A fűtési időszak kezdetével sokan úgy gondolják, a Távhőnél megnyomnak egy gombot, és már jön is a meleg a lakásba. Azonban ahhoz, hogy a radiátor kellő hőmérsékletű legyen, csapatmunkára van szükség.
A távfűtési rendszerhez ugyan vannak új építésű házak is csatolva, de sok még a 30, esetleg 40 éves épület, amik fűtésének karbantartására már nem annyira figyelnek. És ez baj.
Szombathelyen a kazánházak részben gázzal, részben megújuló energiával, faaprítékkal melegítik fel a vizet. Ez egyébként a házakban lévő fűtési körhöz képest egy elkülönített rendszer.
A kazánházakban felmelegített víz a hőközpontban találkozik azzal, amit már kimondottan az épületek fűtésére használunk. Egyszerűbben fogalmazva a távhő a fűtést itt, a hőközpontban szolgáltatja, a lakóközösség pedig innen vételezi. A két vízkör közvetlenül nem érintkezik egymással, hanem fém felületen át történik meg a hőátmenet. A hőközpontban egyébként lehetőség van arra, hogy a hőmérsékletet, vagy a fűtési időtartamot úgy állítsák be, ahogy a lakóközösségek kérik. Persze kompromisszumra mindig szükség van.
Az idősebbek néha jobban spórolnának, egy kisgyermekes családban viszont melegebbet szeretnének biztosítani a picuroknak; de egy fiatal felnőtt - aki napközben nincs is otthon - nem is igényelné az egész napos fűtést. A lakók hőigénye mellett pedig az sem mindegy, hogy a lakás ablaka milyen irányba néz. Messze nem elhanyagolható az épület hőszigeteltségének mértéke sem.
Az, hogy mindenkinek megfeleljen a hőmérséklet, szinte lehetetlen. Gondoljunk csak arra, hogy már az autókban is több zónára fel lehet osztani a beállított hőmérsékletet.
A hőközpontok általában a lakóházak alján vannak, és felszálló vezetékeken át érkezik a meleg a lakásokba, az épületek tetején pedig az automata légtelenítők helyezkednek el. A vezetékek és az ezen lévő berendezések a lakóközösségek tulajdonában vannak, vagyis ezek modernizálása, karbantartása már a lakóközösség feladata. Onnantól kezdve pedig, hogy a lakásba bejut a vezeték, a szakasz a lakók tulajdona.
Régen teljesen más szükségleteink voltak. Sőt, az is elfogadott volt, hogy a túlzott meleget az ablakok kitárásával oldottuk meg. Így terjedhetett el az a gondolkodás, hogy a „távhőzéssel” az utcát fűtjük. Pedig ennek nem kell így lennie. Manapság már megvan az igény arra, hogy saját magunk szabályozzuk a hőmérsékletet a távhős lakásokban is, így spórolva a havi számlánkon, és nem mellesleg kímélve a környezetünket is.
Sok lakóközösség belevágott már a radiátoros szabályozók utólagos felszerelésébe. Ezek olyan szeleppel működnek, amik nem engedik egy bizonyos hőmérséklet fölé melegedni a radiátort. Ez persze csak úgy tud működni, ha a Távhő biztosítja az alaphőt, majd ebből mindenki annyit vesz ki, amennyit szeretne. Azonban minél kevesebb hőt vonunk el a rendszerből, annál kevesebb energiát kell fordítani a rendszer alaphőjének fenntartásához.
Ha egy lakóközösségben felszerelik a szabályozókat, utána a Távhő már újra tudja paraméterezni az igényelt hőmennyiséget. Egy épületszigeteléssel egybekötött radiátorszabályozó felszereléssel a fűtési energiaigény akár 30%-al is csökkenthető, és itt még nem is beszéltünk a radiátorok cseréjéről.
Ez azért is fontos, mert a háztartások rezsiköltségének jelentős része a fűtés. Gondoljunk csak bele, mekkora hangsúlyt fektetünk arra, hogy a háztartási eszközök közül azt vásároljuk, ami energiatakarékos címkével van ellátva. Illetve sokan próbálkoznak az izzók cseréjével is, többnyire LED-es fényforrással kiváltva őket. Minezek mellett viszont a fűtés az otthonunkban elhasznált energiánk 80%-a!
De mit tehet a lakástulajdonos? Például a fűtési időszak végeztével, jellemzően május közepe után hagyja nyitva, azaz maximumra feltekerve a szabályozót, hogy a radiátorban lévő víz forogni tudjon. Illetve ezzel az egyszerű mozzanattal azt is megakadályozzuk, hogy a szabályozóban lévő szelep leragadjon, és így a fűtési szezon kezdetekor rögtön probléma jelentkezzen.
Szponzorált tartalmat olvastál
Forrás: Jutányos Áron