Hohn Krisztina az LMP országgyűlési képviselője, korábban a Baranya megyei Mánfa polgármestere. A képviselőt a járvány kapcsán kérdeztük annak lehetséges következményeiről.
A koronavírus kapcsán mindenki a nagyvárosokról beszél, de egykori kistelepülési polgármesterként hogy látja, milyen kihívásokkal szembesülnek a falvak a mostani válságban?
Azt gondolom nem véletlen, hogy inkább a nagyvárosok kerülnek fókuszba ennek a járványnak a kapcsán, az eddigi tapasztalatok alapján ott sokkal intenzívebben jelen van, hiszen jóval nagyobb a népsűrűség. Én egy baranyai kis településen Mánfán voltam tizenkét évig polgármester, amit nagyon szerettem, hiszen kis közösségben teljesen más egy településvezető feladata, mint egy nagyobb városban például.
Vannak olyan kihívások amelyek nagyon hasonlóak a városokban is és persze olyanok, melyek egy tipikus kistelepülésen csak elvétve fordulnak elő. Aprófalvakban többségében kialakított a falugondnoki intézmény, illetve a házi gondozási rendszer, így talán gyorsabban tud reagálni egy ilyen hirtelen jött változásra és hatékonyan tud segíteni. De tény hogy az anyagi lehetőségei is sokkal korlátozottabbak. Különösen igaz ez azokban a falvakban, ahol sokan élnek mélyszegénységben, nincsen ipar helyben, a közlekérdésföldrajzi adottságok is rosszak, hiszen ezek a települési önkormányzatok jellemzően súlyos pénzhiánnyal küzdenek.
Egy ilyen válság egyben mindig lehetőség a változásra is. Ön szerint mit kellene változtatni ahhoz – elsősorban kormányzati szinten – a válság után, hogy a kisebb települések is esélyt kapjanak a túlélésre?
Jelen pillanatban szükség lenne valamilyen központi keretre, melyre az érintett önkormányzatok -szociális és védekezési feladataik költségére- igényt nyújthatnának be. Hosszú távon pedig elengedhetetlen lesz a leszakadó térségek hatékony felzárkóztatására. Fel kell térképezni a hiányosságokat és a lehetőségeket egyaránt és meg kell alkotni egy olyan programot, mely alkalmas a problémák kezelésére és természetesen ehhez a megfelelő forrásokat is hozzá kell rendelni.
Ön az elmúlt hetekben a válság kitörése óta is rendre azok mellett emelet szót, akikről a kormány ahogy az elmúlt években, úgy a koronavírus kitörése óta is mintha megfeledkezett volna. Ön szerint van esély rá, hogy a kormány legalább egy ilyen válsághelyzetben erősíti a szociális hálót, vagy semmi jóra nem számíthatnak a nehéz helyzetben lévők?
A nehéz helyzetben élők ebben az időszakban még rosszabb helyzetbe kerülhetnek, melyen enyhíteni szükséges és ehhez nem elég csupán az önkormányzatokra hárítani a felelősséget. Hiszen az adó és egyéb elvonások miatt egyre kevesebb forrás jut ezeknek a feladatoknak az ellátására.
Mik lennének a legfontosabb intézkedések annak érdekében, hogy a várható gazdasági válság eredményeként senki ne kerüljön lehetetlen helyzetben Magyarországon?
Először is az álláskeresési járadék folyósítását három hónapról hat hónapra lenne szükséges emelni, így több idő állna rendelkezésre másik munkahely keresésére. A mindenkori öregségi nyugdíjminimumot jelentősen meg kell emelni és ezzel együtt a Foglalkoztatást Helyettesítő Támogatás összegét is. De persze ezek csak az első lépések...
Többször elmondta az elmúlt hetekben, hogy a karantén nagyon súlyos következményekkel járhat azokban a családokban, ahol egy bántalmazó családtaggal kénytelenek most összezárva élni az áldozatok. Ön szerint mit tehetne a kormány annak érdekében, hogy valódi segítséget tudjon nyújtani ebben a helyzetben az áldozatoknak?
Először is ratifikálhatná az Isztambuli Egyezményt, melyre egyre kisebb esély van, mivel nem rég fogadtak el a kormánypártok egy politikai nyilatkozatot melyben elutasították ezt. Azért lenne fontos beépíteni a magyar jogrendszerbe ezt az egyezményt, mert világos útmutatásokat , módszereket és kötelességeket tartalmaz, mely segít csökkenteni a családon belüli erőszakok számát. Sajnos azonban mondva csinált okokra hivatkozva nem hajlandóak erre, viszont megtehetnék azt is, hogy a számukra nem támogatható pontokat kiveszik ebből az egyezményből és a többit lépésenként beemelik a jogrendszerbe, illetve ennek megfelelően fejlesztik az intézményrendszert és sokkal nagyobb figyelmet és energiát fordítanak a megelőzésre, az áldozatsegítésre, a társadalom érzékenyítésére, valamint teljesítik a szükséges monitoring feladatokat.
Ön szerint a mostani egyszeri béremelés pótolhatja az elmúlt évek elmaradt béremelését az egészségügyben?
Ez a mostani egyszeri prémium szerű juttatás csupán csepp a tengerben, hiszen ez nem pótolja a havi szinten járó fizetésemelést. De mindenképpen megemlíteni szükséges a szociális ágazatban dolgozók helyzetét is, akik szintén megérdemelnék mind az egyszeri bérkiegészítést, mind pedig a béremelést. Szégyenletes, hogy ebben a helyzetben a kormánynak eszébe sem jut, hogy a bérfejlesztés szempontjából rendkívül elhanyagolt szektorban rendezze a jövedelmeket és versenyképessé tegye. Hiszen ezen a területen is nagy szükség van elhivatott és jó szakemberekre, akik sokat tudnak tenni a társadalmi különbségek enyhítése, az idősek gondozása, a családok segítése, a leszakadó rétegek gondjainak enyhítése érdekében.
