Az elmúlt hetekben kétszer is írtunk arról, hogy a Jedlik utcából kitiltották a nyári időszakban a bicikliseket. Első cikkünkben csak a tényt rögzítettük, a másodikban pedig azt is kiderítettük, hogy az utat leszűkítő teraszokért egyébként havonta 164 ezer forintot fizetnek a városnak a vendéglátósok, miközben a vonatkozó rendelet alapján is problémás lehet a győri útkezelő döntése.
Arról azonban eddig kevesebbet beszéltünk, hogy mennyire problémás a mindennapi gyakorlatban az, hogy a teraszok által leszűkített utcát most az útkezelő ajánlása szerint a párhuzamos Stelczer Lajos utca felé kell kikerülni.
Mivel én naponta járok a szakaszon, ezért összefoglalom a tapasztalatokat.
Biciklisként elég kényelmetlen
Arról már korábban szóltunk, hogy általában véve, a belváros átkerékpározhatóságát tekintve miért nem jó lépés az utca lezárása a biciklisek elől, a gyakorlatban azonban még rosszabb a dolog.
Mivel semmi nincs kitáblázva, vagy felfestve, ezért első körben azt sem tudja az ember, hogy merre menjen, ha a Kossuth (Révfalusi) híd felől jön. Három verzió van, mármint akkor, ha már tapasztalt az emberm és tudja, hogy mi az új helyzet a Jedlik utcában.
1. Leszállok és tolom. Ez nekem nem opció, mivel nem azért ültem biciklire, hogy gyalogostempóban közlekedjek A és B pont között.
2. A másik, hogy még a Dunakapu téren megy le az ember a Stelczer Lajos utca felé, amiben egy csomó nagy virágláda, illetve adott esetben Széchenyi téri rendezvények akadályozzák.
3. A harmadik az, hogy elmész a Gutenberg térig, ott rá az Apáca utcára, és úgy Stelczerre, amivel egyébként továbbra is a Jedlik út forgalmas részén kell menni, ráadásul még kanyarodni is.
Igazából egyik verzió sem túl kézenfekvő, ráadásul rengetegen nem értesültek a tiltásról, és ha a táblánál szembesülnek is vele, semmi sem mondja meg nekik, hogy merre kell, vagy legalábbis merre érdemes menniük. (EuroVelo 6 útvonalon érkező turistákról ne is beszéljünk.)
A Széchenyi térre kiérve hasonló a helyzet: jobbra menjen az ember, a Pálffy két étterme és a teraszok között hagyott keskeny sávon? Vagy egyenesen a Széchenyi térre, ahol a nyári időszakban gyerekek játszanak egész nap? És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a Stelczer Lajos utcán majdnem minden nap állt legalább egy, de inkább két autó, mikor arra jártam, tehát átmenni is elég nehéz rajta. Összességében tehát az ajánlott kerülőútvonal ha nem is használhatatlan, de feleselegesen megbonyolítja a kerékpárosok életét – már ha valaki egyáltalán rábukkan.
Senki sem tudja, mi a rend, és ez nem is fog változni
A másik, és talán nagyobb probléma a napi bosszankodás mellett az, hogy az időleges tiltással csak mindenkit sikerült összezavarni: a biciklisek egy része valószínúleg nem is tud a tiltásról, vagy ha tud róla, tesz rá, és továbbra is itt teker – ilyen is van. Ez egyben azt is jelző, hogy az alapvető problémát, a biciklisek és kerékpárosok addig semmiképpen nem oldja meg a tábla, amíg az alapján el nem kezdenek büntetni bicikliseket, vagy – és ez talán az ésszerűbb dolog – meg nem oldódik, az hogy kényelmesen és biztonságosan tudjanak a kerékpárosok haladni vagy itt, vagy máshol, ahol ezt nekik kiépíti a város.
A dolog másik oldalára pedig az világított rá nekem pénteken, mikor már a Czuczor utca felfestett bicikliútján haladtam, ahol – szokás szerint – egy gyalogos volt előttem, akire rácsöngettem. Mire ő – a hangnemet hagyjuk –, jelezte, hogy
hát a belvárosból már ki vannak tiltva a biciklisek.
Szóval a fejekben elég nagy a zavar arról, hogy mikor, hol és ki mehet, és ebben nem is lesz változás, hiszen a biciklisek nem szokhatnak meg egy állandó, használható útvonalat (ilyet ugyanis nem jelöltek ki nekik), a gyalogos meg miért is tudná, hogy pontosan hol és mikor szabad mennie a biciklisnek. A gyalogos-kerékpáros surlódásokat tehát nem feloldja, hanem csak még tovább súlyosbítja az, hogy kitiltották a Jedlik utcából a kerékpárosokat. A valódi kerülőútvonal kialakítása pedig jelzi, hogy az útkezelőnél nem igazán gondolkozik senki biciklis fejjel, vagy ne adj’ Isten: egyikük sem ment végig ezen az útvonalon.