Múlt hét vasárnap délután játszották a Liverpool - Arsenal rangadót az Anfielden, amit egyetlen gól döntött el a hazaiak javára, ráadásul nem is akármilyen. Bejárta a világsajtót, ahogy - az idei szezonban éppen jobbhátvédet játszó - Szoboszlai Dominik 28 méternél letette a labdát, és egy szemkápráztató lövéssel Raya kapus hálójába bombázta. Pazar találat, amivel a magyar játékos egy elit körbe lépett a Premier League-ben, ezt a gólt a legnagyobbakkal említhetik egy lapon.
A sport, főleg a szórakoztató tömegsport - mint a labdarúgás - sikerének egyik lényeges eleme, hogy az emberek beszélnek róla, reakciókat vált ki pro és kontra, egy gól kapcsán valaki a mennybe megy, míg a másik a pokol mélyére száll. A drukkerek, a szakértők, a kommenthuszárok egy-egy jelentősebb érdeklődésre számot tartó esemény kapcsán szinte természetes, hogy megnyilvánulnak, de valami elképesztően kínos tud lenni, amikor a politika teszi meg ugyanezt.
Orbán Viktor futballrajongó. Ez egy olyan faktum, ami valahol biztos, hogy le van írva az Alaptörvényben is, és amivel nincsen semmi gond, rengetegen szeretjük a focit. Orbán Viktor Szoboszlai Dominik rajongó. Liverpool szimpátia ide vagy oda, ezzel is könnyen lehet azonosulni, hiszen amit a magyar középpályás eddig Angliában letett az asztalra az úgy szakmailag, mint emberileg kikezdhetetlen.
Orbán Viktor Facebook-rajongó. Nem volt ez mindig így, és nem is volt akkora baj, hogy a bevallottan analóg beállítottságú miniszterelnök nem nagyon exponálta magát az online világban. Régebbi, csetlő-botló próbálkozásai még némi emberi vonást is kölcsönöztek az állandóan valakivel, valamivel - például az internettel, okos telefonnal - harcban álló Orbánnak.
De az idők változnak, ma már más szelek fújnak, és ezek a változások egyre jobban beszippantották a miniszterelnököt a számára annyira nem ismerős digitális térbe. És az történt ami ilyenkor szokott: ha egy hatalomnak valami nem komfortos, valamit nem ismer, azt nem megérteni és megtanulni akarja, hanem egyszerűen lebutítja a saját szintjére, és leuralja az egészet.
Ez történt tegnap, amikor Orbán Viktor némi nagyon olcsó lájkért cserébe Facebook-oldalán kiírta a következő épületes, valószínűleg viccnek, esetleg viccesnek szánt mondatot: “Legközelebb Szoboszlai lövi ki Kapu Tibit!” A bombaerős lövés gazdája, és az űrben hazánkat képviselő Kapu Tibor ilyesfajta asszociációja, és annak ilyen igényű megfogalmazása viszont annyira kínosra sikerült, hogy az nemcsak Liverpoolból, de a Nemzetközi Űrállomásról is látszik.
Tökéletes iskolapéldája ez annak, amikor egy ország vezetője ‘akkorában van’, hogy kicsit minden az övé. A Szoboszlai, a gól, a Tibi, a minden, azok ott lapulnak a túlméretes zakó, vagy épp a csiricsáré nyaraló ing egyik zsebében. A másikban a hatvanpusztai szegényház spájz kulcsa, de az most más lapra tartozik.
Azt csak halkan jegyzem meg, két olyan emberről beszélt Orbán Viktor, akik kizárólag a teljesítményükkel, és nem pedig egy rendszer iránti lojalitással értek el sikereket. Az, hogy a focista nevéből lemaradt a Dominik, és Kapu Tibor, olyan urambátyásan csak Tibi, az pedig nem vicces miniszterelnök úr, hanem végtelenül proli!
Azt a látszatot keltheti, hogy a jófej Orbán komoly ‘bratyiban’ van a roppant szimpatikus és népszerű focistával és űrhajóssal, így automatikusan ő maga is egy polcra kerül velük egy ilyen laza online jelenléttel. Van egy rossz hírem: nagyon nem! Szoboszlai Dominik liverpooli eredményeinek semmi köze sincs a magyar futball neveléshez, mint ahogy Kapu Tibort is a nemzetközi űrprogram mérte meg, és választotta alkalmas asztronautának, és arcpirító, ahogy Orbán Viktor próbál sütkérezni a sikeres emberek megérdemelt fényében.
A politika nem feltétlenül tud felemelni és jó színben feltüntetni dolgokat, éppen ezért semmi keresnivalója ott, ahol rajongók ünneplik idoljaik teljesítményét. A végtelenül lebutított, polarizált, és egymás elleni uszításra hangolt, a digitális térben pedig gyeplő nélkül elengedett közbeszéd már a sporttal kapcsolatos témában sem tud nem oldalakra szakadni. Elég megnézni az Orbán poszt alatti több száz kommentet, annak ugyanis vajmi kevés része szólt Szoboszlai Dominik Puskás-díj gyanús góljáról.
És ebben van a miniszterelnöknek és a stábjának óriási felelőssége. Illetve csak lenne. Mert száz százalékig biztos vagyok benne, hogy Orbán szívből örült a magyar játékos találatának. De ha maradt benne bármilyen hétköznapi emberi érzés, akkor legalább a sportot, az űrhajózást, a megsüvegelendő emberi teljesítményeket hagyja békén ő is, és minden politikus pártállástól és meggyőződéstől függetlenül.
Hagyják meg az embereknek ezeket a pillanatokat, a fiataloknak az esélyt, hogy találjanak maguknak méltó példaképeket, vegytisztán, mindenféle politikától mentesen, mint amilyen többek között Szoboszlai Dominik. Mert azt már láttuk, hogy a politika hogyan képes az érdemtelen, levitézlett másod -és harmadrangú közszereplőket a maga hasznára elhasználni, legyen az illető, énekes/énekesnő, színész, rapper, sportoló, író, vagy bárki és bármi. Csak értük nem akkora kár, főleg aki saját döntéséből, a maga hasznára vált bármelyik oldal fogaskerekévé. Szoboszlai Dominik fényévekkel van efölött a léc fölött, Kapu Tibor pedig … hagyjuk is! Érti ezt mindenki.
Támogasd a hatalomtól független újságírást! Bár a kormánymédia megpróbálja elhitetni, hogy a tőlük független szerkesztőségek úsznak a pénzben ez közel sincs így. Amennyiben neked is fontos, hogy sokáig legyen még a hatalmat ellenőrző hang, akkor támogasd adománnyal a mi munkánkat is segítő Nemzeti Újságírók Demokratikus Egyesületét. Adományodat ide utalhatod: 10918001-00000113-44920004. Köszönjük! |