A filmes kínálatban külön szigetet alkotnak az iráni alkotások. Igaz, van is alapjuk hozzá, hogy csak az iszlám állam alapvető fegyelmezési eszközét, a halálbüntetést említsük. Amit előszeretettel alkalmaznak a politikai ellenfelekkel szemben. Pár hete egy ellenzéki újságírót, Ruhollah Zamot küldték bitó alá az ajatollák, mert munkáját végezte és ez nem tetszett a rendszernek.
A halálbüntetés sokakat megnyomorító testi-lelki kínjairól szól az idei, berlini Arany Medve díjas film, a Nincs Gonosz (There is No Evil). A Mohammad Rasoulof rendezte német-iráni-cseh alkotás októberi premierje elmaradt, de az internet jóvoltából nyomon követhető a 150 perces, négy önálló epizódra tagolt történet. Persze, ez is csak a mozivásznon az igazi, de arra még várnunk kell.
Az első történet viszi be talán a legnagyobb gyomrost a nézőnek. A rendező egy negyvenes férfi és családja hétköznapját mutatja be, s ez bármelyik európai nagyvárosban hasonló. A kopaszodó, kissé pocakos férfi, amint a munkából haza hajt középkategóriás autójával, elmegy a nejéért és irány a bank, a fizetés felvétele. Ezután az iskolához hajtanak a lányukért, aki mobilt nyomkod, következik a szupermarket, a shopping, majd egy pizzéria.
Tágas a lakásuk, a hűtő tele élelemmel, ledes a tévé, modern a dizájn. A hétköznapi, dokumentarista stílus elaltatja éberségünk és akkor sem gyanakszunk, amikor éjjel 3-kor csörög a vekker, munkába indul a családfő. Na bumm, éjszakai műszakos.
Hát az. Vált a kép, emberünk unottan ül egy koszlott fal előtt, amelyen hat piros lámpa ég. Kávézik. Aztán a hat piros kialszik és felgyullad lejjebb hat zöld lámpa. A férfi, kávéval a kezében, megnyom egy gombot. Aztán egy kis kémlelőhöz megy, belenéz... Mi is látjuk a záró képet, amely olyan erős, hogy kitörölhetetlenül beleég az agyunkba. Szó szerint.
Az élmény olyan erős, hogy a második történet elejét el is viszi. A téma itt is a halálbüntetés, egy katona lelki tusája, akinek hajnalban ki kell végeznie valakit. Hogy kit és miért, azt nem közlik vele. Azt viszont igen, ha megtagadja, akár ő lóghat a kötél másik végén. Iránban 2 év a kötelező szolgálat, aki nem volt katona, az nem kap útlevelet, sem jogosítványt, nem vehet igénybe orvosi ellátást és nem vállalkozhat. Ez a jogfosztottság rengeteg iráni fiatal életét teszi tönkre. A másik, a katonákkal való „szabad rendelkezés", közte a halálos ítéletek végrehajtására történő parancs pedig lelki nyomorékká.
A katona azonban nem hajlandó ölni. Egyetlen út áll előtte ahhoz, hogy ismét normális életet éljen, szerelmével Európába meneküljön – a lázadás. A rendező feszült és emlékezetes, nem különben nagyon is hitelesnek tűnő kockákon mutatja be azt a folyamatot, amelynek végén eldől a morális kérdés. Állítólag ez az epizód váltotta ki a legnagyobb dühöt az iráni cenzorokból.
A harmadik részben szintén egy huszonéves katonát látunk, aki 3 nap eltávozását szerelme felkeresésre költi. A gyönyörű táj, a moha erdő és a mennydörgés már-már idilli, amikor a lány közli: elvitték a falu népszerű tanítóját és kivégezték. „Általa többek lettünk és szabadabbak", mondja róla a lány. Az emlékezés estéjén kiteszik a tanító fotóját. A fiú ekkor döbben rá: ő volt az, aki a 3 nap eltávozásért a férfit felakasztotta. „Azt mondták nekem, hogy gyilkos és tolvaj, nem kár érte", vall zokogva a fiú. „Örök szerelmem maradsz, de most menj el, végleg", így a lány.
A negyedik epizód Irán lenyűgöző tájain játszódik, egy hegyek közti farmon, ahol a halálbüntetés késői folyományaként drámai családi titkok derülnek ki. Főhőse egy húszéves, Ausztriában orvosnak tanuló lány, akinek élete órák alatt változik meg, miután kiderül: senki sem az, akit annak hitt.
Nem könnyű felállni a székből Rasoulof igényes, magas nívón megvalósított műve láttán. Mintha Jancsó Miklós Oldás és kötés című alapművének morális kérdései köszönnének vissza, persze más időben és feltételekkel. De mégis: a hatalom, az elnyomás, a tisztesség és a hazugság leleplezése örök dilemmák voltak és maradnak.
A rendezőt, Mohammad Rasoulof-ot már nem engedték kiutazni Iránból, az Arany Medvét lánya, Baran vette át BerlinbenAmúgy a rendező sem úszta meg azt, hogy az iszlám állam embertelenségét bemutató művet készített. Berlinbe már nem engedték kiutazni. Az Arany Medvét lánya, Baran vette át, aki az egyik epizód főszereplője. Rasoulof ellen nemrég vádat emeltek izgatás címén és ez nem sok jót jelent. Szinte biztos, hogy börtön vár rá, de mi, a nézői filmje által „többek lettünk és szabadabbak".
