Nyolcvan évvel ezelőtt a cinikus nagyhatalmi politika tort ült. A fasiszta Németország és a kommunista Szovjetunió egyezségre jutott Lengyelország feldarabolásában. Ehhez előbb el kellett pusztítani az állam vezető elitjét, az értelmiségit. A szörnyű tettet a szovjet mészárosok főleg Katyn erdőiben követték el. Minden év áprilisában erre emlékezünk.
1940 áprilisában halált osztottak a német Walter PP pisztolyok a Szovjetunió kiterjedt erdőségeiben. A vörös gyilkosok nem véletlenül használták a barnaingesek gyártotta márkát: ez a típus, ellentétben a szovjet maroklőfegyverekkel, nem melegedett fel, így szünet nélkül lehetett velük ölni. Az eddigi kutatások szerint a sztálini rezsim ökle, az NKVD 14 ezer 700 hadifoglyot és 11 ezer rabot ölt meg. Szinte valamennyien a lengyel hadsereg tisztjei, tartalékosai voltak: tanárok, orvosok, tudósok, zeneszerzők, mérnökök, útépítők, újságírók.
5
Sztálin személyesen nem írta alá a kivégzésről rendelkező iratot, hideg számításból. A népgyilkos diktátorok bevett módszerét követte a bűnök elfedésére. Áttolta a konkrét felelősséget a név szerint említett végrehajtókra (akiket később rendszerint agyonveretett az NKVD pincéiben). A kollektív felelősség elvével pedig a bolsevik pártot illette. Ezért is döntött a dokumentumok megőrzése mellett, így a bolsevik népirtás ténye nyilvánvaló.
A Katyni erdőben megölt lengyel tisztekkel Sztálinnak az volt a fő célja, hogy megtörje az ország ellenállását, porrá zúzza államiságát. A két ország történelmileg ellensége egymásnak (mind a mai napig), 1920-ban Józef Pilsudski vezetésével a lengyelek súlyos vereséget mértek az oroszokra. Sztálint bosszú is fűthette, de a legvalószínűbb ok a nagyhatalmi sovinizmus, vagyis a területszerzés és a Németország elleni háború előkészítése volt. Sztálinnak kapóra jött Hitler, amúgy álságos békeajánlata, mivel leszámolhatott az ősi ellenféllel, valamint időt nyert a háborúra való felkészülésben és még terültekhez is jutott.
5
Mindezek után került sor – meglepve a világot – a német-szovjet megnemtámadási szerződés aláírására, az okmányt Molotov és Ribbentrop külügyminiszterek szignálták. A Molotov-Ribbentrop paktum készítette valójában elő a szovjet vérfürdőt. Nem sokkal a paktum életbe lépése után a két hatalom megszállta a lengyel területeket, a szovjetek pedig elkezdték a lengyel tisztek, úgymond, begyűjtését. 1940 áprilisára gyakorlatilag eldöntötték több mint 20 ezer ember sorsát.
Ekkor küldte a világ egyik legcinikusabb jegyzékét a szovjet belügyi népbiztos, Berija Sztálinhoz, a „halál dokumentuma" a 794/B (794/Б) sorszámot kapta. Ebben megállapították a kivégzendők pontos létszámát a következő indokkal: „A szovjet hatalom elkötelezett ellenségei és a megjavulás reményével nem kecsegtető személyek, ezért indokolt mielőbbi agyonlövésük". Mindezt teljes jogi hiánnyal, vagyis anélkül, hogy az elítélteket felszólítanák, bemutatnák nekik a vádakat, vagy bármilyen határozat születne a nyomozás lezárásáról és vádirat kiadásáról. Az ügy formai elbírálásával (vagyis a nevesített felelősséggel) három személyt bíztak meg, „Kobulov, Bastakov és Merkulov elvtársakat". Az utolsó nevet Sztálin írta be kézzel, miután kihúzta Berijáét.
A kivégzések több helyszínen folytak, a gyilkosságok központja a katyni erdő volt. A mészárlásban egy régi, kipróbált bolsevik gyilkos, Sztálin belső bizalmasa,Vaszilij Blohin vezérőrnagy járt az élen. Több forrás szerint 28 nap alatt hatezer (!) embert végzett ki, tarkólövéssel. Egy kutató történész, Rayfield szerint Blohin szervezte és tervezte meg a kivégzéseket. „Hatalmas bőrkesztyűben, sisakban, vastag mészárszékes kötényben végezte munkáját, nehogy bepiszkolja egyenruháját", vallotta egy, a kivégzésekben részt vevő NKVD-s vöröskatona.
5
Blohinnak tulajdonítják 11 tábornok, egy admirális, 77 ezredes, 541 őrnagy, valamint a lengyel hadsereg tábori főrabbijának megölését. Blohin annyira profi gyilkossá vált, hogy Sztálin szokásától eltérően nem ölette meg, sőt általa küldte a túlvilágra legtöbb megunt munkatársát. Közte Jezsov és Jagoda NKVD főnököket, valamint a legendás hadvezért, Tuhacsevszkij marsallt.
A katyni mészárlást 1989-ig a keleti tömbben elhallgatták, a lengyel enciklopédiából ezt a szócikket kitörölték. Pedig az igazság már 1943-ban kiderült, amikor a náci erők benyomultak a katyni erdőségbe és feltárták a tömegsírokat. Mindezt bemutatták a nemzetközi sajtónak. Független orvos csoportokat is beengedtek a területre, azonosítandó az áldozatokat, nyilvánvaló propaganda célokkal. Sztálinék azonnal a németekre kenték a mészárlást és a tagadás a Szovjetunió széteséséig eltartott.
5
Lengyelországban ma Katyn az első számú gyásznap, amit az is tetéz, hogy 2010-ben a főt hajtani ide látogató Lech Kaczynski államfő repülőgépe lezuhant, s vele a hadvezetés, valamint a kormány jelentős része odaveszett. Katyn tanulsága számunkra az lehet, hogy a nagyhatalmi cinizmus bármikor bárkin átgázolhat, ha nincsenek résen a demokratikus erők.
