Milyen esélyekkel indult volna egy fiatal lány egy sakkversenyen, ahol kizárólag férfiak domináltak a 60-as években? A Netflix legújabb minisorozata, A vezércsel (The Queen’s Gambit) többek között ezt a kérdést boncolgatja: a meghatározó női szemszögön keresztül belelátunk az akkori amerikai mindennapokba, nem elkerülve az olyan súlyos témákat sem, mint az alkoholizmus, a megszállottság vagy a gyógyszerfüggőség.
A vezércsel | Hivatalos előzetes | Netflix
Főhősünk, Elizabeth Harmon egy tragikus baleset következtében nyolcévesen árvaházba kerül. A csendes, zárkózott kislány az épület dohos pincéjében lakó magányos gondnoktól kapja élete első sakkleckéit. Hamar kiderül róla, hogy igazi csodagyerek: miután felfedezi magának a játékot, csakis a sakk iránti szenvedélye vezérli. Amikor néhány évvel később egy kertvárosi pár örökbe fogadja, páratlan tehetségével felhívja magára a környezete figyelmét, és végre megmérettetheti magát a profik között is.
Nem vicc az a kijelentés, hogy soha nem volt még ennyire izgalmas sakkpartikat követni a mozivásznon, mint ebben a sorozatban. „Fú, két ember ül az asztalnál és órákon keresztül tologatja a bábukat, de jó…” – gondolhatná a néző, ám az alkotók tökéletes arányérzékkel, jó ötletekkel és ügyesen szerkesztett montázsokkal adják át minden egyes játszma érzelmi ívét, a feszültség pedig konkrétan kézzel tapintható. Emellett A vezércsel hitelességében is kiemelkedik a kavalkádból: olyan valódi nagymesterek működtek közre szakmai tanácsadóként, mint a korábbi világbajnok Garri Kaszparov, akik a meccsek lebonyolításán kívül sokat beszélgettek a szereplőkkel arról, hogyan is néz ki egy sakkverseny. Ennek köszönhetően a Chess News nevű sakkportál minden idők legjobb sakkfilmjének kiáltotta ki a sorozatot, ám ez ne tántorítsa el azokat, akik nem értik a szabályokat, laikusok számára ugyanúgy élvezhető minden egyes képernyőn látott mozzanat.
A sakk, mint egyfajta szimbólum is megjelenik a történetben: a fekete és fehér harca az emberben ugyanúgy fontos szerepet kap, ahol hősünk a belső démonjaival küszködik, az ellenfél pedig nem más, mint saját maga. Legyen szó az árvaház óta meglévő gyógyszerfüggőségről (doppingként használt nyugtató), a mostohaanyjától örökölt alkoholizmusról (húzóra megivott borosüvegek), vagy a vér szerinti anyjának mentális zavarairól – Beth rengeteg terhet kénytelen cipelni, és hiába arat megannyi diadalt a férfiak fölött, a legapróbb kudarc után ismét a szakadék szélén találja magát. Ettől függetlenül ez nem egy depresszív melodráma, sokkal inkább felnövés-történet. A karakterfejlődés célja és hajtóereje a sakk: Beth a versenyek kihívásai révén érik felnőtté, a sakkon keresztül tanul meg bízni másokban, és csakis annak segítségével tud felülkerekedni önmagán, hogy a világ legjobb játékosává válhasson.
Mindent összevetve A vezércsel egy roppant izgalmas és szórakoztató sorozat, mindenkinek csak ajánlani tudom. A szereposztás hibátlan (Anya Taylor-Joy sziporkázik a főszerepben), a vizualitás és a korhű hangulat szintén kiemelkedő, maga a történet ugyan kissé didaktikus és kiszámítható, de itt úgysem a frappáns fordulatokon kell meglepődnünk. A Netflix ismét bemutatta, hogyan kell ízig-vérig minőségi sorozatot tálalni, ékesen prezentálva, hogy az emberi fejlődés néha bizony fontosabb a történetnél.
Fotó: Netflix