Francia védelmet ajánl Európának Macron a NATO helyett
A francia elnök, Emmanuel Macron korábban agyhalottnak nevezte a NATO-t, avagy a nyugati katonai szövetséget, amelynek az azt alapító USA mellett például a legtöbb EU-tagország, így Magyarország is tagja. Most az is kiderült, miért beszélt így a NATO-ról a francia elnök a múlt hét végén új védelempolitikai ajánlatot tett az EU-s tagországoknak.
Ennek az a lényege, hogy tulajdonképpen átvenné a NATO szerepét a térségben a francia hadsereg, és védelmi potenciálját – ebbe beleértve az atomarzenálját – kiterjesztené a vele együttműködni kívánó országokra. A lépésnek nyilván köze van ahhoz, hogy az Eu-ból a brexittel távozó Egyesült Királyság, és a Trump által vezetett USA kevésbé megbízható szövetséges lett az elmúlt években. Hogy mit lépnek erre az európai országok, az egyelőre a jövő zenéje, a fent linkelt cikk hosszasan és alaposan taglalja az ügyet.
Meglepetés: a baloldali-nacionalista Sinn Féin tarolt az ír választáson
Általános választást tartottak Írországban február 8-án, ami hosszú időn felborította az ír kétpártrendszert: 1919-es függetlenné válás óta ugyanis leginkább két centrista, jobboldali-liberális párt, a Fine Gael, és a Fianna Fáil váltotta egymást a kormányrúdnál különféle koalíciók élén.
Az Írországban, illetve az Egyesült Királysághoz tartozó Észak-Írországban is jelenlévő, az Ír-sziget egy államban egyesítését célnak tekintő baloldali-nacionalista Sinn Féin sokáig páriának számított az ír politikai életben, többek között azért, mert több szálon is kötődött a szintén a két Írország egyesítéséért küzdő IRA nevű félkatonai szervezethez.
A Fianna Fáil 38 mandátummal, mögötte a Sinn Féin 37, a jobbközép Fine Gael 35, a Zöldek 12, a Munkáspárt 6, Szociáldemokraták 6, az Antikapitalista Emberek a Profit Előtt 5, a független képviselők 19 székkel végeztek.
Ez történelmi eredmény a Mary Lou McDonald által vezetett Sinn Féin számára, és bár a kormányalakítással első körben a Fianna Fáil próbálkozhat, akik nem akarnak együttműködni McDOnaldékkel. Nehéz elképzelni olyan koalíciót, ahol a két centrista párt bármelyike a Sinn Féinnel kormányoz, mégsem lehet elmenni amellett, hogy az írek láthatóan olyan változásra szavaztak, amelynek része kell legyen a baloldali párt.
A választás eredményéről és a kontextusról részletesebben az Azonnalin lehet olvasni.
Demokrata előválasztás: Bernie Sanders nyert New Hampshire-ben
Ősszel elnököt választanak az Amerikai Egyesült Államokban, az előválasztási szezon pedig már el is kezdődött. A republikánus oldalon nincs kihívója a hivatalban lévő jobboldali populista Donald Trump elnöknek, a demokratáknál azonban egyre érdekesebben alakul a verseny.
Az amerikai rendszerben úgy dől el, ki lesz a két nagy párt elnökjelöltje egy-egy választáson, hogy minden állam előválasztást tart. Ebből eddig kettő volt meg, először Iowában szavaztak, ahol megcsúsztak az eredmény kihirdetésével, de végül Pete Buttigieg egykori South Bend-i polgármester, a demokraták centrumához közel álló jelöltaspiráns zsebelhette be a legtöbb delegáltat – miközben a párt balszárnyát képviselő Bernie Sanders szenátor kapta egyébként a legtöbb szavazatot, és csak eggyel kevesebb delegáltja lett, mint Buttigiegnek.
A demokrata előválasztás tehát eddig leginkább a centrista, a párt elitjének szimpatikusabb harmincnyolc éves Buttigieg és a pártban mindig is kívülálló, szociáldemokrata programot hirdető hetvennyolc éves Sanders csatája. Ez egyben azt is jelenti, hogy egyelőre gyengén muzsikál Barack Obama volt alelnöke, a hetvenhét éves Joe Biden és a másik baloldali programmal jelentkező jelölt, Elizabeth Warren is. New Hampshire nagy meglepetése az volt, hogy helyettük Amy Klobuchar minnesotai szenátor futott be a harmadik helyre.
Persze korai még nagy megállapításokat tenni az előválasztásról: az egyik fontos jelölt, a milliárdos Michael Bloomberg még be sem szállt a versenybe. A hónapban február 22-én Nevada, február 29-én Dél-Karolina választ majd, az ún. szuperkedd pedig március 3-án lesz, ezen a napon tizenöt államban tartanak előválasztást, köztük például a rengeteg delegáltat küldő Kaliforniában. Az első két állam előválasztásainak tanulságairól a Mérce.hu írt összefoglalót.
Lemondott a legnagyobb német kormánypárt elnöke, veszélyben Merkel utódlása
Lemondott pártja éléről a német kereszténydemokrata párt, a CDU elnöke, Annegret Kramp-Karrenbauer – ez nem önmagában fontos, hanem azért, mert az AKK-ként emlegetett politikust szánta utódjának Angela Merkel német kancellár, aki utolsó ciklusát tölti. Hagyományosan a párt elnöke lesz a párt kancellárjelöltje is a következő választáson.
A lemondásra azután került sor, hogy Türingiában a CDU és a szélsőjobboldali AfD szavazataival választották meg kormányfőnek a jobboldali liberális FDP politikusát, Thomas Kemmerichet. A szélsőjobboldal támogatásának elfogadásából hatalmas botrány lett, Kemmerich lemondott, Merkel is elítélte a dolgot, a tartományban új választást fognak tartani.
AKK-t 2018 decemberében merkelista jelöltként választották meg a párt elnökének a párt jobbszárnyát képviselő Friedrich Mertz-cel szemben: akkor úgy nézett ki, hogy ezzel Merkel biztosítja, hogy az ő irányvonalát vigye tovább a párt visszavonulása után is. Hogy ki lehet AKK utódja, ezzel a legnagyobb német kormánypárt politikájának irányítója, arról az Azonnali találgatott, miközben Ésik Sándor arról értekezett, hogy mit is mutat ez az egész a német politika válságáról.
