Szerkesztőségünk korábban többször is hangot adott annak, hogy a kifejezetten sok közpénzből is veszteségesen működő Győr+ Média Zrt. és a KESMA égisze alatt álló Kisalföld rendszerint ghostoingolta Magyar Pétert és a pártját, illetve csak akkor vették elő, amikor a negatív, vagy épp lejárató kormány propagandának kellett megfelelni. Így fordulhatott elő, hogy a Fidesz-KDNP-t 16 év után izomból leváltó új erőtér győri rendezvényeiről egész egyszerűen nem vettek tudomást, aminek morális és sajtó etikai kérdéseit többször is feszegettük.
Fotó: Pongrácz Márk
Ehhez képest a választás másnapján mintha két másik szerkesztőségre ébredtünk volna. A Győr+ egymás után kezdte el közölni a TISZA Párthoz köthető anyagokat, külön cikkben számoltak be Néher András köszönetnyilvánításáról, írtak Diószegi Judit közösségi kezdeményezéséről, beszámoltak arról is, hogy a párt Győrben is győzni tudott, sőt, Magyar Péter ünnepi beszédének feldolgozása is helyet kapott náluk – ráadásul bárminemű különösebb kritikai él vagy szúrkálódás nélkül.
A Kisalföld is hasonló pályát futott be, ami korábban „nem volt hír”, az most hirtelen mégis az lett. Az a politikai közösség, amelynek rendezvényeiről hónapokon át nem számoltak be, most egyszer csak legitim szereplőként jelent meg az oldalukon. Nem harsányan, nem lelkesedve, de már nem is elhallgatva. Mintha egy láthatatlan szerkesztési elv egyik napról a másikra megszűnt volna létezni.
Fotó: Pintér Bence Facebook
Joggal merül a kérdés, vajon mi változott? A TISZA Párt nem tegnap alakult, Magyar Péter sem mostanában kezdett országjárásba, és a győri rendezvényeken sem tegnap jelentek meg több ezren minden alkalommal akik vele szimpatizálnak. Egyetlen dolog történt: kétharmados, az Orbán-kormányt múltidőbe tévő győzelem született. És ez láthatóan elég volt ahhoz, hogy a korábban következetesen ignorált szereplők egyszer csak „hírré váljanak”.
Ez azonban túlmutat azon, hogy ki miről ír vagy nem ír. Itt arról van szó, hogy mi a sajtó alapvető feladata. Az, hogy a valóságot közvetítse, vagy legalábbis tegyen rá valódi kísérletet. Mert momentán nagyon úgy tűnik, hogy a kivárásra játszó helyi orgánumok kibekkelték, hogy kiderüljön, merről fúj a politikai szél, hogy aztán igazodni tudjanak hozzá. Azonban ha ez a helyzet, akkor pragmatista túlélésről beszélünk, és semmiképpen sem újságírásról.
A tegnapi és mai cikkek így már nem önmagukban érdekesek, hanem az őket övező kontextusban. Ugyanis nem az a kérdés, hogy most miért írnak a TISZA-ról, hanem az, hogy eddig miért nem tették, de erre a kérdésre nyilván sosem kapunk választ, pedig a hitelesség ott kezdődne valahol. Az pedig csak egy kósza gondolat, hogy a nagy iparkodás hátterében reméljük nem - csak - az áll, hogy egy tiszás hatalomváltás esetén Magyar Péter többször is belengette, hogy beszántják a propagandista kormány médiát. Ez hamarosan úgyis kiderül.
|
Neked 1%, nekünk nagy segítség! Támogasd adód 1%-val a munkánkat segítő Nemzeti Újságírók Demokratikus Egyesületét! Most a legkisebb is számít. Adószám: 19294571-1-18 |
