Táplánszentkereszt egyik kedves kis házikójában él családjával az a tűzoltó, aki szeptember 30-án nekivág a Spartathlon 246 kilométeres versenyének. A teljesítmény kirívó, Borbás Tibor azonban pont ugyanolyan hétköznapi életet él, mint bármelyik hobbifutó. Szabadidejében, saját tudása alapján edz.
„1999 óta karatézom, ám amikor a feleségem visszament dolgozni gyesről és elkezdett tanulni, akkor az edzéseket abba kellett hagynom, mert az iskolai napok pont a karateedzések idejére estek. 1989-ben engem a szüleim elvittek egy birkózóedzésre, azóta a sport a mindennapjaim része, és kicsit magam alatt voltam, hogy mit kezdjek magammal. Innen jött a futás. Az nincs időhöz kötve, akkor megyek, amikor akarok. Nem volt vele semmi célom, még annyi sem, hogy tíz kilométert lefussak.”
Mindez 2014-ben történt, és hamarosan jött az első verseny is. „Először kétszer futottam egy héten, aztán háromszor, aztán négyszer, és akkor nekiálltam nézni, milyen futóversenyek vannak a közelben. Az első épp egy félmaraton volt Győrben. Azt sem tudtam, mennyi egy félmaraton, meg kellett néznem, hogy az 21 kilométer! Akkoriban 11-12 kilométert futottam, úgy voltam fele, hogy talán menni fog a 21 is.”
És ment is, 1 óra 32 perc alatt ért célba, bár akkor még nem foglalkozott az idejével. „Ott voltunk 150-200-an, és az első öt helyezettben benne voltam. Akkor álltam neki jobban utánanézni a futásnak. Beszippantott.” A következő versenyek között már egy 30 kilométeres táv is szerepelt, nem tartott sokáig, míg a maraton következett.
„A 30 kilométer után a következő lépés a maraton. Rengeteg beszámolót olvastam, és amiért igazán vonzott, az az volt, hogy a beszámolók 99 százalékában azt írták a teljesítők, hogy olyan érzés volt nekik a célban, mintha elérték volna a végső teljesítőképességük határát. Erre az érzésre voltam kíváncsi. A négynapos Balaton Szupermaratonnak volt egy maratoni betétszáma, a Badacsonytomaj-Balatonfüred szakasz, itt futottam az első maratonom.”
Megvolt a maratoni érem, bár mint mondja, az érzés, amit várt, elmaradt. Ahogy a következő maratonon is. Ezután kezdte el nézegetni az ultratávokat. „Olyan versenyt kerestem, ami a maratonhoz képest nem túl nagy lépés, így mentem el Szigethalomra egy 52 kilométeres terepfutó versenyre. De még ott sem volt meg a célban az az érzés. Most már persze tudom, hogy ehhez sokkal több kell, hogy jöjjön. Ehhez olyan versenyek kellenek, amiken rendesen megszenvedek. Mint a 24 óráson, az Ultrabalatonon vagy idén az Ultra Trail Hungary-n. Ezeken a versenyeken úgy értem be, hogy folytak a könnyeim.”
A család azért gyakran elkíséri a versenyekre, a hosszabb távokon a felesége az egyik frissítője. „Versenyezni túl sokat nem versenyzek. 4-5 verseny van az évben, de az megpróbáljuk családi programnak alakítani. 24 órásra és Ultrabalatonra nem vinném el a lányokat, de szurkolni a rövidebb versenyekre szívesen jönnek, így jutottunk el Szekszárdra, a Pilisbe és egy csomó más helyre, ahol a versenyig nem voltunk.” A szeptember 27-ei Spartathlon persze már egy teljesen más kategória. „2017-ben megfutottam a Balaton Szupermaraton mind a négy napját. Amikor maratont futottam, már akkor tudtam, hogy vissza fogok még ide jönni. Ez volt az első igazán hosszú versenyem. Aztán a 12 órás futáson nehézség nélkül tudtam futni 125 kilométert. Akkor már tudtam, hogy szeretném megcsinálni az Ultrabalatont. Amikor arra készültem, akkor találkoztam a Spartathlonnal.” A tóba beleírva "Molon labe", azaz "Gyere és vedd el!". Ez a felirat áll Leonidász király szobrának lábánál Spártában, a verseny céljánál. Bár az 58 nevező az előző évekhez képest sok, ám az ultrafutás még mindig igazi rétegsport, nem véletlenül. Ezeken a távokon a futó olyan problémákkal találkozik, amikkel máshol nem. „Én az ultratávokat két részre bontanám. Nekem 120-130 kilométerig nincs különösebb problémám, de igazi ultratávú versenynek egyébként azt érzem, amikor már fel kell állni a padlóról. 50-60 kilométernél elkezdődnek az izomfájdalmak, de azzal meg kell tanulni együtt futni. Ami nekem a legnagyobb akadály, az talán az alvásmegvonás, ami nagyjából 15 óránál kezd el jelentkezni.” Az edzéseit általában egyedül végzi, mint mondja, egy versenyen mindenki egyedül fog szembe nézni a problémáival. Ilyenkor pedig minden futónak jól jön egy mantra, amiből Tibornak is van több. „Az UB-n a célszalagot akartam nagyon, amin rajt a saját nevem. És hogy minél előbb legyen vége és leülhessek! De ami igazán előre szokott vinni, az a középső kislányom, aki szertornázik. Sokat járok vele versenyre és edzésre, számomra brutális, hogy egy szertornász már gyerekként is mit tud nyújtani. Látni olyat, hogy szakadt bokaszalaggal is felmennek a korlátra, hogy megcsinálják a gyakorlatot, pedig látszik, hogy hihetetlen fájdalmaim vannak. De felmegy és megcsinálja. Ha egy 10-12 éves kislány át tud menni ilyen nehézségeken, akkor olyan nincs, hogy én feladjam.” Ez a hozzáállás pedig teljesen átragadt a hétköznapokra is. „Az ultrafutás sokat adott a személyiségemhez. Addig sem nagyon volt, amit feladtam volna, de azóta azt mondom, nincs olyan, amit ne tudnék megcsinálni. Szerintem ha az emberi test megfelelően van edzve és megkapja a megfelelő tápanyagot, akkor nincs lehetetlen.” A Spartathlon miatt persze már nagyon izgatott. Az eddigi leghosszabb futással töltött ideje 24 és fél óra volt, de a görög pályán akkor is el fog tölteni legalább 30 órát, ha minden a legjobb forgatókönyv szerint alakul. „Ez mindenképp egy nagy élmény és egy nagy harc lesz. A karatéban van a bushido, a harcos útja, én úgy érzem, ezt sikerült megtalálnom. A karatéban is azt szeretem, hogy harcművészetként tudok rá gondolni, nem sportként - a futással is így vagyok. Az ultrafutás nekem nem sport, én harcolni megyek. Harcolni, küzdeni, leküzdeni a távot, harcolni a 246 kilométerrel… Nekem ez tényleg olyan lesz, mint egy szamurájküzdelem, csak egyikünk maradhat életben. Hogy ez milyen érzéseket fog kiváltani belőlem, azt nem tudom, de ez az, amire kíváncsi vagyok.”
Ez 12,5 százalékkal meghaladta az egy évvel korábbit.
A minden helyi háztartásba eljutó önkormányzati lapban viszont egy teljes oldalt kaptak a fideszes képviselők bemutatkozásai.
Az itthon maradó fehér gólyák nem szorulnak emberi segítségre, etetésre, befogásuk amúgy sem lehetséges, meleg helyen történő átteleltetésük felesleges.
Egy cég hatékony működéséhez számos irodai eszközre van szükség, példának okáért a címkenyomtató is igen sok vállalkozás számára elengedhetetlen felszerelés. Ebben a cikkben bemutatjuk a legnépszerűbb típusokat, hogy segíteni tudjunk azoknak, akik a meg szeretnék találni a cégük számára legmegfelelőbb készüléket.
A CMRV hajtóművek napjainkban igen népszerűvé váltak, hiszen formatervezett, funkcionális elemei az ipar számos területén üzemelő berendezéseknek.
Angolból, magyar nyelvtanból és irodalomból, matematikából, kémiából és biológiából kaphatnak plusz felkészítést a diákok.
A napokban megjelent az országos sajtóban több a vízminőséggel kapcsolatos hír, mely megingathatja a felhasználók bizalmát az általunk szolgáltatott ivóvíz biztonságos fogyasztásával kapcsolatban.
A Magyar Közút november 10-én már téli munkarendre állt át, így csütörtök estétől 12 órás váltott műszakokban fogja végezni a megelőző sószórási, majd pénteken a hóeltakarítási munkákat is.
A vércukorszint mérése kulcsfontosságú a cukorbetegség kezelésében, a cukorbetegségben szenvedő embereknek napi szinten többször is ellenőrizni kell a vércukorértékeiket. Ezzel ellenőrizhető az alkalmazott terápia sikeressége, és elkerülhetők a hiper- és hipoglikémiás tünetek.
3 milliárd forinttal károsították meg a költségvetést.
Már csütörtökön az esti órákban elérheti a nyugati határt az érkező ciklon melegfronti csapadékzónája.
A munkavédelem területéhez tartozik a védőruházat kérdése is. Rengeteg veszélyforrást rejtenek bizonyos munkakörök, így a dolgozók élet- és egészségvédelme mindennél fontosabb.
Prédl Antal 2025. január 1-ig tölti be a pozíciót, de ezt követően is igazgatósági tag mar.
Egyelőre kérdőjeles a beruházás.
Erről a Belügyminisztérium államtitkára beszélt.
Az önkormányzat idén megerősítette a Fő téri fenyő tartószerkezetének stabilitását.
Tibor futókarrierjét végigkíséri a karate, mint mondja, ez az érzés pont olyan volt, mint amit akkor érzett, amikor sikerült egy danra levizsgáznia Ausztriában három japán mester előtt. „Akkor volt még ilyen érzésem, amikor a három kislányom született. Bent voltam mindhárom születésnél.”
A három kislánya és a felesége keveset érez az edzésekből, ezeket igyekszik úgy ütemezni, hogy ne kelljen időt elvennie a családjától. „A munkarendem ebből a szempontból nagyon jó. Én 24-48-ban dolgozom, tehát minden harmadik nap megyek a tűzoltóságra. Akkor ugyan reggeltől reggelig vagyok, de vannak szabadnapjaim és szabadságaim, ezért általában 7-8 napot dolgozom egy hónapban. Egy héten hatszor futok, és kétszer erősítek konditeremben. Gyakran futva megyek dolgozni, ha pedig futva jövök haza, megtoldom és megis van az edzésem. Most elvittem a lányom edzésre, azalatt is elmentem futni, de van, hogy éjjel megyek, hogy az éjszakai futások is meglegyenek. Szerencsére emellett a karate sem marad el teljesen.”
A görögországi versenyre nem könnyű bekerülni, egy országból maximum 25 futó indulhat, Magyarország pedig évek óta kimaxolja a csapatlétszámot. „Tudtam, hogy ha biztos kijutást szeretnék, akkor 20 százalékkal kell a kvalifikációs szintnél jobbat futnom. Ezt kiszámolgattam a kis kockás füzetembe. 2018-tól számít az Ultrabalaton kvalifikációs versenynek. Amikor jött a hír arról, hogy a szervezők megegyeztek a Spartathlon szervezőivel, minden átalakult bennem. Addig úgy gondoltam, csak a teljesítés számít, az idő nem. Onnantól kezdve tudtam, hogy 24 óra 48 perc alatt kell beérnem.”
Nehézségek árán ugyan, de sikerült teljesítenie a kitűzött célt: 24 óra 26 perc alatt futotta körbe a Balatont. A magyar Spartathlon-csapat 25 indulójából 18-an így kerültek be, összesen pedig 58-an neveztek; a másik hét indulót a maradék negyven futó közül sorsolták ki.
A gyomorproblémák egy ideig teljesen elkerülték, idén áprilisban azonban már nem úszta meg. „A 24 órás futáson 15 órán keresztül vezettem a versenyt, úgy voltam vele, hogy ha így tudok végig futni, akkor a végére meglehet 230 kilométer is. De aztán ennek egyik pillanatról a másikra vége lett. Majd ugyanez megismétlődött az UTH-n is. Ezt látom az ultratávú versenyeken a legnagyobb bukónak, hogy ha a frissítés nem jó, akkor azon el tud menni a verseny. De ha most azt mondanák, hogy a Spartathlonon is csak 8 órát fogok szenvedni a hasammal, mint a 24 órás futáson, akkor aláírnám. Mert ezen kívül ott jönni fog még a fájdalom és a fáradtság.”
Szólj hozzá!
