Pár napja már nincs ellenőrzés, lebontották a vírusfüggönyt a magyar-osztrák határon. Ismét szabad, pontosabban korlátozásmentes a határátlépés. Éltünk az alkalommal, rövid körutat ettünk a Nagyszentmihály-Felsőőr, azaz Grospetersdorf-Oberwart útvonalon. Az első és igazán mellbevágó élmény a rengeteg, plexi-pajzzsal védett arc. Amíg nálunk elvétve sem látni ilyen védőfelszereléssel ellátott embereket, addig a felsőőri boltokban, utcákon ez a módi.
De kezdjük az elején. A magyar határra érve simán hajtunk tovább, ellenőrzésnek semmi nyoma. A málló beton roncsok után felüdít az osztrák kiskatona, aki maszkkal a száján int: mehet! Azért a kuckójából kikandikál egy rendőr is, maga a csupaszság. Aztán hasonló élményünk jó ideig nem lesz majd.
Amire tippelünk a gyorsforgalmin, az be is jön: ott a ravasz traffipax a szokott helyén. Lám, akad azért állandóság a változásban. A magyarok által is kedvelt szupermarkethez érünk, több hazai kocsi parkol a döntött reklámoszlop mellett. Bár nehéz eldönteni, hogy ki a hazai és ki az ausztro-magyar.
3
Az eladótérben a 3 hónappal, a karantén előtti állapotokhoz képest észlelhető a változás. Minden eladó és alkalmazott arcpajzsot visel. Ugyancsak maszkot visel minden vásárló, legyen az fiatal, gyerek, vagy nyugdíjas. Pedig senki sem ellenőriz, nincsenek biztonsági őrök és kamerák sem.
Az árukészlet megszokottan bőséges, de több termék mégis hiányzik. A miértre egy magyar árufeltöltő, János ad választ: – Sok mindent hoztak repülővel Európába, tartós élelmiszereket is. Ez most akadozik. Amit az unióban termelnek, az kapható, de néhány ázsiai és amerikai cikk, például ritka fűszerek, vagy konzervek átmenetileg nem. Olyan helyzet ez, mint amikor a régóta álló autót elindítod: eleinte kicsit köhög, aztán felpörög. Szóval kell egy kis idő a vissza rázódásra.
A város főterén rengeteg a fiatal, az iskolákból utaznak haza, várják a buszt. A kéttannyelvű gimnáziumban sem mindennapi a látvány: az elmaradt ballagást ismétlik a fiatalok és a szüleik a tanárokkal. Amikor kellett volna, akkor nem lehetett, de az élményt nem akarják kihagyni. Így is szép a történet. Bár kicsit komikus, amint egymást tolják odébb a nagy udvaron, hogy legyen meg a másfél méteres szociális távolság.
Erre minden boltban matricák figyelmeztetnek. Lemértük, tényleg 1,5 méterre vannak egymástól. Nincs mese, így kell sorban állni a pénztárnál, ahol plexi a pénztárost védő ablak és plexi az arcpajzsa is. Itt vírus aztán nem tör át. Mi se nagyon, akkora a sor, de kivárjuk. A bolt bejáratánál ismét kisebb sor, a kezet fertőtlenítjük a tartályoknál, majd jöhet a kéztörlő papír.
Ha a szombathelyi hétköznapokat vesszük alapul, akkor azt mondhatjuk: a szomszédban a vírus elleni küzdelem mostanra egészségügyi-mentális rendszerré állt össze, komolyan veszik, nem lazítanak.
A sci-fi világot megidéző arcpajzs nagyon is praktikus és gazdaságos. Amíg kis hazánkban a portyázók által begyűjtött ázsiai maszkok jelentős része egyszerű selejt, plusz tengernyi kerozin a repülőkbe, addig ezt a szerkezetet egyszer kell megvenni és kész. Nincs több költség, ráadásul teljesen biztonságos. Nem dobják el, mint nálunk a szájmaszkokat az utcákon, így nem is környezetszennyező.
Átállították a kávézók, az éttermek belső tereit. Az asztalok negyede kikerült, így a bevétel nyilván kisebb lesz. A mellékhelyiségekben is nagy a változás. A férfiaknál feleződött a szolgáltatás, ritkították az előterek kézmosóit. Mondhatni, mindenből kevesebb lett. De mégsem kell sorban állni, valahogy mindig annyian vagyunk egy adott térben, amennyien lehetünk éppen.
3
A népszerű mozi és a hozzá tartozó vendéglátó egységek, hétfő lévén, csendesek. Eszter a közkedvelt pizzériában dolgozik, Szombathelyről jár be nap mint nap. – Május közepén indult itt újra az élet, nekünk sok dolgunk nem volt. A boxok eleve plexivel leválasztottak, az asztalok pedig tisztes távolságra vannak egymásától. Hazai vendég eddig még nem volt, itt dolgozó magyarok azonban igen. Bízunk a gyors felfutásban – mondja a csinos lány. Majd hozzá teszi: a főnök osztrák és senkit sem bocsátott el a karantén alatt. Ez nem ki szó, főleg, hogy minden alkalmazott magyar.
Hazafelé Nagyszentmihálynak jövünk, az itteni pizzériában is honfitársak dolgoznak, a főnök török. Ők sem érezték meg nagyon a válságot, mert folyamatosan sütöttek – elvitelre. – Az osztrákok nem annyira főzőcskézők, mint mi, így gyakran rendelnek étteremből, pizzériából. Nagyon betartják a szabályokat, hisznek a kormányban és hisznek az egészségügyben.
Itt a taps sem volt nagy divat, ellenben jól megfizetik az orvosokat, ápolókat. A járványon sem poénkodnak, az köti le őket, hogy miként lehet minél előbb és a legjobban kijönni belőle. Egyvalamiért azért sokan morognak. miért nem lehet nyáron koncerteket tartani? Ausztriában a nyár a külföldi világsztárok szezonja. Talán ezen is változtatnak majd – halljuk.
Három hónap múlt el és egy kicsit minden más lett. De csak kicsit. De az nagyon.
