1990. március 30, péntek: izgalmasan alakult ez a nap is. A szombathelyi városi tanács délután 3 órára rendkívüli tanácsülést hívott össze. Ezen egyetlen napirendi pont szerepelt, mégpedig a Március 15. téren lévő Lenin szobor gyors elbontása.
Az előzményekhez tartozik, hogy az országgyűlési választások első fordulójában lényegében eldőlt a tanácsi hatalom sorsa. A vezető helyeken a demokratikus pártok jelöltjei szerepeltek, az MSZMP már korábban szétesett, az utódpárt MSZP pedig alig-alig volt látható. A városi tanács elnöke, Elek Tibor ráadásul folyamatos polémiába keveredett a Lenin szobor eltávolítását már fél éve követelő Éhen Gyula Körrel és személyesen annak elnökével, Kozma Gáborral. A vita nyomán a szobrot a kör aktivistái március 11-én, vasárnap délelőtt letakarták, így az már nem „díszítette" a nemzeti ünnepet.
4 
A választás ugyan kétfordulós volt, de a demokratikus erők győzelméhez kétség sem férhetett. Ezt belátva a tanácselnök rendkívüli ülést hívott össze március 30-án, péntek délutánra. A téma a szobor eltávolítása volt. Az ülésen egyhangúlag szavaztak arról, hogy a „műalkotást" a lehető legrövidebb időn belül elbontsák és a városgazdák Jászai Mari utcai telepére szállítsák. A legrövidebb idő tényleg rövid volt: az akcióra még aznap este, nem sokkal a szürkület után került sor, meglepetésszerűen.
De hiába dolgoztak gyorsan a munkások, az éber taxisok cb-rádiókon szinte azonnal tele kürtölték a várost és valóságos tömegek indultak el a térre. Az Éhen Gyula Kör tagjai az elsők között érkeztek, nagy taps fogadta őket. A politikai pártok képviselői a tér távolabbi pontjain dekkoltak, onnan figyeltek. Aztán a tömeg körbe vette a munkásokat és a felállványozott szobrot, így a gyorsaság éppen úgy oda lett, mint a meglepetés. Időközben lámpákat hoztak, megjelent a sajtó, a filmesek.
4 
Közben a tömeg nőttön nőtt. Mindenki kíváncsi volt arra, hogy az örökéletűnek hitt szovjetorosz bolsevik vezér miként hull a semmibe. Amikor a daru megbillentette Kisfaludi Stróbl Zsigmond alkotását, mintegy 2 ezer ember egyszerre hördült fel. Amikor pedig a szobor elvált a talapzattól, óriási ováció tört ki, rezegtek az ablakok. De a legnagyobb hatást nem ez, hanem egy nem tervezett manőver váltotta ki. A szobrot azonnal teherautóra akarták tenni, de valami miatt kifordult a kötelékből és a térkövezetbe csapódott. Nagy durranás, majd egetverő éljenzés követte a kis malőrt. Aztán egy fiatal keménymag megrohamozta Lenint, cigarettát tettek a fejére, lábbal bökdösték. Ekkorra a munkások is észbe kaptak, gyorsan platóra pakolták a monstrumot.
4 
A lenini út ezúttal nem a jövőbe, hanem a raktárba vezetett. A téren többen is szónokoltak, „ha azt akarjátok, hogy a sapkás ne jöjjön vissza, akkor menjetek el szavazni jövő vasárnap" – ez volt a visszatérő motívum. Az elbontáson a rendőrség nem volt jelen, a munkásőrség pedig már nem létezett. A városi tanács egy időre elhárította a támadásokat, közeledtek az első szabad önkormányzati választások. Hogy számukra milyen eséllyel, azt éppen ez a történelmi esemény üzente meg. Történelmi, mert a Varsói Szerződés tagállamai közül elsőként Magyarországon, Szombathelyen távolították el a kommunista jelképet.
Köszönet a fotókért Gombás Endrének!
