Az angol erdei tündér elhozta a teljes békét a Sziget fesztiválra

Mi is nagyon vártuk már a Sziget fesztivált, hiszen rengeteg helyszín és program van. Nem volt olcsó mulatság az idei Sziget sem, de azért jó a kaja, jók a fellépők, csak elviselhetetlen a tömeg, de hát a külföldiek tömegesen érkeznek erre a hétre Budapestre. A zenei programok voltak a fő attrakciók, de jól sikerültek az egyéb programok is. A fesztiválon mindenki becsületesen lenyomta az előadásait, a fellépők kitűnő koncertekkel szórakoztatták a közönséget. 

 

És most következzen a rendes beszámoló, mert nem csak mások mondatait tudjuk ismételgetni.

 

A hétfői nap a Szigeten is a hőségriadóról szólt, a hangosbemondó több nyelven ismételgette, hogy figyeljünk egymásra, és aki rosszul van, keresse fel az orvosi sátrat. A szervezők szinte minden lehetséges pontra tettek párakapukat, a nagyszínpadhoz konkrétan egy forgó páraágyút, de így is volt olyan pont, ahol önkéntesek tartottak az égbe slagot, hogy ne forrjon fel a fesztiválozók agyvize. Emiatt is csak késő délután indult be igazán a tömeg, délután 5-kor már heringparti volt az ötös Héven, ennek ellenére gördülékenyen ment a bejutás.

 

 

Az ott a háttérben egy páraágyú   Fotó: Sziget fesztivál

 

A nap headlinere a Florence + the Machine volt, nem véletlenül. Előre szólok, nem tudok elfogulatlanul írni a koncertről, hiszen hetek óta vártam, és szent meggyőződésem, hogy a világ jobb hely lenne, ha Florence Welch uralná. 

 

Az együttes debütáló albuma, a Lungs idén 10 éves, és ezalatt a tíz év alatt olyan zenekarrá tudtak válni, amire talán még a legvájtabb fülű zenesznob is bólint, hiszen a dalok hangszerelése, a szövegek, és az énekesnő hangja egyben megmutatja, hogy igenis lehet még a mai zenére is művészetként tekinteni. 

 

Ehhez persze szükség van a már korábban említett Florence Welch-re is, aki olyan karakterként áll ki a színpadra, mintha tündérként most pördült volna ki egy Lewis Carrol által megírt erdőből, hogy békét és szeretetet hozzon a világra. Az énekesnő a koncert teljes egésze alatt betáncolta a színpadot, hol kirohant az elejére, hol a zenekara előtt forgott extázisban mezítláb, mint a kislányok, akik a pörgős szoknyájukat csodálják. 

 

Fotó: Sziget fesztivál

 

Nem sajnálta a szavakat sem a közönségtől, hol azt kérte, tegyük el a mobilt, hol azt, hogy szeressük egymást és öleljük meg a mellettünk állót, és rengetegszer elmondta, mennyire szereti a közönségét. És ezt tényleg el is hittük neki, a koncert második felében rengeteg időt töltött az elől állók kezét szorongatva – és ami döbbenetes, hogy ezt is hiba nélkül végigénekelte -, hogy aztán a What Kind of Man-t már teljes egészében a korláton állva adja elő. A körülötte lévők pedig imádattal nézték, a nem körülötte lévők pedig a kivetítőt nézték imádattal, a koncert végén pedig mindenki olyan tekintettel indult el, mintha eljött volna a világbéke. 

 

 

comments powered by Disqus