Diószegi Judit (TISZA Párt) győri országgyűlési képviselő egyik legfrissebb posztjában arról tájékoztatott, hogy a kormány a korábban befagyasztott uniós helyreállítási forrásokból több mint 230 milliárd forintot fordít megfizethető és energiatakarékos bérlakások, valamint diákszállások építésére, miközben meglévő ingatlanok átalakításával is növelnék a kínálatot. A program része annak a mintegy 6000 milliárd forintos uniós fejlesztési csomagnak, amelynek felhasználási területeit a kormány a napokban ismertette.

Diószegi szerint mindez Győrben különösen nagy jelentőségű lehet, hiszen a számos ipari szereplő és a Széchenyi István Egyetem folyamatos lakhatási keresletet generál, miközben a város albérletárai országosan is a legmagasabbak között vannak. A politikus arra számít, hogy a programmal bővülő győri lakáskínálat a bérleti díjakra is hatással lehet, ami azért különösen izgalmas, mert a TISZA Párt így alapvetően más logikát követ, mint az előző kormány lakáspolitikájának zászlóshajói.
A tavaly nyáron még Fekete Dávid (Fidesz–KDNP) akkori győri frakcióvezető által is lelkesen reklámozott Otthon Start Program a vásárlóerőt próbálta növelni a kedvezményes hitellel. Fekete egészen odáig ment, hogy Győrt Béccsel összehasonlítva azt állította, a győri fiatalok számára a programmal reálisabb a saját lakás megszerzése, miközben a bécsiek jelentős része bérlakásban él. Már akkor felhívtuk rá a figyelmet, hogy az osztrák modell éppen azért nehezen összevethető a magyarral, mert ott évtizedek alatt erős, megfizethető bérlakásszektor épült ki. Az Otthon Start önmagában ráadásul nem teremtett lakásokat, csupán olcsóbb finanszírozással növelte a fizetőképes keresletet egy eleve szűk és egyre dráguló piacon.

A mostani program viszont éppen a másik, gyakorlati oldalról próbál hozzányúlni a problémához. Ha valóban jelentős számban jelennek meg új bérlakások és diákszállások a rendszerben, az már nemcsak abban segíthet, hogy ki tud lakást bérelni, hanem abban is, hogy legyen valódi, értelmezhető választék. Több lakás mellett a magán bérbeadóknak is versenyezniük kell a bérlőkért, a diákszállások pedig az albérleti piacról vehetnek le keresletet, ami minőségi javulást hozhat a szegmensben. Ettől persze önmagában még nem zuhannak be a győri ingatlanárak, de hosszabb távon kialakulhat az a piaci ellensúly, amely az elmúlt évek lakástámogatási rendszereiből jórészt hiányzott.
Van azonban a történetnek egy másik, kifejezetten győri olvasata is, ami az ingatlanfejlesztés másik, kivitelezői oldalát világítja meg. Ahogy korábban megírtuk, Szabadhegy egyik legfelkapottabb újépítésű részén mintegy 150 lakásos beruházásra készül a Bayer Construct Zrt., amelynek tulajdonosa, Balázs Attila az előző rendszer egyik meghatározó építőipari szereplője volt. A fejlesztést megrendelő ingatlanalap korábban 11 milliárd forintos MNB-támogatást kapott lakásépítési programjára, miközben a Bayer Construct számos nagy állami beruházásban is részt vett. A győri projekt így a kezdetektől determinálva volt arra, hogy a tesztje legyen annak, vajon hogyan boldogulnak az új környezetben azok a cégek, amelyek az előző másfél évtizedben jelentős állami hátszéllel növekedtek.

A kérdés azóta még aktuálisabbá vált, hiszen a TISZA-kormány augusztus elején bejelentette, hogy eláll a zuglói irodakomplexum megvásárlásától, és több mint 300 milliárd forint visszaszerzésére készül az ügylet kapcsán, aminek egyik legnagyobb kedvezményezettje éppen a Bayer Construct volt – a kormány jogi átvilágítás során feltárt szerződésszegésekre hivatkozott. Közben kiderült, hogy a szabadhegyi projekt két társasházra ugyan rendelkezik építési engedéllyel, de információink szerint településfejlesztési szerződése továbbra sincs.
Éppen ezért a 230 milliárdos bérlakásprogram egyik legfontosabb, ma még nyitott kérdése az lesz, hogyan költi el a kormány ezt a rengeteg pénzt. Nem attól lesz új egy korszak, hogy a korábbi NER-közeli építőipari cégeket egyszerűen lecserélik más, a most regnáló hatalomhoz közelebb álló vállalkozásokra. Akkor beszélhetünk valódi változásról, ha nyílt és átlátható versenyben, ellenőrizhető költségekkel, azonos feltételek mellett juthatnak munkához a szereplők – akár a Bayer Construct is –, és nem a politikai kapcsolatok döntik el, ki építhet közpénzből. A zuglói ügy felülvizsgálata azt jelzi, hogy a régi konstrukciókat már nem tekintik érinthetetlennek, de a most beharangozott lakásprogram lesz az egyik első alkalom annak bizonyítására, hogy helyettük valóban egy jobb, transzparensebb rendszer épül.

Győr ebből a szempontból kvázi a laboratóriuma lehet az új kormány lakáspolitikájának. Egy drága, folyamatos kereslettel működő városban egyszerre van jelen a magánfejlesztői lakásépítés rendszere, jól bejáratott helyi, és a helyüket kereső idegen piaci szereplőkkel, az egyetem miatt kifejezetten erős az albérletpiac és most itt van pluszban egy nagyszabású állami bérlakás-program ígérete is.
Ha az új konstrukció valóban lakásokat teremt ahelyett, hogy pusztán még több pénzt pumpálna az ugyanannyi ingatlan után futó vásárlók kezébe, az messzebb mutathat a tavaly még csodaszerként reklámozott Otthon Startnál, ami aztán végül – ahogy az várható volt – nem is váltotta meg a világot. Hogy ettől konszolidálódnak-e a győri lakás- és albérletárak, és valódi verseny alakul-e ki az építőiparban, azt majd a következő évek mutatják meg. De legalább most, hosszú idő után először nem kizárólag azt próbálják megoldani, hogyan tudjon a vevő többet fizetni a lakásért – hanem azt is, hogyan legyen több megfizethető ingatlan, amiért egyáltalán érdemes versenyezni.
