Kétéves az Ugytudjuk.hu, hogy megajándékozhassunk, olvasd el figyelmesen a cikket!
A Stonehenge rejtélye már évtizedek óta foglalkoztatja a kutatókat, senki sem tudja biztosan, hogy miként kerültek a jelenlegi helyükre a szikladarabok, vagy, hogy pontosan mire is használhatták a 4500 éves építményt. A Brightoni Egyetem professzorainak most azonban sikerült arra fényt deríteniük, hogy honnan is érkeztek a Stonehenge sziklái.
A kutatók szerint a Stonehenge útja a West Woods parkból, a mai Marlborough város mellől indulhatott. A park ma is népszerű a túrázók vagy a futni vágyók körében, tavasszal az egész területet befedi az angol kékcsengő. Azt viszont már kevesen veszik észre, hogy a föld alól itt-ott hatalmas szikladarabok bukkannak elő, ezek keltették fel a kutatók érdeklődését.
Ezeknek a szikláknak az összetételét vizsgálva a kutatók végül szinte teljes bizonyossággal kijelentették, hogy a Stonehenge 52 kősziklája közül 50 a West Woods parkból származott. Külön érdekesség azonban, hogy a park a Stonehenge-től körülbelül 24 kilométerre fekszik, 4500 éve pedig igen nehezen vihették a sziklákat ekkora távolságokba.
David Nash, a kutatás vezetője azt mondta, a haja is égnek állt, amikor rájöttek, hogy azon a ponton vizsgálódnak, ahol több ezer éve a sziklafejtők szorgosan dolgoztak. Nash szerint kétség sem fér hozzá, hogy az ókori munkások tudták, mit csinálnak, szinte hihetetlen hogy az akkori technikával sikerült felhúzniuk a művüket.
Nash azt is elmondta, a szikladarabok átlagosan 20 tonnát nyomnak, és 7 méter magasak. A West Woods parkból származó darabok a Stonehenge középső körében és a külső kör függőleges és áthidaló részeiben leltek új otthonra több ezer évvel ezelőtt. A kissebb, kék kövek viszont sokkal messzebről, Walesből származnak, több mint 320 kilométert cipelték őket az ókori kőművesek.
A kutatás középpontjában a sziklákból vett, cső alakú minta állt, amit egy férfi akkor csempészett ki a Stonehenge területéről, amikor 1958-ban renoválták a műemléket. Ez végül tavaly került vissza a kutatókhoz, és mivel már nehezen tették volna vissza a régi helyére, Nash csapata engedélyt kapott arra, hogy olyan vizsgálatoknak tegyék ki a szikladarabot, ami akár kárt is tehet benne. Így viszont a kutatók képesek voltak meghatározni a szikla pontos felépítését, innen pedig már viszonylag egyszerű dolguk volt.
Miután felépítették a Stonehenge "ujjlenyomatát", Anglia több területéről is mintákat gyűjtöttek. Nash azt mondja, hogy teljesen meglepődtek, amikor kiderült, hogy a West Woods parkból származó minta lesz a nyerő, hiszen a terület nem a kőfejtőiről híres, 4500 évvel ezelőtt pedig nem is erdő, hanem egy dombos legelő terült el ott. A kutatás vezetője azt is elárulta, hogy az első mintákat csak azért vizsgálták, hogy kizárhassanak néhány területet, nem is gondoltak arra, hogy egyből szinte 100 százalékos egyezésre bukkannak.
Nashnak ugyan van elképzelésre arról, hogy milyen útvonalon jutottak el a sziklák a mai helyükre, de azt még ő sem tudja megmondani, mégis hogyan mozgatták a monstrumokat a régmúlt emberei. A jelenleg elfogadott teóriák szerint szánokon vagy valamilyen hengerek segítségével sikerült megtenniük az utat. Azt viszont még mindig nem tudják, hogy a maradék két kőszikla honnan is érkezett, de a különbségekből a kutatók arra következtetnek, hogy több csoport is dolgozott a műemléken.
Valami oda nem illőt olvastál a cikkben? Ez csakis EZÉRT lehetett.
Forrás: The Guardian
