Napok óta Győr fideszes polgármestere szolgáltatja a közbeszéd témát. Van, ahol a nemzeti háTURUL miatt, de olyan is van, akinél inkább a szem előtt történő, szemtelen lopás miatt kerül szóba egy kisfröccs mellett. Mert, ha a keményen dolgozó kisember hajókázni nem is, azért kocsmázni még jár.
Az alig félpercnyi videó a maga pőre módján tökéletesen mutatja be, hogy a kiskirály a szó minden értelmében meztelen. Mindenki láthatja, hogy a hatalmasnak tűnő urak valójában minden elképzelésnél szánalmasabb alakok, akinek a humoruk addig terjed, hogy az „Add ide a didit” című klasszikus szól miközben vállt vállnak vetve küzdenek a boldogságért, és akikben annyi elegancia sincs, hogy legalább a hölgyeknek ne uniós támogatásban fizessenek.
Hiba lenne azonban, ha megállnánk ott, hogy kinevetjük őket. Megérdemlik, nem erről van szó. Csakhogy ők valójában évek óta rajtunk nevetnek.
A módszer nem, csupán az idők változnak.
Repüljünk csak vissza egy pillanattal 2013-ba és vegyük fel a szálát, egy olyan országos botrányt keltett ügynek, amiben fideszes politikusok - bennfentesek szerint - pénzért vásároltak testi szerelmet, és ahol a videó nem arról készült, ahogy keresztény-konzervatív módjára csupán egy férfi és egy nő szereti egymást testi szerelemmel, hanem arról, ahogy Lazáry Viktor éppen egy kis kólát szippant fel, majd a maradékot fogínyéhez dörzsöli rutinosan. Na, de számít ez? Nem!
Az eszköz lényegében mindegy is. Ami számít az az, hogy a NER lovagok eljutottak oda, hogy úgy érzik bármit megtehetnek, ők az átlag felett állnak, nekik jár a szóda, a kóla, a kurva. A pökhendi gőg, a kivagyiság, a megtehetem, a biztos burok tudata, hogy mindegy, hogy a Balatonon, az Adrián vagy az Óceánon, de őket nem érhetik utol, a rendszer kegyeltjei, akiket a rendszer véd.
A Fideszt nem a közös célok, a közös elvek tartják össze, hanem a hatalom. És ahogy múlik az idő, a hatalom mellett egyre inkább a közös bűnök. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy fel sem merült semmiféle retorzió Borkai Zsolttal szemben. Mint, ahogy a hat évvel ezelőtt történt kokain szippantás sem hozott magával semmiféle retorziót Lazáryra nézve. Igaz, Lazáry és társai nem indulhattak el a 2014-es önkormányzati választáson, ám épp az utcácskákon végigmenő akrobata az, aki most is közpénzből tartja el magát és ül a szombathelyi fejlesztési cég vezetőségében. Nyomozás, vádirat, ítélet. Ugyan már!
Ne legyenek hát illúzióink azzal kapcsolatban, hogy ez csak itt és csak most, és botlás, és egyszeri, és soha többet. Ez éppen olyan rendszer és módszer, mint a 70-as évek balatoni nyaralóinak építése az innen-onnan megmaradt “feleslegből”.
Azt pedig végképp hiba lenne gondolni, hogy ennek magától vége lesz: hogy létezik valami önkontroll a kormánypárton belül, ami kordában tudja tartani a kiskirályokat, az egyre mohóbb ügyvédeket a magukat egyre hatalmasabbnak érző helyi erős embereket. Nincs ilyen és nem is lesz. Magától biztos nem. Akkor változhat meg mindez, ha a Borkai-féle ügyeknek következménye van: ha már nem érzik azt, hogy bármit megtehetnek. Ha legközelebb, amikor egy hasonló mértékű lopást egy hasonló minőségű bulival akarnak megünnepelni, akkor az eszükbe jut, hogy ebbe akár bele is lehet bukni. Mert ez egy ideje már fel sem merül.
