Táplánszentkereszt egyik kedves kis házikójában él családjával az a tűzoltó, aki szeptember 30-án nekivág a Spartathlon 246 kilométeres versenyének. A teljesítmény kirívó, Borbás Tibor azonban pont ugyanolyan hétköznapi életet él, mint bármelyik hobbifutó. Szabadidejében, saját tudása alapján edz.
„1999 óta karatézom, ám amikor a feleségem visszament dolgozni gyesről és elkezdett tanulni, akkor az edzéseket abba kellett hagynom, mert az iskolai napok pont a karateedzések idejére estek. 1989-ben engem a szüleim elvittek egy birkózóedzésre, azóta a sport a mindennapjaim része, és kicsit magam alatt voltam, hogy mit kezdjek magammal. Innen jött a futás. Az nincs időhöz kötve, akkor megyek, amikor akarok. Nem volt vele semmi célom, még annyi sem, hogy tíz kilométert lefussak.”
Mindez 2014-ben történt, és hamarosan jött az első verseny is. „Először kétszer futottam egy héten, aztán háromszor, aztán négyszer, és akkor nekiálltam nézni, milyen futóversenyek vannak a közelben. Az első épp egy félmaraton volt Győrben. Azt sem tudtam, mennyi egy félmaraton, meg kellett néznem, hogy az 21 kilométer! Akkoriban 11-12 kilométert futottam, úgy voltam fele, hogy talán menni fog a 21 is.”
És ment is, 1 óra 32 perc alatt ért célba, bár akkor még nem foglalkozott az idejével. „Ott voltunk 150-200-an, és az első öt helyezettben benne voltam. Akkor álltam neki jobban utánanézni a futásnak. Beszippantott.” A következő versenyek között már egy 30 kilométeres táv is szerepelt, nem tartott sokáig, míg a maraton következett.
„A 30 kilométer után a következő lépés a maraton. Rengeteg beszámolót olvastam, és amiért igazán vonzott, az az volt, hogy a beszámolók 99 százalékában azt írták a teljesítők, hogy olyan érzés volt nekik a célban, mintha elérték volna a végső teljesítőképességük határát. Erre az érzésre voltam kíváncsi. A négynapos Balaton Szupermaratonnak volt egy maratoni betétszáma, a Badacsonytomaj-Balatonfüred szakasz, itt futottam az első maratonom.”
Megvolt a maratoni érem, bár mint mondja, az érzés, amit várt, elmaradt. Ahogy a következő maratonon is. Ezután kezdte el nézegetni az ultratávokat. „Olyan versenyt kerestem, ami a maratonhoz képest nem túl nagy lépés, így mentem el Szigethalomra egy 52 kilométeres terepfutó versenyre. De még ott sem volt meg a célban az az érzés. Most már persze tudom, hogy ehhez sokkal több kell, hogy jöjjön. Ehhez olyan versenyek kellenek, amiken rendesen megszenvedek. Mint a 24 óráson, az Ultrabalatonon vagy idén az Ultra Trail Hungary-n. Ezeken a versenyeken úgy értem be, hogy folytak a könnyeim.”
A család azért gyakran elkíséri a versenyekre, a hosszabb távokon a felesége az egyik frissítője. „Versenyezni túl sokat nem versenyzek. 4-5 verseny van az évben, de az megpróbáljuk családi programnak alakítani. 24 órásra és Ultrabalatonra nem vinném el a lányokat, de szurkolni a rövidebb versenyekre szívesen jönnek, így jutottunk el Szekszárdra, a Pilisbe és egy csomó más helyre, ahol a versenyig nem voltunk.” A szeptember 27-ei Spartathlon persze már egy teljesen más kategória. „2017-ben megfutottam a Balaton Szupermaraton mind a négy napját. Amikor maratont futottam, már akkor tudtam, hogy vissza fogok még ide jönni. Ez volt az első igazán hosszú versenyem. Aztán a 12 órás futáson nehézség nélkül tudtam futni 125 kilométert. Akkor már tudtam, hogy szeretném megcsinálni az Ultrabalatont. Amikor arra készültem, akkor találkoztam a Spartathlonnal.” A tóba beleírva "Molon labe", azaz "Gyere és vedd el!". Ez a felirat áll Leonidász király szobrának lábánál Spártában, a verseny céljánál. Bár az 58 nevező az előző évekhez képest sok, ám az ultrafutás még mindig igazi rétegsport, nem véletlenül. Ezeken a távokon a futó olyan problémákkal találkozik, amikkel máshol nem. „Én az ultratávokat két részre bontanám. Nekem 120-130 kilométerig nincs különösebb problémám, de igazi ultratávú versenynek egyébként azt érzem, amikor már fel kell állni a padlóról. 50-60 kilométernél elkezdődnek az izomfájdalmak, de azzal meg kell tanulni együtt futni. Ami nekem a legnagyobb akadály, az talán az alvásmegvonás, ami nagyjából 15 óránál kezd el jelentkezni.” Az edzéseit általában egyedül végzi, mint mondja, egy versenyen mindenki egyedül fog szembe nézni a problémáival. Ilyenkor pedig minden futónak jól jön egy mantra, amiből Tibornak is van több. „Az UB-n a célszalagot akartam nagyon, amin rajt a saját nevem. És hogy minél előbb legyen vége és leülhessek! De ami igazán előre szokott vinni, az a középső kislányom, aki szertornázik. Sokat járok vele versenyre és edzésre, számomra brutális, hogy egy szertornász már gyerekként is mit tud nyújtani. Látni olyat, hogy szakadt bokaszalaggal is felmennek a korlátra, hogy megcsinálják a gyakorlatot, pedig látszik, hogy hihetetlen fájdalmaim vannak. De felmegy és megcsinálja. Ha egy 10-12 éves kislány át tud menni ilyen nehézségeken, akkor olyan nincs, hogy én feladjam.” Ez a hozzáállás pedig teljesen átragadt a hétköznapokra is. „Az ultrafutás sokat adott a személyiségemhez. Addig sem nagyon volt, amit feladtam volna, de azóta azt mondom, nincs olyan, amit ne tudnék megcsinálni. Szerintem ha az emberi test megfelelően van edzve és megkapja a megfelelő tápanyagot, akkor nincs lehetetlen.” A Spartathlon miatt persze már nagyon izgatott. Az eddigi leghosszabb futással töltött ideje 24 és fél óra volt, de a görög pályán akkor is el fog tölteni legalább 30 órát, ha minden a legjobb forgatókönyv szerint alakul. „Ez mindenképp egy nagy élmény és egy nagy harc lesz. A karatéban van a bushido, a harcos útja, én úgy érzem, ezt sikerült megtalálnom. A karatéban is azt szeretem, hogy harcművészetként tudok rá gondolni, nem sportként - a futással is így vagyok. Az ultrafutás nekem nem sport, én harcolni megyek. Harcolni, küzdeni, leküzdeni a távot, harcolni a 246 kilométerrel… Nekem ez tényleg olyan lesz, mint egy szamurájküzdelem, csak egyikünk maradhat életben. Hogy ez milyen érzéseket fog kiváltani belőlem, azt nem tudom, de ez az, amire kíváncsi vagyok.”
A hazai bajnokságban vergődő csapatok vívnak a második számú európai trófeáért.
Segítséget nem, de vállveregetést kapott a győri rendőrség a Belügyminisztériumtól.
Márciushoz képest viszont már csak 0,2% volt az infláció.
A városvezetés szerint ez lehet a megoldás a dugók megszüntetésére.
A győri önkormányzati képviselő a Széchenyi híd zajvédő falának meghosszabbítását szerette volna elérni.
Előbb egy nőt, majd egy férfit támadott meg.
Időközi választás helyett a Fidesz-KDNP vezetése dönti majd el, hogy ki vehetni fel a mandátumot. Illés Károly az egyedüli listán szereplő szombathelyi jelölt.
Ő a katolikus egyház 267. vezetője.
Nyilvános plénum előtt mondhatják el napi problémáikat az érintettek.
Az online jelenlét manapság szinte elkerülhetetlen, legyen szó kisvállalkozásról, e-kereskedelmi platformról vagy nagyvállalatról.
Frissítve: Hivatalosan is Hendét és Poltot javasolta a Fidesz alkotmánybírának.
2 millió 500 ezer forint tűnt el.
5 milliárd forint nem érkezik meg a Markusovszky kórházba.
Az idei körverseny első befutóját adja a folyók városa.
Fekete Dávidot 22 százalék kedvelte, és 33 százalék nem.
Tibor futókarrierjét végigkíséri a karate, mint mondja, ez az érzés pont olyan volt, mint amit akkor érzett, amikor sikerült egy danra levizsgáznia Ausztriában három japán mester előtt. „Akkor volt még ilyen érzésem, amikor a három kislányom született. Bent voltam mindhárom születésnél.”
A három kislánya és a felesége keveset érez az edzésekből, ezeket igyekszik úgy ütemezni, hogy ne kelljen időt elvennie a családjától. „A munkarendem ebből a szempontból nagyon jó. Én 24-48-ban dolgozom, tehát minden harmadik nap megyek a tűzoltóságra. Akkor ugyan reggeltől reggelig vagyok, de vannak szabadnapjaim és szabadságaim, ezért általában 7-8 napot dolgozom egy hónapban. Egy héten hatszor futok, és kétszer erősítek konditeremben. Gyakran futva megyek dolgozni, ha pedig futva jövök haza, megtoldom és megis van az edzésem. Most elvittem a lányom edzésre, azalatt is elmentem futni, de van, hogy éjjel megyek, hogy az éjszakai futások is meglegyenek. Szerencsére emellett a karate sem marad el teljesen.”
A görögországi versenyre nem könnyű bekerülni, egy országból maximum 25 futó indulhat, Magyarország pedig évek óta kimaxolja a csapatlétszámot. „Tudtam, hogy ha biztos kijutást szeretnék, akkor 20 százalékkal kell a kvalifikációs szintnél jobbat futnom. Ezt kiszámolgattam a kis kockás füzetembe. 2018-tól számít az Ultrabalaton kvalifikációs versenynek. Amikor jött a hír arról, hogy a szervezők megegyeztek a Spartathlon szervezőivel, minden átalakult bennem. Addig úgy gondoltam, csak a teljesítés számít, az idő nem. Onnantól kezdve tudtam, hogy 24 óra 48 perc alatt kell beérnem.”
Nehézségek árán ugyan, de sikerült teljesítenie a kitűzött célt: 24 óra 26 perc alatt futotta körbe a Balatont. A magyar Spartathlon-csapat 25 indulójából 18-an így kerültek be, összesen pedig 58-an neveztek; a másik hét indulót a maradék negyven futó közül sorsolták ki.
A gyomorproblémák egy ideig teljesen elkerülték, idén áprilisban azonban már nem úszta meg. „A 24 órás futáson 15 órán keresztül vezettem a versenyt, úgy voltam vele, hogy ha így tudok végig futni, akkor a végére meglehet 230 kilométer is. De aztán ennek egyik pillanatról a másikra vége lett. Majd ugyanez megismétlődött az UTH-n is. Ezt látom az ultratávú versenyeken a legnagyobb bukónak, hogy ha a frissítés nem jó, akkor azon el tud menni a verseny. De ha most azt mondanák, hogy a Spartathlonon is csak 8 órát fogok szenvedni a hasammal, mint a 24 órás futáson, akkor aláírnám. Mert ezen kívül ott jönni fog még a fájdalom és a fáradtság.”
Szólj hozzá!
