Sok mindent elvitt a vírus, cunamiként a filmipart is. Az idei forgatások leálltak, az elkészült műveket dobozolják, még a 007-es ügynök, James Bond legújabb részét is. De fehér hollóként a napokban egy premier mégis beesett a filmvászonra. Szerencsére több, mint vigasz.
Ugyanis műsorra tűzték a járvány okán/miatt kivéreztetett mozik a tavaly forgatott, de most debütált belga-francia krimit, a Teljes titoktartást, aminek A fordítók az eredeti címe. Mint majd látjuk, nem véletlenül. A Régis Roinsard rendezte mű olyan csavaros, hogy a megkeveredett néző bizonyos idő és fordulatok után a táskájába nyúl a maszk után, pedig nem kell.
Való igaz, a szerzők több ismert, híres krimi elemeit is felhasználták, de sikerült egy eredeti művet alkotniuk. Az alap Agatha Christie ötlete. Tizenkét ország 12 legjobb műfordítóját bezárják egy kastély luxus alagsorába, hogy a világhírű regény, a Dedalus harmadik, még csak kéziratban létező kötetét szinkron fordítsák a saját nyelvükre. Se internet, se telefon, semmi kommunikáció. A társaság fegyveres őrök felügyelete alatt lát munkához, napi 20 oldal a norma.
A különös akció kitervelője és megvalósítója Eric (Lambert Wilson alakítja), egy híres és gazdag kiadóvállalat tulajdonosa. Aki szavakban az irodalom barátja, a valóságban azonban már régen csak a haszon érdekli. Valamikor még értette a könyvek üzenetét, de egykori egyetemista barátjától eltérően kíméletlen üzletemberré vált. A barát pedig nem más, mint a Dedalus szerzője, akit csak ő ismer...
A fordítók dolgoznak, ám alig múlik el egy kis idő, e-mailt kap Eric. Ebben egy hacker közli, hogy feltette a netre a könyvből 10 oldalt, és hogy ne folytassa, kér 5 millió eurót. A dolog több mint rejtélyes, mivel a fordítók 24 órás ellenőrzés alatt állnak, semmiféle internetes felülethez nem juthattak. Mégis, egy újabb üzenet jön, újabb ingyen oldalak a könyvből a neten és a követelés már 10 millió euró.
Eric őrjöng, a 12 fordító között keresi a kiszivárogtatót, holott ő is tudja, hogy ez lehetetlen. Majd bejön az első nagy csavar. A kiadót egy börtönben látjuk, amint vélhetőleg a lebukott hackerrel beszél, akinek az arcát nem látjuk. Az sem derül ki, hogy Eric a rab, vagy a hacker...
Ez a fordulat már jelzi, hogy a nézőnek fel kell kötnie az agyát, ha nyomon akarja követni a gyorsuló eseménysort. Ráadásul a történet egyre fondorlatosabb. A poént nem lőjük le, de annyit azért elárulunk, hogy a sok kilőtt csavaros patron után még a legvégére is marad egy. Nem is akármilyen...
Thriller sok van, de irodalmi témájú alig-alig. Ebben a filmben feltűnik James Joyce, valamint Marcel Proust mint hivatkozási alap. De ami fontosabb, az korunk mondandója: a mohó hatalom elkísér, igyekszik rátenni mocskos mancsát a szabad gondolatokra. A filmben erős tartása van a könyvnek, az irodalomnak, amely kiszolgáltatott a tőkének. A tőke legtöbbször nem az emberi arcát mutatja, ha ugyan van neki olyan. A filmben a haszonelvűség mindent le és eltipró leképzője, vagyis Eric a végén gyilkossá válik.
Így nem értheti meg, hogy a tőle kicsalt 80 millió eurót miért utalták szinte rögtön vissza a számlájára. Az erre a kérdésre is frappáns választ adó végső poénnal lesz teljes a Teljes titoktartás. Amelynek akaratlanul ugyan, de van egy erős karantén feelingje is.
Na, erről szívesen lemondtunk volna.
