Kikerült a nyilvánosság elé Orbán Viktor kötcsei beszéde, így most már első kézből hallható, hogyan értékeli a Fidesz elnöke öt hónappal később a párt 16 évnyi kormányzásának véget vető, történelmi mértékű választási vereséget. Orbán szerint a bukás oka végső soron az volt, hogy akadt egy „politikai feladvány”, amelyet a Fidesz nem tudott megoldani. Ez a bizonyos feladvány azonban az ő rébuszos olvasatában nem elsősorban arról szólt, hogy mit rontott el 16 év alatt a kormánya, hanem arról, hogyan lehetett volna gazdasági növekedés nélkül, „Brüsszel zsarolása alatt”, német, francia és brit titkosszolgálati beavatkozás, valamint a Soros-hálózat ellenében legyőzni egy korábban nem kormányzó kihívót.
Fotó: Attila Kisbenedek/AFP
Pedig Orbán a beszédében maga sorolta fel azokat az ügyeket is, amelyekkel az elmúlt években a Fideszt támadták: luxizás, korrupció, Mészáros Lőrinc, Simicska Lajos, valamint saját életkora és politikai kifáradása. Ezekből azonban nem azt a következtetést vonta le, hogy esetleg érdemes lenne megvizsgálni, miért váltak ezek 2026-ra politikailag végzetessé. Éppen ellenkezőleg arra hivatkozott, hogy mindez korábban is jelen volt a NER világában, mégis választásokat nyertek.
Vagyis a kötcsei gondolatmenetből inkább az rajzolódik ki, hogy nem maga a 16 éves kormányzás bukott meg, hanem egy kampány nem tudott választ adni egy különösen nehéz politikai helyzetre, amibe a Fidesz manőverezte saját magát. A piknik résztvevőinek beszámolói szerint Orbán ugyanezt mondta zárt körben is, szerinte a kormányzás összességében jó volt, a kampányban viszont sokan és sokat hibáztak.
Ez azért érdekes fordulat, mert júniusban, a Fidesz kongresszusán Orbán még konkrét belső hibákat is felsorolt: rossz választási üzenetekről, az ellenfél előnyének késői felismeréséről, hibás részvételi várakozásokról, gyengébb mozgósításról és a digitális térben elszenvedett vereségről beszélt. Kötcsén azonban újra a régi jó reflexek és hárítások működtek, így a hangsúly már sokkal inkább a külső körülményekre és ellenfelekre került. Az önvizsgálat helyére pedig fokozatosan visszatért az a politikai nyelv, amelyet Orbántól hosszú évek óta ismerünk: Brüsszel, külföldi beavatkozás, Soros-hálózat, támadás, küzdelem, etc.
És innen igazán beszédes a kötcsei beszéd második fele. A Fidesz öt hónapja ellenzéki párt, Orbán mégsem együttműködésről, új programról vagy arról beszélt, hogyan próbálják visszaszerezni azoknak a választóknak a bizalmát, akik áprilisban leváltották őket. Ehelyett sorakoznak a szokásos felcsúti lózungok: „eljött a nemzeti ellenállás ideje”, „vége a türelemnek”, és „fel kell venni a kesztyűt, harcolni kell”. A bukott kormányfő a megtépázott, és korábbi vezető politikusai által faképnél hagyott Fideszt a „nemzeti ellenállás vezető erejének” nevezte, miközben a párt júliusban már külön ellenállási nyilatkozatban határozta meg saját új szerepét, amit viszont láthatóan azóta sem találnak.
Ebből pedig pontosan látszik, milyen nehezen találja a helyét Orbán Viktor és pártja maradéka az ellenzéki szerepben. Tizenhat év kormányzás után nem egy új ellenzéki kultúra körvonalazódik, hanem ugyanaz a politikai reflex működik tovább: ha valami nem úgy történik, ahogy szeretnék, akkor harcolni kell ellene. Pedig egy választási vereség után talán nem az volna az első kérdés, hogy kivel kell megküzdeni, hanem az, hogy miért döntött úgy a választók többsége, ahogy döntött. Orbán kötcsei beszédéből erre egyelőre kevés érdemi válasz érkezett. A megszokott, semmitmondó orbáni körmondatok viszont velünk maradtak – csak most már nem egy miniszterelnök szájából hangzottak, el, és még sosem voltak ennyire súlytalanok.
