lehetőség. « A nehézségeket már látjuk, patópálosan naponta fölpanaszoljuk. Talán itt van már az ideje annak, hogy a lehetőségek keresésével, a kiút programjaival foglalkozzunk. ”
Markó Péter
