Minél iskolázatlanabb a nép, annál könnyebb szellemi falat építeni köré. Minél több a műveletlen ember, annál könnyebb a hatalom dolga. Ismert tézisek a közelmúltból. Erre épült a hírhedt hármas T-rendszer, a tűrés, tiltás és a támogatásé.
E „kommunista szentháromság" körmönfont volt és hatásos. A forradalom utáni, nyiladozó értelmiségire találta ki és valósította meg Aczél György kultúrpolitikus, a párt egyik meghatározó vezetője. A végrehajtásért az adminisztrációs osztályok, az állambiztonsági munkatársak és hálózataik, valamint a megyei pártbizottságok káderei feleltek. A nyílt cenzúrát kerülték, a szellemi elitet sem üldözték, mivel az integrálása volt a cél. A manapság tapasztalható áthallások miatt érdemes felidézni néhány példán, hogyan is működött ez rendszer.
T, mint tiltás. Legismertebb talán A tanú című film kálváriája. Már a forgatás alatt sejtette a stáb Bacsó Péter rendezővel az élen, hogy nehéz meccs lesz vászonra vinni a mára legendássá váló művet. Így is történt. Amikor a film elkészült, egy szakmainak mondott filmes bizottság véleményezte, majd problémássága (rendszerbírálata) miatt Aczélék elé került. Azonnal betiltották.
A pártvezető annyira reménytelennek ítélte a film helyzetét, hogy nem is győzködte Bacsót, vágja újra. Ugyanis a mű minden kockája ült, telitalálat volt. A rendező elmondta, hogy egy fogadáson odament hozzá a kultúrpápa és azt mondta: „Értem én, Bacsó elvtárs, hogy parabola, de lehet ezt ellenségesnek is venni. Mi annak vettük". Az 1969-ben forgatott film végül 10 kemény évre dobozba került. Szombathelyi bemutatójára 1979-ben a Béke moziban került sor.
T, mint tűrés. Ez volt a legszélesebb merítés. A folyóiratok közül sok esetben ezen a mezsgyén táncolt a szombathelyi Életünk, vagy a budapesti Mozgó Világ. Az Életünk kezdte el elsőként közölni az emigráns magyar írók műveit és ez nemzetközi visszhangot váltott ki. Aczél jól taktikázott, hiszen azt a látszatot sikerült keltenie, hogy lám, ez nem egy elnyomó, kommunista rendszer, hanem maga az emberarcú szocializmus. A Mozgó Világ még tovább mehetett és olyan kérdéseket is feszegethetett, mint a sajtószabadság, az antiszemitizmus, vagy a rendszer által tagadott szegénység szociográfiai dokumentálása.
De volt egy határ. Az Életünk esetében egy vers, a Mozgó esetében pedig egy álriport megjelenése verte ki a biztosítékot. Kontroll következett, a Mozgót átalakították. A tűrés határán táncoltak a fiatal írók, alkotók, így a Fiatal Művészek Klubja közönsége is. Megfigyelték őket, de ha nem vitték utcára nézeteiket, dolgozhattak. Aczél kedvenc módszere volt a fokozatos behálózás. Volt, akinek útlevelet adott, lakást utaltatott ki, s volt, aki egyik napról a másikra kegyvesztett lett. Mások, az igazi nagyságok, így Hamvas Béla, vagy Bibó István azonban megtörhetetlennek bizonyultak.
T, mint támogatás. Minden olyan filmet, könyvet, produkciót támogattak, amely a rendszert dicsőítette, vagy legalább az „érted haragszom" állapotba hozta. Gyurkó Kádár-könyve jó példa erre, de azért sok pénze megmaradt az agitprop-osztálynak. Nem igazán tolongtak az udvari dalnokok. Így a rendszer az oktatás révén kívánta elérni a neki megfelelő eredményt. A szellem embereit, főleg a pedagógusokat, rendszeresen tovább képezték, tanfolyamokra járatták és úgynevezett „fejtágítókon" mutatták meg nekik a helyes irányt. A hármas T végül elérte célját, a rendszer szellemi konszolidációja megtörtént és tartós maradt.
Így értünk el 1989-hez. Aczél György letűnt, de nem tűnt el hagyatéka. Sajnos egyre több jel utal arra a mai kultúrában, a színházi életben, a tudományos világban, az oktatásban, hogy nem veszett ki a centralizáció, egyre szűkebb a terepe a szabad gondolkodásnak. A tűrés rossz emléke villan fel akkor, amikor a hatalom által kontrollálhatatlan művészi kísérletek sorsára figyelünk. Mint az aczéli időkben, most is dívik a középszer, a szellemi élet egyre inkább a politikai játszmák részévé válik. Innen már csak 1 centire van a tiltás.
Társadalomkutatók, politológusok szerint egy adott rendszer a szabad választások útján akár 1 napon belül megváltoztatható. Pár év elég a főbb politikai irányok rögzítéséhez. A gazdaság átállítása új fazonra már nehezebb dió, 20-30 évet is igénybe vehet. A társadalom szellemi felépítményének megváltoztatása a legnehezebb feladat, ehhez 50 év kell. Persze, ezt az időt nem kötelező kivárni.
Szólj hozzá!
Már a tiszás Horváth Nándor Zsolttal egyeztetett a város további fejlődéséről.
A nyári időszakban is több izgalmas program hívja az érdeklődőket.
A TISZA Párt országgyűlési képviselője a lakossági díjfizetés megszüntetését kezdeményezte az illetékes minisztériumnál.
A bűnügyi felügyelet kifejezés talán nem mond sokat mindenkinek, mégis fontos eleme a magyar büntetőeljárásnak.
Magyar Péter szerint az általa elkövetett kommunikációs bakik is hozzájárulhattak ahhoz, hogy Polgár Judit végül nem vállalta a köztársasági elnök-jelölést.
Július 23-án a Városházán ismertetik az övezeti paraméterek változtatására vonatkozó javaslatot.
Locsolás, és sebességkorlátozás mellett.
A férfiak tolvajoknak hittek egy autóban várakozó öt fiatalt, majd az üldözés során többször is nekihajtottak az előlük menekülő járműnek.
A TISZA országgyűlési képviselője szerint tévhitek és összeesküvés-elméletek terjednek a talajgenerátorok működéséről, miközben a rendszert központilag irányítják.
A gyanú szerint fizetés nélkül vehettek igénybe többen is szolgáltatásokat.
Amíg a TISZA Párt frakciója egységesen támogatja a korábbi sakk világbajnok jelölését, az ellenzéki szereplők bírálják az államfő-váltás folyamatát.
Úgy néz ki, hogy alig egy év után véget ér a volt körmendi polgármester diplomata karrierje.
Az elektromos autók terjedésével egyre többen keresnek megbízható otthoni töltési megoldást.
Az főügyészség minimum 15 évre súlyosbítaná a politikus büntetését.
A régi hagyományt újraélesztő rendezvény idén is látványos esti programmal várta a győrieket - az önkormányzat félmillió forintos támogatással segítette a megvalósítását.
Hétfő délelőtt ezt az egyetlen napirendi pontot tárgyalja a győri testület.
Az ügyvezetői feladatokat 3 hónapig Zelles Zsolt stratégiai igazgató látja el.
Lőrincz Viktória meghallgatta a szombathelyi városvezetés tanácsait.
A közművelődésről szóló cikksorozat harmadik része azt vizsgálja, hogyan lehetne a TISZA programjaiban szereplő kulturális, önkormányzati, civil és közösségi célokból valódi közművelődési szakpolitikát építeni.