Több mint 30 év után testvérként talált egymásra a kolumbiai Armero tragédia két túlélője. Egyikük egyhetes csecsemő, nővére pedig alig egyéves volt, amikor a vulkánkitörés szétszakította családjukat.
Armerót 1985 novemberében nyelte el a vulkanikus iszapár. A tűzhányó nem sokkal éjfél előtt tört ki, a legtöbb embert álmában érte a halál, de voltak, akik még napokon küzdöttek az életükért. Egy tizenhárom éves kislány – Omayra Sánchez – története a leghíresebb, 60 órát töltött az iszap fogságában, beszorult a lába és hatóságok megfelelő eszközök hiányában, nem tudták kimenteni.
A katasztrófának nagyjából huszonötezer áldozata volt – ez volt a történelem negyedik leghalálosabb vulkánkitörése. A tragédia az egész világot megrendítette. Még Európából is rengetegen jelentkeztek a mintegy ötszáz árvának nyilvánított gyermek örökbefogadására.
Az egyhetes csecsemő spanyol nevelőszülőkhöz került. A most harmincnégy éves nő múltja feldolgozására egy dokumentumfilmet is forgat. Tinédzser kora óta kereste vér szerinti családját. Csak anyja nevét ismerte, és nagyon meglepődött, amikor tavaly megtudta, hogy egy Kolumbiában élő büfésnő is ugyanazt az asszonyt keresi.
„Nagyon más környezetből jövünk, nem is hittem el, hogy ő lehet a testvérem, hogy ez valóban megtörténik. Az egész olyan filmszerű” – mondta a kisebbik testvér. A DNS-teszt azonban igazolta, hogy testvérek. Nővére látja is hasonlóságot. Például abban, hogy első találkozójukra mindketten virágmintájú felsőt vettek fel.
„Boldog vagyok, hogy van egy húgom, és szeretném tudni, hogy édesanyám is életben van-e. Hogy lehetnek-e még további testvéreim” – mondta teljesen elérzékenyülve a 35 éves nő.
Az elszakított nővérek most igyekeznek elmélyíteni kapcsolatukat, miközben tovább kutatnak édesanyjuk után. Különböző iratok és beszámolók arra utalnak, hogy az asszony túlélhette a vulkánkitörést.
