Az animációs filmvilágban, ahol az élet is csak egy skicc, valóságos felüdüléssel ér fel egy 60 perces dokumentumfilm, amelyet most tűztek vászonra a mozik. Salvador Dalí ifjúkoráról szólnak a pergő kockák és ma is lenyűgöz a katalán festő-zseni személyisége.
Salvador Dalí ifjúkora - Előzetes (eredeti nyelven)
A Salvador Dalí ifjúkora című dokumentumfilm a művész születésétől az 1929-ig tartó korszakkal foglalkozik. 1929 sorsfordító esztendő, ekkor került kapcsolat...
Ebben a filmben nincs trükk, mert maga Dalí az. Különös életutat mondhat magáénak az 1904-ben született művész, aki még halála előtt, 84 éves korában is képes volt látványos performanszra.
A filmet a Dalíról elnevezett, figueresi alapítvány jegyzi, rendező David Pujol. Nem volt könnyű dolga, mert úgy kellett egy konvencionális (részben beszélő fejek) mozit összehoznia, hogy annak főhőse szinte semmiben sem stimmelt.
5
Mégis ő lett az az alkotó, akit ma is a legtöbben ismernek a világon. Egyes képei pedig generációk tudatába vésődtek (lángoló zsiráfok, szétfolyó órák, kibelezett szamarak).
Pujol az alapítvány révén elég gazdag családi anyagot hajtott fel, s olyan részletekhez, fotókhoz, levelekhez is hozzáfért, amit eddig nem ismertünk. A francia határtól nem messze lévő spanyol városban, Figueresben született, eszmélt, majd oda is temetkezett Salvador Dalí egy törekvő értelmiségi apára és egy gyengéd, csak a gyerekeinek élő anyára lelt, amikor világra jött.
„Maga volt a paradicsom az anyám méhében... a tökéletesség. Aztán megszülettem és vége lett a harmóniának", mondta a kamera előtt. Apja jegyzőnek szánta, de mivel gyakran megbukott az iskolában – négyszer – ez a szülői álom elfoszlott. A tananyag nem, de az alakon át látható (aztán majd többször megfestett) cédrusok érdekelték.
„Amikor észrevették, hogy a fákat bámulom, elültettek egy falhoz. De nem zavart, mert azon át is láttam a cédrusokat, ott voltak", emlékezett.
5
Kiskorában szinte semmi jelét nem mutatta későbbi zsenijének, de mégsem a semmiből jöttek a híres, égő zsiráfjai. „Volt olyan nap, hogy negyven rajzot csináltam, képet festettem. Enyém lett a lakásunk feletti mosókonyha, az lett az első műterem ", mondta.
Szerencséjére a helyi festőiskola tanára meglátta benne a tehetséget. Az apai jóváhagyást megszerezve Madridba utazott és ezzel élete minőséget váltott. Olyan szobatársakra lelt a madridi festő akadémián, mint Luis Bunuel és Federico Garcia Lorca...
Az ifjú Dalí társaival Párizsba vágyott, ahol a 20. század elején a „dolgok történtek". Ehhez ki kellett rúgatni magát az iskolából. „ A vizsgatétel Raffaelló volt, őt kellett megrajzolni. Ezt visszautasítottam, mondván: én sokkal többet tudok róla, mint a tisztelt vizsgabizottság összesen. Már mehettem is Párizsba".
Ott sem lelt rossz társaságra. Elvitte képeit Picasso műtermébe. A mester erre a saját festményeit mutogatta. „Nézte, miként reagálok. Úgy, mint ő, sehogy. Aztán Picasso búcsúzáskor rám nézett és én meg őrá. Pontosan tudtuk, mennyit érünk".
5
Párizs lenyűgözte, a bordélyok világában futott össze az impresszionistákkal, kubistákkal, közte földijével, a kubista Joan Miróval. Majd jött a régi barát, Bunuel és felkérte egy olyan történet megírására, amelyet ő majd filmre visz. Megírta, filmre vitték, ez lett Az andalúziai kutya.
"A premierre kővel a zsebemben érkeztem. Arra számítottam, hogy kifütyülnek és én akkor megdobom őket. De nem, a függöny mögött hallottam, hogy nagy a tapsolás. Persze, gyorsan megszabadultam a kőtől."
A film híre gyorsan ment, aki akkor számított Párizsban, mind látni akarta. Márpedig sokan számítottak... A film egyes jelenetei botrányt kavartak, az egyház tiltakozott. Többen elájultak az átvágott női szemtől, vetették a kereszteket a szamarak húzta papok láttán.
Salvador Dalí a kubisták után Tristan Tzara dadaistái felé fordult, majd fokozatosan talált rá a szürreál világra. Különös, elvont figurákat kezdett festeni, ráérezve, hogy ez lesz az ő igazi útja. A film e ponton már-már bántó nyerseséggel véget ér, meglebegtetve egy női arcot a tenger felett: Gala.
Gala, vagy ahogy becézte (magyarul van egy kis mellékíze) Galuska, a sírig tartó szerelem. De ez már, nem vitás, hatezer percbe sem férne bele...
