Karakán módon, és érvekkel alátámasztva száll vitába rendre a közgyűlésben Kósa Roland (TSZV-LMP-Momentum-MSZP) győri alpolgármester, akit leginkább a városért való tenni akarás vitt a politikába. Fiatal kora ellenére mozgalmas életút áll mögötte: élt az Amerikai Egyesült Államokban, Ázsiában, és Németországban is. Azt pedig semmiképpen nem tudná elnézni, hogy szülővárosa egy Kusturica-film élő díszletévé váljon. Az alpolgármester irodájában fogadott minket egy beszélgetésre.
A 2025-ben ki nem osztott 'Pro Urbe díjak' kapcsán egy képviselőtársa korábban megszólította önt, mely szerint évekkel ezelőtt egy Momentumos rendezvényen, ön volt egy bizonyos rózsaszín inges srác. Hogyan lett a rózsaszín inges srácból, Győr alpolgármestere, milyen politikai ambíciói voltak?
Egyébként az az ing nem rózsaszín, hanem piros és csíkos, na nem mintha ennek különösebb jelentősége lenne, de legyünk tényszerűek. Alapvetően nagyon nagy politika érdeklődés volt bennem már egyetemista korom óta. Ez nagyjából egy időben volt azzal, amikor a Jobbik is egy erősödő mozgalomként startolt, invitáltak is, de végül a világnézetünk nem egyezett a sajátommal és máshol találtam meg magam a politika térképén.
Ráadáasul elhatároztam, hogy egészen addig nem fogok politikával foglalkozni, amíg a saját lábamon nem tudok megállni, saját erőmből és tudásomból nem vagyok képes felépíteni egy egzisztenciát, és bizonyítani magamnak, hogy én erre képes vagyok! Ezt az akadályt sikerrel vettem, 10 év alatt építettem egy jól menő vállalkozást, ahol filmeket készítettem az autóiparnak. Az pedig kvázi egy mellékprojektem volt, hogy a győri közéletet elkezdjük megreformálni, és elkezdjünk tényleg egy valódi polgári társadalomként működni. Ehhez nyilván kellettek azok a belépők, hogy minél több politikai rendezvényre elmentem, a jobboldaltól egészen a zöld oldalig, és szerintem ez így helyes, hogy az ember menjen el minnél több helyre, ismerjen meg minél több lehetséges politikai irányt.
Mikor jött el az a pont, amikor kikristályosodott önben az a politikai út, irány, ami mellett hittel tudta letenni a voksot?
A politikai küldetés az az értékválasztás mentén fogalmazódott meg bennem, hogy én Győrt választottam. Bár a születésemkor nem volt opcióm, de én Győrt választottam az életem nagyon sok pontján. Középiskolai éveimben volt lehetőségem az Egyesült Államokban tanulni Rotarys cserediákként, de hazajöttem és Győrben érettségiztem. Később az egyetemi éveim alatt három hónapot töltöttem Németországban ahol magas szinten sajátítottam el a nyelvet, később Ázsiában is éltem egy rövid ideig, tehát lett volna több nemzetközi lehetőségem is elindulni az életben, de én valahogy mindig hazajöttem a szülővárosomba. Nekem az volt a választásom, hogy én Győrben szeretnék érvényesülni, alkotni, és végül itt alapítottam meg a vállalkozásomat, ide fizettem az adómat.
De ugyanez igaz a kulturális életben is. Az Import Impro Társulat alapítójaként, és egy időben a társulat vezetőjeként próbáltam a város kulturális élethez is egy kicsit hozzátenni a magam módján, a ‘Szedett szemét’ mozgalom alapítójaként pedig, Németh Balázs kedves barátommal együtt a környezetvédelem ügyét próbáltuk megemelni és támogatni. Tehát nekem mindig az volt a fontos, hogy a városért tegyek és cselekedjek! Furán hangozhat, de ha valaki ma megkérdezi, akkor azt kell mondanom, hogy nekem a politika az bizonyos szempontból egy kényszerpálya, de pozitív értelemben. Azt láttam, hogy az, ami ebben a városban történik, az nagyon rossz irányba halad, és ha nem kezdek el ezen cselekvő módon is változtatni, akkor effektíve nem lesz változás.
Akkor megfogalmaztam magamnak és a családomnak, hogy én ebbe most beleállok, és megnézem, hogy mit tudok kihozni belőle, a saját időmmel, energiámmal, tehetségemmel, pénzemmel. Én ugyanis úgy vagyok jelen a világban, hogyha valami nem szimpatikus, vagy lehetne jobban csinálni, akkor azért megpróbálok tenni, és nemcsak elmondani a véleményemet, vagy megfogalmazni egy negatív kritikát.
Én tényleg azt éreztem, hogy az, ahova Dézsi Csaba András polgármestersége alatt tartott ez a város, az szabad szemmel láthatóan a katasztrófa iránya, és én nem fogom tétlenül nézni, azokat a ‘kusturicai’ és ‘kafkai’ jeleneteket, amikben ez a város működik. Nem tudtam azt mondani, hogy az a személyi kultusz, az az ötletszerű működés, az az átgondolatlan, kapkodó, felülről vezérelt, mindenféle ízlést és professzionalitást nélkülöző rendszer, az jó. Mert szerintem nem jó!
És hála Istennek, szövetségesekre leltem! Pintér Bence nekem korosztályos ismerősöm volt, tudtunk egymásról, és mindig figyelemmel kísértem a munkáját. Amikor Győrben elkezdett írni, akkor úgy éreztem, hogy végre van, valaki aki leírja az igazságot, mert sajnos ősélményem volt a győri médiával kapcsolatban az, hogy megtörténik egy Borkai-botrány, majd a Kisfalföld és a Győr Plusz arról írt négy hétig, hogy szépen virágoznak a muskátlik.
Ma már legendás a Dézsi-éra utolsó közgyűlése, amikor a komplett addigi működési rendszert kiforgatva megkapták a város vezetését. Mennyivel volt rosszabb a helyzet, mint amire számítottak?
Ott kezdeném, hogy szerintem sok szempontból félre volt menedzselve ez a város. Borkai Zsolt alatt kiépült egy, katonás rend, amiben, ha elindultak jobbra, akkor jobbra mentek, míg célba nem értek. Ezzel szemben Dézsi alatt kialakult egy nagyon erősen szubjektív, koncepció nélküli, ötletszerű városvezetés, ahol egyik nap balra megyünk, másnap jobbra megyünk, aztán előre, aztán hátra, és akkor a végén már azt se tudjuk, hol vagyunk. Kis túlzással azt lehet mondani, fölkelt a polgármester reggel, anélkül, hogy egyeztetett volna bárkivel, bement a rádióba, azt mondta, hogy most máshogy van, mint tegnap voltvan, és akkor futott utána a hivatal és a város.
Talán legjobban mutatja ezt Dézsi ‘kulturális város’ ötlete, ahol mindenféle szakmai alap nélkül, ötletszerűen elfecsérelt a város irdatlan mennyiségű energiát, fókuszt, nem mellesleg ellocsolt 60-80 millió forintot a semmire. De jó példa erre a 400 millió forintból átépített S-kanyar a börtönnél, amit nem indokolt a közlekedésbiztonsági statisztikák, ezzel szemben szakmai alapon lenne máshol teendő közlekedésbiztonság terén. Rengeteg olyan ügy és helyzet van - és ezek közül számos köthető a városi cégekhez - ahol nagyon nehéz eldönteni, hogy ezek valóban városi érdekeket szolgálnak, és sajnos ezek a mementók velünk élnek. Ilyen például a Vaskakas Taverna esete, amit a Győr-Szol megvásárolt 700 millió forintért. Úgy vettek egy romot, aminek valós hasznosítási lehetősége nincsen, hogy pontosan tudták, hogy néhány éve az eladó mindössze 300 milliót fizetett érte. Ezek azok a döntések aminek a mai napig nyögi a város költségvetése, a győriek pénztárcája, és még jó pár évig nyögni fogjuk a hatását.
Mennyi energiát tudnak az ilyen és ehhez hasonló esetek feltárására és az elszámoltatásra fordítani, illetve mennyire tud transzparens lenni a többségi frakcióval való saját együttműködés?
A helyzetünk olyan szempontból komplikált, hogy amikor megérkeztünk ide a városvezetésbe, akkor szeptember 24-én a teljes szabályzatot átírták. Sejtettük, hogy nem lesz egyszerű, de ilyen mértékű inkorrekt helyzetre nem lehet felkészülni. Amikor úgy írod át a játékszabályokat, hogy nincs ott a másik játékos, eddig a hatos volt a legnagyobb dobás, mostantól viszont az egyes lesz az. Ráadásul június 9. és október 30. között teljes volt a csönd, senki sem beszélt velünk, ki volt adva ukázba, hogy aki szóba áll velünk, az komoly retorzióra számíthat.
Az első dolgunk tehát az volt, hogy megismerjük a hivatal működését, és kialakítsunk egy saját elképzeléseken alapuló munkarendet. Volt egy ránk zúduló téma mennyiség, el kellett kezdenünk foglalkozni a napi ügyekkel, koncentrálni a költségvetésre, ki kellett munkálni egyfajta együttműködést a többségi frakcióval. És aztán mindezek mellett el kellett kezdenünk felderíteni azokat az ügyeket amik a város érdekeivel összeegyeztethetetlenek, vagy esetlegesen a magyar törvényekbe ütköznek. Ezeken dolgozunk, de ez egy hosszabb munka, egy hosszabb folyamat lesz.
Mi a TSZV-s nóvum a házon belül?
Hogy mit hozunk mi? Bizonyos folyamatokat már nem lehet ebben a monolit struktúrában megcsinálni, mert végre van egy ellenpont. Ha egy képviselő észrevesz valamit, ami nem a város érdekeit szolgálja, akkor már nem az a helyzet, hogy nem tud hova fordulni. Győrben a közgyűlési többség hiányában a magyar önkormányzati törvény
adta lehetőségek között próbálunk meg működni, és működtetni a várost. Ahhoz pedig, hogy a múltból felderített ügyeket valóban el tudjuk számoltatni, ahhoz sokkal több tényezőnek is adottnak kell(ene) lenni, mint mondjuk egy független magyar ügyészség, aki valóban kezdeni is tud valamit a feltárt információkkal.
Viszont a másik feladatunk, hogy ahol tudjuk, ott akadályozzuk meg, hogy a jövőben kétes ügyek történjenek, és minden egyes győri adóforint a megfelelő célra legyen felhasználva, a megfelelő módon. Ennek egyik fontos lépése volt, hogy a bizottsági üléseket élő közvetítésben lehet nézni, ez pedig egy olyan betekintést enged, hogy a győriek azonnal értesülhetnek arról, hogy mit történik ott, ahol effektív elköltik a pénzt.
Gyakran éri önöket a többségi frakció részéről az a vád, hogy már a saját választóik sem bíznak önökben, mert nincsen értékelhető munkavégzés a városvezetésben. Ez egy nyilvánvaló negatív stratégia a fideszes oldaltól, vagy valóban éreznek bizalomvesztést a táborukban?
A fideszes stratégia része az, hogy a másik ne tudjon megfelelni a saját maga, vagy a választói, vagy a feladat által kívánt elvárásoknak. Ez nem csak győri sajátosság, a Fidesz országosan is ezt csinálja. Az teljesen példa nélküli, hogy egy ilyen méretű, egy ilyen gazdasági súlyú, és ilyen széles kulturális - és sportélettel rendelkező, egy ilyen fejlesztési, és infrastruktúrális potenciájú városnak kettő ember legyen a felelőse. Egy polgármester, és egy alpolgármester, ráadásul ilyen ellenszélben.
A Fidesz beteljesíti azt a jóslatot, amit saját maga hozott létre. Szándékosan terhel minket túl annyira, hogy a tűzoltáson kívül ne legyen másra energiánk. Az nagyon fontos szerintem, hogy az elvárások magasak legyenek velünk szemben a választói oldalról, és nagyon magasak legyenek önmagunkkal szemben, és általánosságban is. Nem vagyunk hátradőlős fajták, és állandóan vizsgáljuk azt, hogy jól csináljuk-e, hogy jó irányba megyünk-e. A városban lételményem az, hogy odalépnek idegenek, gratulálnak, megköszönik a munkát, és pozitív visszacsatolásokat kapunk teljesen ismeretlen emberektől, és ez mindig átlendít a nehézségeken. Hiszen minket azért választottak meg a győriek, hogy rendet tegyünk és ezért fogunk dolgozni a következő években is.
Ekkora ellenszélben nyilván még jobban össze kell zárniuk, hogy erőt tudjatnak képviselni a többségi frakcióval szemben. Mennyi tér marad így az egyéni politizálásra frakción belül?
Örömmel, és őszintén mondhatom, hogy bár kevesen vagyunk, és sok felől érkezünk, és elég sok színű ez a társaság, nagyon jól tudunk egységben, és együtt dolgozni. Nyilván mindenki keresi a maga hangját, mindenkinek megvannak a témakörei amikért felel, de van egy alapvetően jó összhang, hogy egy irányba megyünk, és együtt dolgozzunk Győrért. Szeretnénk a múlt hibáit kijavítani, próbálunk reagálni a külvilág eseményeire, de nagyon fontos számunkra, hogy a saját témáinkat is meg tudjuk valósítani, ami ráadásul azért sem egyszerű, mert nekünk olyan ötleteket kell hoznunk, amikre nehéz nemet mondania a többségi frakciónak.
Ha öt év múlva ugyanitt beszélgetünk és megkérdezem, hogy mire büszke az első ciklusa végén, mit mondana?
Nekem ami a legfontosabb, hogy olyan hosszútávú értéket teremtsek, ami időtálló, és ciklusokon átívelő, és nem kell azonnal lebontani, ha nem én leszek az alpolgármester. Hosszú távon gondolkodunk, szeretnénk létrehozni egy olyan városképet, egy olyan működő koncepciót, ami nem rendszerhez köthető, hanem tényleg a győrieké, nekik készült, őket reprezentálja. Szeretném ha lenne egy friss, és tartható turisztikai koncepció, ami mögött konszenzus, és olyan aktorok állnak, amit nem kell felülírni, de szeretném ha a független kulturális szereplők is újra jól éreznék magukat a városban. Nagy feladtunk, és egy majd’ húsz éves adóssága Győrnek, a településrendezési terv újraalkotása, és ez egy lehetőség számunkra, hogy olyan városképet alkossunk, amiben jó élni. Az az álmom, hogy egy olyan örökséget hagyjunk magunk mögött, amiről messziről látszik, hogy mindenkinek jó, és ez nem kell, hogy Kósa Roland érdeme legyen, hanem emögött legyen ott a közgyűlés, akár a többségi frakció, és ez mindannyiunk közös jó döntése legyen!
|
Támogasd a hatalomtól független újságírást! Bár a kormánymédia megpróbálja elhitetni, hogy a tőlük független szerkesztőségek úsznak a pénzben ez közel sincs így. Amennyiben neked is fontos, hogy sokáig legyen még a hatalmat ellenőrző hang, akkor támogasd adománnyal a mi munkánkat is segítő Nemzeti Újságírók Demokratikus Egyesületét. Adományodat ide utalhatod: 10918001-00000113-44920004. Köszönjük! |
