Nehezen felfogható, hogy alig egy évvel 1945 után a nagykunságban és az ország északi részén véres zsidóellenes pogromokra került sor. A csőcselék feketézőkre hivatkozva támadott meg olyan falusi kereskedőket, akik éppen csak túlélték a haláltáborok poklát. Volt, hogy a javaikat deportálásuk után elorzó szomszédok lincselték meg őket. A könyv üzenete ma is időszerű.
Závada Pál Egy piaci nap című regénye egyes szám első személyben meséli el a történetet. Mariska tanítónő szemszögéből látjuk az eseményeket, miután szintén tanító férjét, Hadnagy Sándort koncepciós perbe fogták. Megismerhetjük azt a háború utáni, feketéző, seftelő, gyakran törvényen kívüli országot és miliőt, amelyet koalíciós időként emlegetnek. Závada véleménye lesújtó e korról, amelyben nem ért véget a háború, hiszen tombol a gyűlölet a lelkekben.
A kor politikai szereplői a kisgazdák és a kommunisták. Köztük megy a harc a hatalomért. Ugyan a kommunista Rajk László a belügyminiszter, de a rendőrség tehetetlen a bűnözés ellen. Tehetetlen lesz majd a pogromoknál is, sőt néha besegít a szerencsétlenek rugdosásába. A két politikai erő ugyan elzárkózik a nyílt antiszemitizmustól, de a valóságban meglovagolja a „népi kezdeményezéseket". Hogy aztán a számára kedvező változatot arassa le.
A mű főhőse, Hadnagy tanító úr hamis vádak alatt áll. Ez ellen a kisgazdák főleg azért tiltakoznak, mivel számukra jó ütőkártyát látnak a tanítóban a vörösök ellen. A kommunisták viszont azért csuknák le a tanítót, mert már érvényben Rákosi belső parancsa: támadni kell a vidéki értelmiségit, aztán majd mindenkit, aki nem áll be az új forint mellé, azaz a sorba. Az már hatalomtechnikai elem, hogy a kunvadasi piacon fura figurák jelennek meg, akik az állítólagos feketéző „hogyishívjákok" ellen agitálnak.
A jelző vidéken a zsidókat jelentette. Sokan nem örültek a haláltáborokból visszatérőnek, mivel javaikat a deportálás után, nem egy esetben a szomszédok, elorozták. Akik a szembenézés helyett a támadást választották. A pogrom gyúanyagát egy képtelen vérvád alkotta: a zsidók gyerekeket darálnak le, majd kolbászként adják el. Vajon milyen lehet annak az országnak a morális állapota, ahol egy ilyen képtelenség egyáltalán felmerülhet?
A választ az 1946 május 21 én kirobbanó, kiskunvadasi pogrom adja meg, aminek során véresre verik a zsidó kereskedőket. Előbb a piacon, majd a házaikban. Van, akit addig ütnek, amíg lélegzik. Van, akit falhoz szögeznek. Kiváltképp egy nőkből álló asszonybanda garázdálkodása tűnik fel, annyira kegyetlenek. Az eseményeket felkapja a sajtó, vizsgálat indul, a tanítót, mint felbújtót, halálra ítélik. Holott ott sem volt.
Závada nem véletlenül nyomoz a mélyen gyökerező antiszemitizmus, az ennek nyomán fellépő lincselések dolgában. Művében vezérvonal a hatalomra törők gátlástalansága, a hívő tömegek megvezetése, kihasználása. Amikor aztán azzal szembesülnek, hogy a tömeg szó szerint elszabadul, a zsidózást összekötik a kommunistázással és rombolni kezdenek- az már nem lesz jó. Kell tehát a bűnbak, s ezt a tanítóban és a Kisgazdapártban találják meg.
A fikciós elemekkel is dolgozó, de valóságos tényeken alapuló regény bevallottan üzen a mának. Például azzal, hogy az antiszemitizmus folyamatosan jelen van, a hatalmi játékok tükrében hol felerősödik, hol kissé visszaszorul. Manapság egyes hirdetői a hatalom közelébe kerültek (közte az a tankönyvíró, aki nemrég nyíltan zsidózott egy színész osztály előtt). Van ok az aggodalomra, elég csak a közösségi oldalakon manifesztálódott indulatokra gondolnunk, ezek könnyen csaphatnak át parttalan gyűlöletbe.
Ironikus, hogy az a bizonyos „kolbász" időről időre előkerül. Hol vérvád, hol politikai pamflet szerepében tűnik fel. Különbség természetesen van a kettő között, nem is kicsi, de valahol azonos a matéria. Hadnagy tanítót végül felmentik, s mint tudjuk, a Kisgazdapárt 60 százalékkal megnyeri a választásokat, így koalíciós kormányt alakíthat. De az ajtó résében már ott a sarló és a kalapács. Nem kell sokat várnia arra sem, hogy a tanítót – és vele az értelmiségieket – ismét perbe fogják.
A Závada-piac üzenete az, hogy bőven van utánpótlása a gyűlöletnek az időlegesen ezt eltakaró, álságos jelképek alatt.