A miértekről Kovács Jánost, Az elemző szemével blog íróját kérdeztük, telefonon.
A leendő kormánytagok névsora mire enged következtetni?
Ha a miniszterelnök személyzeti politikáját, a formálódó kabinet immár oszlopos és cserélődő neveit nézzük, a következő ciklus fő politikai kihívásaira reflektáló, aktuális kormányzati célok mellett láthatjuk az "erős emberek" tündöklését, bukását és visszatérését is.
Pintér Sándor a belügyminisztériumi teendők mellett jó eséllyel viheti tovább Kásler Miklósról elválasztott, egészségügyi intézményi igazgatási feladatokat - mintegy "katonai műveleti rendben".
Ő egyébként a legstabilabb és legbefolyásosabb pozícióval rendelkezik, különösen válságkormányzás, az "operatív törzsek" működésének idején.
Gulyás Gergely, Varga Judit politikai értelemben már bizonyítottak, Palkovics László pedig jórészt megváltozott portfóliójú tárcát vezethet, amelynek feladat- és célrendszerében nagy szerepet kaphatnak a nemzetközi trendek által kikényszerített változások. Nagy István már az előző ciklusban is az agráriumért felelt, aminek az orosz-ukrán háború hatására még nagyobb szerepe lehet.
Talán nem túlzás, hogy a magyar közvéleményben a két nagy visszatérő, Lázár János és Navracsics Tibor visszatérése keltette a legnagyobb visszhangot. Mi az üzenete a rehabilitációjuknak?
Az új nevek mellett az igazán nagy változást a kormány belső hatalmi képletében az egykori riválisok, Lázár János és Navracsics Tibor visszatérése jelentheti - különösen a Rogán Antallal való relációban.
Ne felejtsük el. e három személy utoljára a harmadik Orbán-kormány alatt töltött be egyidejűleg miniszteri pozíciót, Navracsics Tibor uniós biztosi kinevezéséig, ugyanakkor a Navracsics-Lázár rivalizálás - akkoriban "versenyeztetésként értékelték a szereplők - csúcsidőszaka a második Orbán-kormány volt, míg a Lázár-Rogán "párharcé" a 2014-2018 közötti ciklus.
Ezen erős emberek visszatérése milyen üzenetet hordoz magában, és legfőképp, miért van erre szüksége Orbán Viktornak?
A miniszterelnök egy olyan csapatot választott maga köré, amely a "személyt a feladathoz" elv mellett az "erős emberek" viszonyrendszere okán - hiszen a kormányfő kegyétől függ, hogy éppen másod- vagy harmadvonalbeli politikusokról van szó - szükségképpen tovább erősítik a miniszterelnök központi stratégiaalkotási és döntéshozatali súlyát, illetve a tárcák közötti koordináció jelentőségét.
Navracsics Tibor visszatérését sokan a megváltozott külpolitikai helyzettel magyarázzák, különösen annak fényében, hogy Szijjártó Péter a szoros orosz kapcsolatok miatt kevésbé népszerű tárgyalópartner a nyugati relációban.
Az "új arcok" az erősebb diplomáciai, haderőfejlesztési és a gazdasági egyensúly helyreállítását célzó erőfeszítéseket tükrözhetik. Szijjártó Péter és Varga Mihály újrázása sem kérdéses, ugyanakkor az egyes csúcstárcák politikai portfóliója nagyban változhat, például az innováció és technológia, illetve a humán erőforrások területén.
S ha már Navracsics és Lázár is szóba kerültek: ezúttal egyikük sem rendelkezik majd annyira erős pozícióval, mint ciklusokkal ezelőtt, mikor - idejekorán - az "utódlás" kérdését feszegették a politikai elemzők.
Kásler Miklós viszont a nagy kieső. Az ő teljesítménye egyértelműen negatív?
Kásler Miklós politikai tőkéjét a COVID-válság őrölte fel. Az imázsa már a korábbi, "unortodox" nyilatkozatai miatt is sérült, és csakhamar az is kiderült, hogy a köztiszteletben álló professzori karakter helyett egy erőskezű végrehajtóra van szüksége a miniszterelnöknek az egészségügyi intézmények igazgatásában. Kásler egy túl széles portfóliójú humán tárcát fogott össze inkább kevesebb, mint több sikerrel, és szimbolikus erejű kitörési pontokat keresett, mint például a magyarságkutatás. A következő ciklusban Orbán Viktor vegytiszta válsagkormányzásra készül, ehhez pedig kirakatemberek helyett professzionális politikusokra, menedzserszemléletű kabinettagokra van szüksége. Kásler "levétele" régóta borítékolható volt, és korábban még is történt volna, ha nem ért volna fel egy politikai beismeréssel.