A Patkánykirály tette be a kaput - Kádár-kori ellenzék Szombathelyen

A Chemotoxtól a Kutyahúsig, avagy a szombathelyi kultúrharc a rendszerváltás előtt.

Látszatra semmiféle lokális előzménye nem volt az 1989-es rendszerváltásnak Szombathelyen. Az államvédelmi osztály ura volt a helyzetnek, sem tüntetés, sem akció nem borzolta az elvtársi kedélyeket. De ez csak a látszat. Mert több szálon futó, főleg a kultúrában manifesztálódó ellenzék ütögette ki a téglákat a rezsim falából.

„Egy bomba Londonba, egy bomba Londonba, a bomba, atombomba Londonba!" – süvített a Chemotox korabeli szongja a húgyszagú oladi kultúrházban (már rég elbontották). Ahol egyenlő arányban voltak jelen a rendszert hivatásosan védő állambiztonságiak, vagyis titkosrendőrök és a rajongók, többnyire gimnazisták, punkok, művészfélék. Akiket a proletkult bolondnak tartott, így a rendszer sem készült mártírt csinálni belőlük. Pedig a Chemotox sokkal nagyobb hatást fejtett ki annál, mint amennyien látták, hallották. Az említett koncerten a korabeli leírások szerint harmincan vettek részt, de a punk csapat dalszövegeit százak másolták, olvasták. Mégpedig a gimnáziumokban, a helyi főiskolán, de a KISZ-klubokban és másutt is.

Úttörők dalolnak. Voltak más hangok is

A Takács Péter énekes vezérelte együttesnek volt egy látványos akciója a színpadon, ami után a jelenlévő „állami rajongók" rövid úton kihúzták a dugót a konnektorból. Abból állt, hogy egy Népszabadságot feszítettek ki a színpadon, majd a már említett bombás szám közben ököllel átütötték. Ez a cselekmény kimerítette az izgatás tényállását, amit akár 2 év börtönnel is jutalmazhattak. A koncert után rászálltak a csapatra, eljárás indult ellenük, szétzilálták őket és rajongói magjukat. Volt, akit később is megfigyeltek, a munkahelyén próbálták lejáratni.

A korszak igazi és ütős ellenzéki műhelye az Életünk című, havonta megjelenő irodalmi lap szerkesztőssége volt. Magas nívó, ravasz közlések, a cenzúra kijátszása, kiterjedt kapcsolati kör jellemezte. Pete György főszerkesztő a fővárosból érkezett. Helyettese, Rózsa Béla elismert kutató, tudományos szakember volt és nem mellesleg zseni a taktikázásban. E kettős szabályos erődöt épített az „érted haragszom" jelszó örve alatt. Pete 1978-tól egyre merészebbeket húzott, a lapban alig megtűrt, félig tiltott szerzőket publikált (Hajnóczy, Csengey, Molnár, Döbrentei, Simonffy, Császár, Esterházy, Petri, Tandori). Országos ismertségre akkor tett szert a szombathelyi lap, amikor elkezdte közölni a nyugatosokat, a bécsi-párizsi Magyar Műhely anyagait.

Kádár János kőszegi látogatása

Ez már kemény vitákat váltott ki a helyi pártvezetésben. A megyei rendőrkapitány, dr. Kuti Béla a lap betiltást, de legalább Pete leváltását követelte a megyei pártbizottság rendkívüli ülésén. De hamar kiderült, a döntés joga nem itt, hanem a pártközpont rejtelmes termeiben van. Petéék többszöri intést kaptak, de dolgozhattak. A Vörösmarty utcai szerkesztőség a nyolcvanas évek elején a hazai irodalmi élet és ellenzéki mozgolódás egyik központjává lett. Miután megjelent Határ Győző Patkánykiráy című színműve, ami egy diktátorról szólt, aki elárulta népét és egykori harcostársait, betelt a pohár. Az Életünket szoros megfigyelés alá helyezték. Kiváltképp azután, hogy a Savaria Múzeum vezetői, Bándy Gábor igazgató és Cserményi Vajk kutató, muzeológus csatlakozott a körhöz. Utóbbiakat külön is megfigyelte az állambiztonság. Cserményit rendszeresen zaklatták, majd Bándy korai, rejtélyes halála után eltávolították Szombathelyről.

Ellenzéki címke nélkül, de valójában hasonlót tett több amatőr csoport, közte a Balló László vezette Súgólyuk csoport. A 80-as évek közepén a popzenében (alternatívok) új törekvések nyertek teret. Színre lépett a Történelem elnevezésű formáció, az V. Főosztály, később Zártosztály, majd Kutyahús formáció. Valamennyiben feltűnt egy gimnazista, Kulcsár Szabolcs, aki később Winkler Róbert néven lett ismert a hazai média világában. Az V. Főosztály sikeresen ötvözte a társadalmi cinizmust az őrületes blődséggel. Azt sugallva: ahogy minket, ezt a rendszert sem kell komolyan venni, ki kell röhögni. Még a Kisfaludy utcai KISZ-székház színpadára is eljutottak, de itt le is buktak. Ugyanis több olyan káder látta a programot, akik vették az adást és csavartak a gombon. A formációkat felszámolták.

Az 1990-es rendszerváltás felülről gerjesztett folyamat volt, de a kádári-világot egyre több hangya(sav) kezdte ki. Közös jellemzőként a kultúra adta a védernyőt, itt tűrték el leginkább a hivatalosan nem létező különvéleményt. Egy korabeli anekdota szerint Szombathelyen azért lehetett sok, máshol tiltott dolgot megcsinálni, mert itt fogható volt az imperialista osztrák televízió. – Ti már úgyis fel vagytok lazítva, nektek nem nyomjuk az igét – mondta állítólag a helyi elvtársaknak egy pesti KB-titkár a velemi pártüdülőben. Miközben felesége és három szép gyermeke az osztrák tévé Dallas cím műsorát nézte a társalgóban.

Szombathely történelem ellenzék Kádár-rendszer Életünk rendszerváltás