„Nem az én dolgom volt, nem emlékszem” – Szeles Szabolcs is bevette az amnézia pirulát a GYHG-ügy tárgyalásán

Azok az olvasók akik nyomon követik a Győri Hulladékgazdálkodási Nonprofit Kft. több mint hétszázötvennyolc millió forintos vagyoni hátránya ügyében zajló bírósági tárgyalás-sorozatunkat már meg sem lepődnek, hogy a tanúkihallgatások harmadik napján a következő mondatok vitték a prímet a Győri Törvényszéken: „nem emlékszem”, „nem volt feladatom”, „nem az én dolgom volt”. Érdemi áttörés ugyan ma sem történt, de az egyre inkább kiderül, hogy a korábbi városvezetés kompetencia-gyakorlata nem kevés kivetnivalót hagy maga után.

6

Fotók: Dömötör Gábor

Szeles Szabolcs alpolgármesterként vizsgálta anno a GYHG szerződéseit. Az egy más kérdés, hogy ebből mára mennyi emléke maradt.

A harmadik körben többek között Szeles Szabolcs (Fidesz–KDNP) korábbi alpolgármester adott számot az üggyel kapcsolatos emlékeiről, aki ugyan válaszolt a kérdésekre, de ezekből leginkább az rajzolódott ki, hogy szerinte alpolgármesterként sem rálátása, sem felelőssége nem volt a városi cégek működésével kapcsolatban. Még akkor sem, ha azok látványos pénzügyi problémákkal küzdöttek, mint az történt a GYHG esetében is. Egy ponton konkrétan így fogalmazott: „nem tudok róla, nem volt ilyen kompetenciám”, máskor pedig azzal hárított, hogy „több száz megbeszélésen vettem részt, ne kérjék tőlem, hogy mindre emlékezzek”. 

Ez a hozzáállás különösen annak fényében tűnt kényelmesnek, hogy a Dézsi Csaba András (Fidesz–KDNP) által irányított friss városvezetés 2020-ban először mindent megtett a köztudottan veszteséges GYHG, Győr-Szol Zrt. égisze alól való kiszervezéséhez, majd a forráshiányt ignorálva azonnal számos többletfeladattal bízták meg a céget annak érdekében hogy valóra váltsa a polgármester politikai szlogenjét: “Legyen Győr a legtisztább város!”

Történt mindez úgy, hogy ezidő alatt, Szeles saját meghatározása szerint „költségvetésért felelős alpolgármesterként” dolgozott, de szerinte ez csupán formális felelősséggel járt a város cégeinek gazdasági helyzetét illetően, így a GYHG esetében is. Közgazdászként nem tudott választ adni arra, hogy miért tartotta egyszer a hulladékgazdálkodási vállalatot pénztemetőnek, másszor pedig kölcsönszerződésre alkalmas partnernek. 

6

A kérdésekre adott válaszokból az is kiderült, hogy Szeles Szabolcs az adott időszakot illetően olyan típusú különleges memóriazavarral rendelkezik, hogy azt sem tudta megmondani, hogy egy adott bizottságban mennyi ideig dolgozott, sima tag volt-e, vagy éppen elnök. A vádlott védője – és az általános vélekedés – szerint ez a fajta amnézia azért is véleményes, mert Szeles Szabolcs amúgy kiváló munkavégzésre is alkalmas, hiszen 2024-ben még az “Év alpolgármestere” díjat is besöpörte. 

A sok „nem emlékszem” között a sokszor emlegetett optikai válogató megvalósításának ügye volt az egyik kevés konkrét kapaszkodó, ahol voltak emlékek. Szeles ezt az akciót, és a vádlottak – Koronika Tamás és Alföldy Alexander – által anno vázolt szerződések feltételrendszerét következetesen problémásnak nevezte, ugyanakkor amikor azt kellett volna megmagyarázni, hogy pontosan miért, akkor már elbizonytalanodott. Korábbi határozott álláspontja helyett inkább azt hangsúlyozta, hogy nem volt döntési helyzetben, és nem volt kötelessége mélyebben belelátni az ügybe – még akkor sem, ha sok százmilliós, sőt milliárdos tételekről volt szó.

Ehhez képest Endrődi Péter, Dézsi Csaba András korábbi kabinetfőnökének vallomása üdítő egyenességével valóban kilógott a sorból. Nem kerülgette a válaszokat, nem hivatkozott emlékezetkiesésre, és nem próbálta áthárítani a felelősséget. Nyíltan beszélt arról, hogy az optikai válogató körüli furcsa konstrukció miatt kérték be a GYHG komplett szerződés állományát. 

6

Fotók: Dömötör Gábor

Derűs újdonság volt, hogy Endrődi Péter mi mindenre emlékezett, és, hogy ezt megosztotta a bírósággal is.

Ezek átnézésekor több kirívó problémát is talált, például „nagyon-nagy mértékű bánatpénzeket” és a cég számára egyértelműen előnytelen módosításokat. Elmondása szerint nagyjából száz szerződésből tíz volt ilyen, ami már önmagában is súlyos kérdéseket vetett fel. Válaszaiból ugyanakkor az is kiderült, hogy Szeles Szabolcs állításával szemben ha a városi cégeknek pénzügyi problémái voltak, arról az alpolgármesternek tudnia kellett, és az ő megvilágításában a városvezetés egyáltalán nem tűnt annak az emlékezet hiányos, inkompetens közösségnek, mint azt a korábbi tanúk sugallták.

A tárgyalási nap végén ismét megszólalt a visszaidézett Dézsi Csaba András is, aki több ponton is igyekezett cáfolni a vádlottak és más tanúk korábbi állításait. Tagadta a Petrov Iván pinnyédi házának alagsorában zajló, többek által is emlegetett találkozókat, az Alföldy-féle „vetkőztetős sztorit” pedig egyenesen bizarrnak nevezte. Azt sem ismerte el, hogy informális utasítási lánc működött volna a városban, erre szerinte a pandémia sem adott elegendő okot. 

Ugyanakkor érdekes módon egyes részletekre egészen pontosan emlékezett, például amikor a szerződések átvizsgálásáról volt szó: „ennek minden pillanatára emlékszem” – mondta, más kérdésekben viszont már jóval bizonytalanabb volt. Érdekes momentum volt, amikor a Dubajból bejelentkező Alföldy Alexander arra kérte Dézsit, hívja fel telefonon, hogy bizonyítsa megvan nekik egymás telefonszáma. Ezt a kérést az ex-polgármester visszautasította, mondván az ő számát rengetegen ismerik.

6

Fotók: Dömötör Gábor

Dézsi Csaba András másodszor is nekifutott.

Különösen emlékezetes volt az a félmondata is, amellyel Petrov Iván korábbi vallomására reagált: szerinte a sportért felelős polgármesteri biztos „nem üléseket vezetett, hanem jegyzőkönyveket írt, mert grafomán volt”. Majd egyik válaszában hozzátette, hogy fogalma sincs, hogy az általa irányított városházán volt-e egyáltalán profi gépíró titkárnő. Ez azért érdekes, mert Petrov éppen azzal magyarázta és súlyozta saját szerepét bizonyos szakmai egyeztetéseken, hogy rajta kívül „senki nem tudott vakon gépelni”.

Ez a per egyre inkább nemcsak arról szól, hogy mi történt a GYHG berkein belül, hanem arról, hogyan működött – vagy nem működött – a városházi kontroll, egy olyan időszakban, amikor egyébként különleges jogrend volt érvényben a COVID-helyzet miatt, és amiben a polgármester egy személyben irányította Győrt. Bármi is lesz ennek az ügynek a kifutása, az tényleg lassan a világ sokadik csodája lesz, hogy a város túlélte a pandémiát ennyi feledékeny és jogkörrel alig rendelkező politikussal és egy vakon gépelő sport vezetővel az élén. 

Szólj hozzá!