Szombathelyen a Huszárlaktanyába fészkelték be magukat, a környéken élőket reggelente pattogó katonazenével örvendeztetve meg. Volt, hogy fegyverek dördültek, egy ízben pedig robbanás hallatszott. Bár az objektum közel volt a belvároshoz, senki nem tudott semmit.
Vagy ha igen, hallgatott. Leginkább a Dongóban – ez egy ütős munkáskocsma volt, cégére mai is áll – csöpöghetett le némi információ. Mivel ide jártak-szöktek ki a laktanyából a tisztek, legurítandó pár korsó sört ugyanannyi magyar rummal. A hatodik korsó és feles után oldódtak a nyelvek, de előny volt az orosz tudás, mert a tisztek magyarul inkább csak káromkodtak. De azt őszintén és szívből.
Egy informátorunk, aki akkor a TANÉP-nél dolgozott, jól ismerte a helyet. – Ott nem volt mese. Beléptél és szimplán hanyatt estél a cigifüsttől. A mahorka volt a legdurvább, tényleg ruszkinak érezted magad. Volt egy kép a falon, egy nagy festmény. Komoly fogadásokat kötöttek arra, mit ábrázolhat. A füst annyira elkoszolta, hogy lehetett az Petőfi-portré, vagy akár virágcsendélet. Azt hiszem egyszer a csapos lemosta és egy nő volt rajta, meg búzamező – így az ismerős. Aki arról, hogy robbanás lett volna, nem tudott. Pedig volt.
Egy kis történelem.
Az 56-os forradalom után bevonuló, a rendszer fennmaradását szavatoló szovjet katonai alakulatok több mint négy évtizedig maradtak „ideiglenesen" az országban. 1988 végén a szovjet Déli Hadseregcsoport mintegy 100 helyőrségben, körülbelül 6000 ingatlanban állomásozott Magyarországon, számos városban tartva fenn laktanyákat, repülőtereket, gyakorlótereket, közte Szombathelyen is.
A rendszerváltáskor, 1990. március 10-én kötött megállapodás után két napon belül elkezdődött a több mint egy évig tartó teljes kivonulás. Mintegy 100 ezer szovjet állampolgárt, 27 ezer gép- és harcjárművet, 230 ezer tonna lőszert és 100 ezer tonna üzemanyagot szállítottak el, közel másfél ezer vasúti szerelvényen. Az utolsó vonat 1991. június 16-án hagyta el Magyarországot. Meg kell jegyezni, hogy a szombathelyi laktanyából az elsők között vonták ki az alakulatokat.
A huszárlaktanya, vagyis a korábbi katonai komplexum, számos többszintes épületet foglalt magában. Pontosan harmincat, az épületek egy része már nem áll. A megmaradók – közte a parancsnoki épület, a tiszteké, több katonai épület - elhagyatva állnak a kivonulás óta. Kivéve a főépületet, amelyet egy alapítvány felújított és ma az Őrvidékház otthona. A terület hasznosítására számos terv született, közte egészen elképesztőek is. Volt, hogy nemzetközi egyetemi campust képzeltek ide, de olyan is, hogy szuperplázát. Egy időben lakóparknak gondolták, de a talaj még ma is rejthet kockázatokat. Legutóbb, már a fideszes kormányzás alatt, egy országos, természetesen nemzeti digitális központ alapkövét rakták le. Egyikből sem lett semmi.
A laktanya a szovjet idők vége felé egyre inkább támadó feladatokat látott el a nyugati határ mentén
Ezért is állomásoztak tankok a területen, holott ezt nem ismerték el. A Szabad Európa Rádióhoz révén tudható, hogy a NATO tiltakozott a szovjetek szombathelyi pozíciója, annak erősítése miatt. A semleges Ausztria is ezt tette, követelték, hogy vonják vissza 40 kilométerre a határtól a harci alakulatokat (Szombathely távolsága Kőszegtől mindössze 20 kilométer). Mindez a 80-as évek második felére tehető és ekkoriban következett be a máig homályos baleset. Helyi lakossági információból tudható, hogy
Az is tény, hogy a környező házak tetőzete megsérült a becsapódó törmeléktől, számos ablak kitörött. Egy ott lakó (Lovas utca) a járdán emberi végtagot talált.
De mi történhetett? Ezt is csak a korabeli szóbeszédből és egy tiszt elszólásából a kivonuláskor tudjuk. A laktanya mögötti tankodromon, amely közel volt a D-telephez, a hideg időben gázlánggal melegítették a katonák a harci jármű tankját, amelybe bedermedt a gázolaj.
Az alkatrészek szanaszét repültek, civil területek felé is. Egyes információk szerint 20 katona halt meg, de ez erős túlzás, a halálos áldozatok száma 3-7 között lehetett. Az említett tiszt sem mondott számot, csak annyit közölt, hogy valóban volt egy erős robbanás a tankodromon.
Van tehát még bőven titok a tovarisok ittléte és távozása körül. Remélve, hogy távozásuk nem olyan lesz, mint itt tartózkodásuk volt: ideiglenes.
