Vértől és mocsoktól részegen: a zsidókérdésbe beleőrült magyar társadalom ámokfutása 1944-ben

Papp László Tamás 2022-04-17 18:41:50
A magyar holokauszt, mint a történelmünk mélypontja, az irracionalitás csúcsa.

Tegnap volt a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja.

A zsidók kiirtásának módszereit megtárgyaló, a náci diktatúra által összehívott wannsee-i konferencia 80. évfordulójára közölt cikkünkben Karsai László, a Szegedi Tudományegyetem Történeti Intézetének professzora, a téma egyik legismertebb hazai kutatója 2001-ben Holokauszt címmel a Pannonica Kiadónál megjelent könyvéből, valamint a Holokauszt és a történészek - historiográfiai vázlat címmel a Mozgó Világ 2020/7-8. számába írt tanulmányából, illetve annak kéziratban lévő, a szerző által rendelkezésünkre bocsátott folytatásából idézve kiderül: a zsidók megsemmisítése,az Endlösung sok tekintetben még a náci diktatúra szemszögéből is ellentmondott a józan észnek, a racionalitásnak.

80 éve egy konferencián beszélték meg a nácik, hogyan irtsák ki a zsidókat

Karsai László, a Szegedi Tudományegyetem Történeti Intézetének professzora, a téma egyik legismertebb hazai kutatója a Holokauszt és a történészek - historiográfiai vázlat címmel a Mozgó Világ 2020/7-8. számába írt tanulmányában idézi Yehuda Bauer izraeli történészt, aki szerint „...a holokauszt egyediségét a célkitűzés jelenti.

Hisz a totális háború idején létfontosságú volt, hogy az iparban rendelkezésre álljon a képzett munkaerő. Ehhez képest, mivel a cél a kiirtás volt  

„a zsidók munkaerejének alig tíz százalékát „használták fel” a nácik,

1942-1943-ban százezerszámra ölték meg a munkaképes zsidó férfiakat és nőket is.” Konkrét példát hozva: „1943 novemberében Lublin körzetében 42.000 zsidó munkást gyilkoltak meg, ezt sem előzték meg gazdaságossági megfontolások. Több, az SS felügyelete alatt lévő gyárat ezek után be kellett zárni, munkaerőhiány lépett fel a tömeggyilkosság következtében” – említi a Karsai-tanulmányban idézett szakirodalom.

Ha lehet, még irracionálisabb volt a zsidó származású magyar állampolgároknak az 1944. március 19-i német megszállást követő deportálása. Ugyanis mikor 1941-ben kezdetét vette a zsidók tömeges megsemmisítése a Németország által megszállt területeken, az utasításokat kiadó, illetve végrehajtó személyek a kezdeti győzelmek időszakában még reménykedhettek abban: Hitler megnyeri a háborút, de legalábbis a teljes megadás és vereség elkerülhető, így az elkövetett gyilkosságok miatt nem lesznek felelősségre vonva, a zsidóktól elrabolt vagyon hasznát pedig ők is élvezhetik majd.

1944 tavaszán viszont, a keleti fronton elszenvedett sztálingrádi és kurszki vereség, Rommel afrikai kudarca, a nyugati szövetségesek szicíliai partraszállása, Olaszország kiugrása, Mussolini bukása után, a küszöbön álló normandiai partraszállás előtti hetekben józan fejjel már nemigen lehetett abban bízni, hogy Európában hosszú életű lesz a náci típusú rendszer.  

A magyar holokauszt, Randolph L. Braham, a téma egyik legnagyobb, Karsai László fentebbi művében is hivatkozott szaktekintélye szerint, „...tele van ellentmondásokkal. A magyar kormány akkor védte zsidó állampolgárait, amikor közvetlen szomszédai, a románok, szlovákok, és horvátok tömegesen gyilkolták, deportálták a zsidókat. 1944 tavaszán-nyarán, amikor Antonescu már jó másfél éve leállította a román zsidók deportálását, és Szlovákia sem folytatta zsidó állampolgárai kiűzését, a reménytelen katonai helyzetben a magyar hatóságok

fegyelmezetten, olykor kifejezetten lelkesen hozzáláttak az ország zsidótlanításáhozemlíti.

Pedig a magyar vezetés (így az államfővé válása előtt katonai vezetőként, flottaparancsnokként szolgáló Horthy Miklós) már a megszállás előtt pontosan tudta: a háborút a németek elvesztették, ezért is próbáltak az olasz királyhoz hasonlóan kiugrani, a másik oldalra átállni. Ehhez képest a megszállás után Horthy hetekig, hónapokig szabad kezet adott a megszállóknak, illetve az általa kinevezett, Hitlert kiszolgáló Sztójay-kormánynak. 

Június közepéig jelét sem adta annak, hogy ne törődött volna bele abba, hogy magyar állampolgárok százezreit fosztották meg emberi jogaiktól, vagyonuktól, majd deportálták őket a biztos halálba. Horthy lemondott a törvényben nem rögzített jogáról, hogy a kormányrendeleteket kibocsátásuk előtt hozzá előzetesen be kell terjeszteni. Nem minden kormányrendeletet nem akart látni, csak a zsidóvonatkozásúakat

– említi Karsai László. Aki szerint szó sincs arról, hogy Horthy nem tudta (vagy csak 1944 nyarán tudta volna meg) mi történik a deportált zsidókkal. „A magyar politikai vezetés, Horthy Miklós, Kállay Miklós miniszterelnök, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter „már 1942-1943 folyamán pontosan tisztában voltak azzal, mit jelent a nácik zsidópolitikája.

Deportálásra váró zsidók Kistarcsán

Fotó: Wikipédia

Ungváry Krisztián történész szerint sem igaz, hogy Horthy ne tudott volna arról, mi történik a zsidókkal, illetve hogy azt csak hónapokkal a megszállás után tudta volna meg.

A haláltábor működését dokumentáló auschwitzi jegyzőkönyvet “…Horthy 1944 májusától kezdve több úton és több verzióban is megkapta. Csakhogy korántsem ez az egyetlen forrás, amelyből Horthy megtudhatta, mi történik a deportáltakkal. Bizonyítható, hogy 1944 áprilistól kezdve több olyan beadvány is eljutott hozzá, amelyek beszámoltak a deportálások szörnyűségeiről.” – írja Ungváry.

De Horthy emlékiratának szövege is “…egyértelművé teszi, hogy Horthy “végleges megoldáson” már 1944 februárjában is a fizikai megsemmisítést értette – anélkül, hogy az auschwitzi jegyzőkönyvet olvasta volna.” Vagyis már a német megszállás előtt tudott róla, sőt: valószínű, hogy jóval korábban. A Szovjetunió megtámadása utáni kamenyec-podolszkiji mészárlásról a New York Post “1941. október 23-ai száma is beszámolt egy terjedelmes cikkben, amelyben a riporter a frontról visszatérő magyar katonatisztekre hivatkozva írt az ukrajnai és galíciai tömeggyilkosságokról.”

– áll az Ungváry által Horthy felelősségéről írt kötetben. A Horthy Hitlerrel való 1943 áprilisi első klessheimi csúcstalálkozóján szintén jelen lévő német külügyminiszter, Ribbentrop “…nyíltan kijelentette, hogy a zsidókat meg kell semmisíteni vagy koncentrációs táborba kell zárni őket, Hitler pedig leszögezte, hogy

a zsidóságot úgy kell kezelni, mint a tuberkulózis kórokozóit.”

Horthy ezek után a megszállást követő hetekben, 1944. április 14-én “…dokumentáltan hozzájárult 50 000 magyar zsidó “munkás” kiszállításához, anélkül, hogy bármilyen érdeklődést tanúsított volna kiválasztásuk, illetve sorsuk iránt – tehát még az sem igaz, hogy nem vette tudomásul a zsidóellenes intézkedéseket.” – írja Ungváry.

Horthy a lezajlott deportálásokra visszatekintve 1944. június végén maga is elismerte, hogy “több történt nálunk, mint maguknál a németeknél”. Illetve azok a jelentések, amelyek korábban a kormányzóhoz is eljutottak, “…azt részletezték, hogy a magyarországi deportálások szigorúságukkal és kegyetlenségükkel túltesznek még azon is, amit Németország más megszállt országokban művelt.” – mutat rá Ungváry Krisztián.

Horthy Miklós tudott róla, mi zajlik a haláltáborokban.

Fotó: Papp László Tamás, szalagfüggöny-installáció: Trianon 100 kiállítás Győr

Mi lehet az oka annak, hogy a korábban „vonakodó csatlós” hírében álló, a háborúból is kiugrani próbáló Magyarországon ilyen készségesen deportálták a zsidókat, ráadásul akkor, amikor már tudhatták: ennek rossz vége is lehet, a háborút el fogják veszíteni? 

Ugyanis gyakorlatilag azt történt, hogy amikor 1942-43-ban a nyugati hatalmak sürgették a kiugrást, azt azzal próbálta a magyar vezetés leszerelni, hogy amennyiben nem harcolunk Hitler oldalán, a nácik ide is bevonulnak, s nálunk is kiirtják a zsidókat. Utána viszont Horthy a deportálásokhoz való hozzájárulását épp azzal indokolta, hogy ezen az áron a németek megszüntetik megszállást, az ország visszanyerheti függetlenségét. De végül zsidók tömegeit gyilkolták meg, s az ország az utolsó percig megszállás alatt volt.

Hogy lehet ezt a katasztrofális végkifejletű politikát sikerként eladni, Horthyt hősként ünnepelni? – tettem fel a kérdést Ungváry Krisztiánnak a vele készített interjúban.

A kérdésben felvetett ellentmondás nem válaszolható meg, csak akkor, ha a tényeket szelektív módon kezeljük. Nevezetesen úgy, hogy mindent, ami a magyar zsidóknak hasznára vált, kizárólag Horthy érdemének tudunk be, míg mindent, ami nekik ártott, kizárólag a németek nyakába varrunk – felelte a történész.

Természetesen az, ami akkor történt, nemcsak a politikai vezetők felelőssége, de a társadalomé is, melynek jelentős része támogatta az intézkedéseket. Karsai László írja: „A közvélemény jelentős része, nem utolsósorban a harsogó propaganda hatására is, elveszítette józan belátóképessége maradékát is” A történész az akkori légkör bemutatására idézi Márai Sándor naplóját: „Az emberekkel nincs mit beszélni. Mint ahogy részeggel vagy őrültekkel nem lehet vitatkozni:

a magyar középosztály megőrült és berúgott a zsidókérdéstől.

Az oroszok Kőrösmezőnél, az angolok és amerikaiak Pest fölött, s ez a társadalom eszelősen és tajtékozva nem akar, nem tud másról beszélni, csak a zsidókról” – írta Márai. De idézhetjük Radnóti Miklóst is: „...az ország megvadult s egy rémes végzeten/vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.”

Márai Sándor kemény ítéletet mondott az 1944-es magyar társadalomról.

A kutató pedig hozzáteszi: „Hogy ebben a kollektív tébolyban, részeg, vérengző, rabló ámokfutásban mennyi volt a nyereségvágy, mennyi a megrögzött antiszemitizmus, nehéz eldönteni.”

A propagandának biztosan jelentős szerepe volt abban, hogy a társadalmat az ellenséges hadviselő felek, illetve az ellenséggel való együttműködéssel, árulással (a frontokon küzdő katonák hátbadöfésével) vádolt zsidók ellen hangolják. Sokan talán hittek (hinni akartak) a csodafegyverben. A szövetséges bombázások pedig épp fordított hatást váltottak ki: nem demoralizálták a lakosságot, hanem olyan dühöt, gyűlöletet, félelmet idéztek elő, amelyet a propaganda remekül kihasznált. Győr 1944. április 13-i bombázása után a kormánysajtó (független média akkor már nem létezett, az ellenzéki politikusokat és újságírókat a Gestapo és a Hain Péter vezette magyar titkosrendőrség letartóztatta) ezt írta:

A tüzek lassan kialusznak, a halottakat eltemetjük, de Győr lakosságának szívében igen sokáig benn marad a keserűség és a vád a lelketlen, kegyetlen angolszász vezetők iránt. Asszonyokat, gyermekeket ölnek ezek a bombák, miket Amerikából szállítanak át. Nagyon ostoba az angolszász hadvezetőség ha azt hiszi, hogy a terrorbombázással térdre kényszerít minket. Ez az angolszász düh, mely ellenünk is fordult, csak keményebbé edzi lelkünket és azt az elhatározásunkat, hogy bármi áldozatok árán is, de a győzelemig kell harcolnunk, mert nem lehet hogy a sok könny vér szenvedés ne a győzelmet hozza meg” – szólt a cikk.

Győr az 1944. április 13-i bombázás után.

Fotó: Fortepan, Pannon-Víz Zrt, Rómer Flóris Múzeum, Régi Győr, Boldogulj Győrben, Konok Tamás, Dobos Vilmos


Ezek a stratégiai bombázások valóban sok jogos kritikát kaptak a szövetségesek oldalán is. „Katonai célpontok bombázásánál talán nem lehet elkerülni - mondta a brit felsőház 1944. február 10-i ülésén George Bell chichesteri püspök -, hogy polgári egyének is meghaljanak de Hamburg és Berlin bombázása,

amely bevallottan e városok elpusztítására irányul,

többé már nem igazolható háborús cselekmény. Hozzátéve azt is: Róma bombázása a régi római kultúremlékek elpusztításával az összes katonai és politikai cselekményeket túlélő gyűlöletet váltana ki. 

A náci rezsimben és a vele szövetséges országokban működő, államilag irányított propagandagépezet azt is felhasználta, hogy a nyugati demokráciákkal a Hitler elleni küzdelemben szövetséges szovjet diktatúra ugyancsak követett el tömeggyilkosságokat. Josef Goebbels náci propagandaminiszter ezt írta a naplójába 1943. április 9-én:

Rávettem semleges újságírókat, hogy Berlinből utazzanak el a lengyel tömegsírokhoz. A lengyel értelmiség képviselőit is odahívatom. Lássák csak a saját szemükkel, mi vár rájuk, ha teljesülne az a gyakori kívánságuk, és a bolsevikok legyőznék a németeket” – így reagálva a szovjet állambiztonság által elkövetett katyni mészárlásra. 

A gyűlöletpropaganda sötét géniusza: Josef Goebbels.

Fotó: Wikipédia

Sokan gondolhatták, részben a propaganda, részben az ellenséggel szembeni valós negatív tapasztalatok, a háborús szenvedések hatására: a terrorbombázásokat végrehajtó szövetségesek, a tömeggyilkosságokban bűnös szovjetek (illetve a velük a propagandában összemosott hazai zsidók) semmivel nem jobbak, ha ők győznek ugyanazt teszik majd velük, mint a nácik a zsidókkal.

A lakosság túlnyomó része persze nem volt fanatikus náci vagy szélsőjobboldali, de elkötelezett, bátor zsidómentő, illetve általában embermentő sem. Bibó István szerint a segíteni akarás „...csepp volt a tengerben, és nem is az ellenségesség tengerében, hanem ami ennél is rosszabb, a zavarodottság, az ingadozás, a segíteni nem akarás és a segítés előli kitérés tengerében.

A félrenézés, a tagadás, a hárítás már csak azért is könnyű volt, mert a korabeli magyar kormány és titkosszolgálat persze tudta, mi történik a zsidókkal, de esze ágában sem volt erről felvilágosítani a magyar lakosságot. (Mint a hitleri Németország szövetségese, ezt nyíltan nem is tehette.) Mi több: maguk a zsidók se tudták, (vagyis: többségük nem akarta tudni) mi vár rájuk.

Karsai 2001-es kötete szerint „1944-ben az Auschwitzba deportált magyar zsidók 99 %-a még csak nem is hallott a zsidókérdés „végső megoldásáról”, Auschwitzról sem tudtak, néhányan legfeljebb annyit sejtettek, hogy az valamiféle munkatábor.” Az igazság ennyél persze bonyolultabb: az, hogy „nem akartak túl sokat tudni arról, mi is történt hitsorsosaikkal Európa-szerte”, mert ugyan „információk, hírek, híresztelések bőséggel álltak az Endlösunk iránt érdeklődők rendelkezésére Magyarországon is”, de „a magyar zsidók körében általános volt a meggyőződés, a bizakodás, hogy

„nálunk” ez nem történhet meg, „mi jó hazafiak vagyunk

– írja Karsai László.

Ugyanakkor a propagandára, az össztársadalmi elhallgatásra és elfojtásra sem lehet mindent ráfogni. Finnországban, illetve Romániában ugyanúgy jelen volt a propaganda, Mannerheim és Antonescu szintén Hitler szövetségese, a Szovjetuniótól a korabeli finn és a román politikai elit se remélt túl sok jót (a románoktól a szovjetek 1940-ben elvették Besszarábiát és Észak-Bukovinát, a finneket pedig 1939-ben megtámadta a szovjet hadsereg.) De ez a két ország, illetve társadalom mégis képes volt a kiugrást  eredményesen végrehajtani, a szovjetek előtt a frontot megnyitni.

Sok tekintetben ennek is köszönhető, hogy ez a két ország más elbánásban részesült a Szovjetunió részéről. A finnekkel a csaknem elvesztett téli háború, illetve a sikeres kiugrás után Moszkva sem akart nagyon kekeckedni, ott nem vezették be a szovjet típusú diktatúrát. A románoknak pedig jobban elnézték, hogy különutas politikát visznek a Varsói Szerződésen belül, onnan már 1958-ban kivonták a szovjet csapatokat. Nyilván nem ennyire direkt az összefüggés, de a kiugrás és a zsidómentés kudarca valahol összefügg. Ha a magyar elit, a társadalom önmagát sem tudta megmenteni, akkor hogyan tudta volna az önmagából kitaszított zsidókat? Mert hogyan is végződött a kiugrás?

Elhagyott cipőkkel a Duna-parton.

Cipők a Duna-parton.

Fotó: Wikipédia

Ha nem ilyen tragikus a végkifejlet, akár burleszkbe illő jelenet lehetne: Horthy a minisztereinek egy részéről maga is tudta, hogy német ügynökök, mégis nyíltan beszélt előttük kiugrási terveiről. Mikor pedig testőrparancsnoka, Lázár Károly azzal vádolt több főtisztet, hogy kapcsolatban állnak a német követséggel, Horthy azt mondta: rákérdezett az érintetteknél, akik tagadják ezt. “Akkor hazudtak!” – válaszolta Lázár. “Tábornokok? A Legfelsőbb Hadúrnak? Az nem lehet!” – felelte Horthy.

Ez a vágyvezérelt gondolkodás, az önbecsapás példája – mondta erre Ungváry Krisztián, akitől azt is megkérdeztem:

Hogy lett a magyar kiugrás így “eltolva”? Mi az, amit a román, a finn, az olasz államfő tudott, de Horthy nem?

Erre nem szívesen adnék egy mondatos vagy bekezdéses választ. Amennyiben mégis muszáj, akkor a konzekvens magatartás hiányát említeném, ebben Horthy különbözött a román és a finn államfőtől – felelte Ungváry.

A sikertelen kiugrás után: letartóztatott zsidó nők a budapesti Wesselényi utcában.

Fotó: Wikipédia

Jócskán van ennek tanulsága napjainkban, amikor az országunk ismét nehezen szánja el magát, hogy kiugorjon egy háborút kirobbantó, népirtást elkövető autokrata gyilkosan baráti öleléséből.

Szólj hozzá!

Kifütyülték Dézsi Csaba Andrást Győrszentivánon

Fél percre ment fel a színpadra a fideszes polgármester, nem fogadták szívesen.

Milyen beltéri falfestéket válasszunk a lakás tisztasági festéséhez?

Közeleg a nyár, a lakásfelújítás időszaka, amikor sokan állnak neki maguk az otthonuk tisztasági festésének, hogy a megkopott, bekoszolódott falak újra szép színben ragyoghassanak.

Tálalástan, textiltechnológia, kisállattenyésztés - ezek a tantárgyak izzasztották meg Lenkai Nórát

Megnéztük, mit is kellett tanulni a háztartásökonómia és életvitel szakon.

Száz köbméter fát vágott ki Natura 2000-es területen a sárvári férfi

A fakitermeléssel a fasor megszűnt élőhelyként létezni.

Kis szünet után péntek délután jönnek a záporok, zivatarok

A délkeleti, majd délnyugatira forduló szél helyenként megerősödik, zivatarok környezetében viharos lökések is lehetnek.

A különleges nyári italok megdobják a forgalmat!

Vendéglátósként lényeges szempont a bevétel, nyáron pedig nincs is más dolgod, mint hogy mutatós és finom hűs italokat kínálj a szomjas vendégek számára. Olyanokat, amikért újra és újra el fognak jönni hozzád és nem csupán egy felejtős hely leszel a napjuk során.

A Nemzeti Választási Bizottság szerint semmilyen jogsértést nem követett el a Savaria Fórum

Jagodits Zsuzsanna, a Fidesz-KDNP szombathelyi képviselőjelöltje panaszolta be az önkormányzati lapot. Az NVB most minden korábbi “állva maradt” panaszát lesöpörte az asztalról.

Melyek egy számítógép fő alkotórészei?

Számítógépvásárlás előtt állva mindenki igyekszik alaposan felmérni, hogy mit tudnak az egyes modellek, ehhez viszont tisztában kell lenni azzal, hogy mire jók a különféle alkotóelemek. Cikkünkben bemutatjuk, mire érdemes figyelni az alkatrészek tekintetében. 

A szombathelyi Fidesz önkormányzati képviselőjelöltje a kézilabdával támadja a szombathelyi városvezetést

Pődör Zoltán szerint mivel nem engedik be őket az Arénába így nem kapnak licencet. A városvezetés arra hívta fel Pődör figyelmét, hogy az általa kért ingyenes használat ügyében csakis a közgyűlés jogosult dönteni.

Karácsony lemondta az ATV által szervezett főpolgármester-jelölti vitát

Vitézy és Ungár Péter szerint is mondvacsinált indokot húzott elő.

A Győri Ítélőtábla helyben hagyta a csepregi kegyetlen szülők ítéletét

Az anyát 18 év, az apát 16 év fegyház-büntetésre ítélték.

Idén is megrendezik Szombathely főterén a Quadrille Fesztivált

Több száz fiatal táncolja a négytételes francia négyest május 17-én, pénteken a szombathelyi Fő téren.

Ne féljünk tőlük, ne üldözzük az ártalmatlan tőrösdarazsakat!

Ráadásul az óriás tőrösdarázs védett, természetvédelmi értéke 50 ezer forint.

Pars Krisztiánnak megtiltotta a Fidesz, hogy vitázzon

A szombathelyi Derkovits-városrész jelöltjeinek választási vitája elmarad, de szociális ügyekben azért lesz egy kerekasztal beszélgetés.

Milyen anyagú kádat válassz, ha sokáig élveznéd a szépségét és a kényelmét?

Az otthonok egyik legintimebb helyiségei, a fürdőszobák kialakítása során számos szempontot kell mérlegelni annak érdekében, hogy olyan hellyé tegyük, ahol szívesen töltünk időt, és amelyet hosszú évtizedekig élvezhetünk. 

Ungár Péter: Amelyik vitára meghívnak, arra elmegyek

Az LMP EP listavezetője szerint, aki nem megy el vitára, pedig meghívják, az nem méltó a választópolgárok bizalmára.

Évi 300 millió adóforint megy el a Haladás Sportkomplexum működtetésére

A Haladás VSE tavaly és idén is 250 millió forintnyi közpénz támogatást kapott.