Új, eddig ismeretlen növények jelentek meg, a megszokott, vadvirágos rétet „idegen katonák" lepik el, megfojtva a sárga zsibavirágot, a hófehér pipitért, a kék ibolyát és a tűzvörös pipacsot. A fák is szenvednek már, a dió be sem érik, feketén lehull. A fenyő kiszárad, a díszcédrusok pedig mintha elégtek volna. Egyszerre van jelen a klímaváltozás és a nem őshonos növények nyomulása.
Ezekről a jelenségekről kérdeztünk meg két szakembert, Csiszár Ágnest és Korda Mártont, a Soproni Egyetem Erdőmérnöki Kar Növénytani és Természetvédelmi Intézetének munkatársait. Mint elmondták, az idegenhonos növények a legkülönbözőbb helyekről kerülhetnek hazánkba, például Európa más tájairól, Ázsiából, Észak- és Dél-Amerikából vagy akár Afrikából is.
Csiszár Ágnes és Korda MártonFotó: Csiszár Ágnes
„Európában összesen mintegy 12 ezer idegenhonos növényfaj fordul elő, melyek döntő többsége nem okoz problémát. Azonban nagyjából 10 százalékuk új hazájukban olyan kedvező létfeltételeket talál, hogy az ember segítsége nélkül, önállóan terjedésbe kezdve képes nagy területeket meghódítani, gyakran homogén állományokat alkotva.
Ezeket hívjuk inváziós növényfajoknak, vagy igen találó magyar kifejezéssel özönnövényeknek, mivel egyes területeket valósággal elözönlenek", fogalmaztak.
A két szakember kifejtette: az özönnövénnyé vált idegenhonos növényfajoknak több olyan tulajdonságuk is van, melyek jelentős előnyhöz juttatják őket az őshonos fajokkal szemben.
„Gyakran más körülmények között alakultak ki, új hazájukban nincsenek se károsítóik, se kórokozóik, amelyek korlátoznák őket. Számos inváziós faj esetében kimutatták, hogy a gyökereikből, lehullott lombjukból olyan anyagok oldódnak a talajba, melyek az őshonos fajok fejlődését gátolják.
Szép, de kiszorítja az őshonos növényeinket a bíbor nebáncsvirágFotó: Csiszár Ágnes
Jó példa erre a tévesen ecetfa néven is ismert mirigyes bálványfa. A bálványfa tudatos telepítés és spontán terjedés eredményeként az ország melegebb klímájú dombvidéki és alföldi területein szinte mindenhol előfordul. A telepítés szempontjából korábban kedvezőnek tartott tulajdonságai jelentősen hozzájárultak inváziójához és tették az egyik legnagyobb természetvédelmi problémát okozó özönfajjá. A bálványfa természetvédelmi szempontból egyik legveszélyesebb özönfajunk", hangsúlyozták a kutatók.
De miként kerülnek ezek a növények hozzánk? „A legtöbb esetben szándékosan hozzák be őshazájukból az új helyükre, de behurcolhatják véletlenül is. Behozhatják tudományos céllal botanikus kertekbe, vagy bekerülhetnek kiskertekbe, ahová mondjuk egy nyaralás során megtetszett növényről gyűjtött magokat veti el a tulajdonos...
Leggyakrabban az idegenhonos fajok behozatala valamilyen gazdasági megfontolásból történik. Az újonnan behozott fajtól nagyobb mennyiségű, vagy jobb minőségű faanyagot remélnek az erdészek, vagy látványosabb, érdekesebb dísznövényt a kertészek, esetleg jobb mézhozamot a méhészek, vagy egy új haszonnövényt a mezőgazdászok".
A dísznövényként való terjesztésre jó példa, mondta el Csiszár Ágnes, a Nyugat-Dunántúli régióban, vagyis a mi vidékünkön is terjedő bíbor nebáncsvirág, valamint az alkörmös fajok. A bíbor nebáncsvirág nagytermetű, dekoratív, élénk rózsaszínű, illatos virágokkal rendelkező növény. Elsősorban természetvédelmi gyom, gátolja a honos fajok felújulását.
A laikusok számára érdekes tulajdonsága, hogy felpattanó tokterméseinek magjai az anyanövénytől 7 méterre is repülhetnek. Irtását nehezíti, hogy gyakran nehezen megközelíthető, folyóvíz közeli élőhelyeken található.
A kaukázusi medvetalp a Rába árterében már előfordultFotó: Csiszár Ágnes
A másik betolakodó az amerikai alkörmös, más néven amerikai karmazsinbogyó. Ez Észak-Amerikában és Mexikóban őshonos. Régebben Európa-szerte ültették, terméseit borok, szörpök, cukorkák színezésére használták, míg ki nem derült festékanyagának toxikus hatása.
„A növény minden része mérgező, hajtásának nyersen való fogyasztása hányáshoz, hasmenéshez, görcsökhöz vezethet. Magas termete, fehér vagy rózsaszínes fürtvirágzata, csüngő, fekete bogyó terméságazata miatt, rokon fajával, a kínai alkörmössel együtt dísznövényként is ültették. Főként bolygatott, félárnyékos élőhelyen megtelepedett.
Az özönnövények tehát elfoglalhatják az őshonos növény- és állatfajok élőhelyét. Így fordulhat elő, hogy az egyik réten száz és száz különböző virág pompájában gyönyörködhetünk, míg máshol, amíg a szem ellát, csak egyetlen növény fordul elő. Mindez tehát azt jelenti, hogy az özönnövények az őshonos természeti értékeink megritkulását, esetenként akár teljes eltűnését is okozhatják", húzták alá a soproni egyetem munkatársai.
Szólni kell az inváziós fajok egészségügyi kockázatairól is. Számos, igen szerteágazó problémát okozhatnak egyes növények, amelyek közül a legismertebb az Észak-Amerikából származó parlagfű által okozott pollenallergia, de feltétlen említést érdemelnek az igen súlyos bőrirritációt okozó medvetalp fajok is. Utóbbi Vas megyében is megjelent, a Rába-árterében bukkantak óriás-példányokra.
„A kaukázusi medvetalp 3-5 méteres magasságot is elérő évelő faj, a hazai botanikus kertekbe és arborétumokba termete és dekorativitása miatt dísznövényként hozták be, inváziója is főként e helyekről indult. Hazánkban egyelőre csak néhány előfordulása ismert, melyek patakok, folyók, utak mentén, tarvágásokon, degradált legelőkön, települések közelében találhatók.
Nyugat-Európa hűvös, csapadékos klímájú területein inváziója sokkal nagyobb jelentőségű. Humán-egészségügyi vonatkozása tovább fokozza a faj terjedése által okozott problémát, mivel nedvével vagy levelével történő érintkezést követően a bőrre jutott fotoaktív vegyületei fény hatására átalakulva súlyos bőrgyulladást okoznak", hallottuk.
A legelterjedtebb idegen növény a bálványfaFotó: Csiszár Ágnes
Több özönnövény gyomnövényként is viselkedhet és a termesztett növények között az erdőkben, szántókon és kertekben akár tömegesen megjelenhet, gyakran jelentős irtási költséget okozva, fejtették ki a kutatók. Mint mondták, számos fajuk igen szélsőséges helyeken is képes megjelenni, így járdák, házfalak repedéseiben, ahol gyökereikkel tetemes műszaki károkat okozhatnak. Egyes fajok ártereken való tömeges megjelenése növeli az árvízi kockázatot.
„Ilyen faj a cseh vagy hibrid óriáskeserűfű, melynek vízfolyások mentén található állományai megnehezíthetik a mederfenntartási munkát, károsíthatják az árvízvédelmi berendezéseket. A településeken megjelenő egyedek az épületek károsításával, a járda szétrepesztésével okozhatnak problémát.
A hibrid faj jelentősebb károkozása a folyóvizek mentén, folyók, patakok, csatornák közelében, illetve ártereken, erdőszéleken tapasztalható. Gyöktörzsével behálózza a talajt, kiterjedt, elegyetlen állományokat alkot. Visszaszorítása nehéz és hosszú időt vesz igénybe, mivel nagyon gyorsan és hatékonyan regenerálódik, így általában több évig tartó, kombinált kezelésre van szükség".
Csiszár Ágnes és Korda Márton hangsúlyozta: az özönnövények esetében is legfontosabb a megelőzés. „A legjobb, ha nem ültetünk ilyen fajokat. Így megakadályozhatjuk, hogy „megszökve" kárt okozzanak hazánk gyönyörű és páratlan természeti értékeiben.
Ha a területünkön ilyen faj jelenik meg, akkor mihamarabb lépjünk fel ellene. Ha megjelenését időben észleljük, akkor általában a kivágás, a kiásás vagy a kaszálás sikeres lehet. De ha már túl nagy állománya alakult ki a fajnak, akkor gyakran csak vegyszerrel lehet ellene sikeresen fellépni. Az ilyen beavatkozások azonban nagy körültekintést és szakértelmet kívánnak, így legjobb, ha ezt növényvédelmi szakemberre bízzuk!", figyelmeztetnek a szakemberek az új jelenségek kapcsán.
