Illusztráció / fotó: Pixabay A fűtési szezonnak is megvannak a kockázatai
Nagy DonátBizonyára mindenki járt már úgy, hogy kisebb figyelmetlenség miatt balesetet vagy kárt szenvedett - kezdi cikkét a Katasztrófavédelem.
Ennek mértéke pedig többnyire rajtunk múlik, azon, mit teszünk, vagy éppen nem teszünk a megelőzés érdekében, vagyis mennyire növeljük a balesetek bekövetkezésének a kockázatát. Azt pedig már a statisztikai adatok támasztják alá, hogy a lakástüzek és a szén-monoxid-mérgezések kiváltó okai között előkelő helyen szerepel a fűtőberendezések karbantartásának a hiánya.
A lakástüzek legfőbb forrása a nyílt láng használata. Ilyennel leginkább a tűzhelyek, a kandallók és a kályhák üzemelnek, így kiemelten kell arra figyelnünk, hogy semmilyen gyúlékony anyagot ne tároljunk ilyen berendezés közelében. Nem számít kivételesnek, hogy egyesek a kandalló hőjével igyekeznek megszárítani a frissen mosott ruhákat, nem fordítva kellő figyelmet arra sem, hogy a bekészített tüzelőanyag kellő távolságra van-e a fűtőberendezéstől, ahogy arra sem, mennyire védik a környezetüket a kipattanó szikrától.
Balesetet lehet megelőzni azzal is, ha az elektromos hősugárzót vagy a gázzal működő fűtőberendezést úgy helyezzük el a lakótérben, hogy meglegyen a kellő távolság közte és a fűtőtest között. Arra is figyelni kell, hogy a használatban lévő gázkonvektor burkolata olyan magas hőmérsékletet érhet el, ami akár meg is gyújthatja a ráterített ruhát, célszerű tehát nem szárítóként használni a fűtőeszközt.
A kémények is tudnak tüzet okozni. A legtöbb ilyen eset arra vezethető vissza, hogy az égéstermék-elvezetőben lerakódott, elszurkosodott korom meggyullad, például a helytelen tűzrakás és nem megfelelő tüzelőanyag használata miatt. Az okok között a második helyen szerepel a kémény építőanyagainak elöregedése, az égéstermék-elvezető nem megfelelő műszaki állapota. Koromégésről akkor beszélünk, amikor a kéményben lerakódott por és a kicsapódott szilárd égéstermék gyullad meg, ami egy pár percig tartó természetes folyamat.
Ekkor a lerakódott szennyeződés 500 °C hőmérsékleten hamuvá változik, leég az égéstermék-elvezető belső faláról. Szurokégés esetén a porkorom és a kén keveredik a kicsapódó vízpárával, majd meggyullad. Ez az előzővel ellentétben kifejezetten veszélyes folyamat, mivel az égő anyag égéshője rendkívül magas, a 800-1300 Celsius fokot is elérheti, az égés pedig a lerakódott anyag mennyiségétől függően akár tizenöt órán át is tarthat.
Sajnos számos esetben a lakásokban kialakuló tüzet – főleg éjjel – a benntartózkodók túl későn, vagy egyáltalán nem észlelik, ami súlyos sérüléshez, esetleg halálhoz vezethet. Egy lakástűz esetén csak néhány perc áll a lakók rendelkezésére, hogy felmérjék a helyzetet és biztonsággal elhagyják az otthonukat. Mindennek azonban nem kellene bekövetkezni, hiszen létezik olyan eszköz, amely teljes biztonsággal jelzi, ha baj van. Egy otthoni füstérzékelő nagyjából egy percen belül jelez, így adva nagyobb esélyt a menekülésre és a túlélésre.
Azokban a lakásokban, ahol füstérzékelő volt felszerelve, nem alakult ki nagyobb tűz, nem történt tragédia, hiszen a lángokat már kialakulásukkor sikerült megfékezni.
Van még itt cikk a témában:
