A korabeli pártállami médiában szükségállapot, a visszaemlékezésekben hadiállapot néven emlegetett intézkedés 1981. december 13-án jelentette be Wojciech Jaruzelski tábornok
– az Ugytudjuk összeállítása következik a történelmi dátumról.
Az 1948-tól hatalmon lévő Lengyel Egyesült Munkáspárt (LEMP) vezetése már 1980 nyarán, az akkor zajló lengyelországi sztrájkokra reagálva fontolgatta a hadiállapot bevezetését
– írja évfordulós háttéranyagában az MTI.
Az elmélyülő gazdasági és társadalmi válság azonban erősen mozgósította a társadalmat, melyet erkölcsileg a lengyel pápa, Szent II. János Pál 1978-as megválasztása és 1979-es első lengyelországi zarándoklata is megerősített a totalitárius rendszerrel szembeni ellenállásban
– említik ugyanitt.
A LEMP Központi Bizottsága a feszültség növekedésétől, általános sztrájk megszervezésétől tartva nem vállalt nyílt szembeszegülést.
A hatalom képviselői - taktikai lépésként - 1980. augusztus 31-én aláírták Gdanskban a munkásokkal a Szolidaritás független szakszervezet megalapítását jóváhagyó gdanski megállapodásokat
– teszik hozzá.
Ezzel párhuzamosan hozzáláttak a rezsimet megerősítő hatalmi megoldás, a hadiállapot terveinek kidolgozásához.
1981 februárjában Wojciech Jaruzelski tábornok - 1968-tól nemzetvédelmi miniszter - lett a kormányfő.
Jaruzelski már 1980 őszén elkészítette a hadiállapot bevezetését célzó jogszabályokat, 1980 decemberében pedig Moszkvában, a Varsói Szerződés csúcstalálkozóján bemutatta a Szolidaritás megsemmisítését célzó tervét
– szól az évfordulós hír.
Az életszínvonal akkoriban tovább süllyedt, a vezetés 1981 nyarán a jegyrendszer bevezetésére kényszerült. A Szolidaritás közben csaknem 10 millió tagú szervezetté, jelentős társadalmi mozgalommá erősödött.
A LEMP Központi Bizottsága 1981. december 5-én hagyta jóvá a hadiállapot bevezetését.
Ezt gondosan felépített, a nehézségekért a Szolidaritást felelőssé tevő propagandakampány előzte meg.
Az előkészületeket Viktor Kulikov marsall, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka felügyelte, a hadiállapotot meghirdető 100 ezer röplapot is a Szovjetunióban nyomtatták.
A lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete (IPN) által 2009-ben közzétett korabeli jegyzék szerint
Jaruzelski december 8-ról 9-re virradó éjjel a Varsóban tartózkodó Kulikovval találkozott, és hangsúlyozottan kérte a Varsói Szerződés katonai támogatását a hadiállapot bevezetéséhez.
Kulikov nem zárta ki a beavatkozást, de aláhúzta:
„először a saját lehetőségekből kell meríteni”
A hadiállapotot - a Szolidaritást és a közvéleményt is sokkolva - 1981. december 13-ára, vasárnapra virradó éjjel vezették be.
Wojciech Jaruzelski tábornok bejelenti a szükségállapotot.Fotó: Wikipédia
A kormányzást a Jaruzelski által irányított, 22 magas rangú tisztből álló, az akkori lengyel alkotmány fényében is törvényellenesen felállított testület, a Nemzet Megmentésének Katonai Tanácsa (WRON) vette át.
A korabeli, pártirányítású nyilvánosságban úgy indokolták, hogy
az országot fenyegető anarchia, a Szolidaritás nyíltan hatalomra törő, szélsőséges erőinek fellépése
miatt kell bevezetni a szükségállapotot.
„Meg kell előzni, el kell torlaszolni a konfrontációt, amelyet a Szolidaritás vezetői nyíltan meghirdettek. Ezt nekünk ma kell kimondanunk, amikor tudott a tömeges politikai tüntetések közeli dátuma...
Nem szabad, nincs jogunk megengedni, hogy a meghirdetett tüntetések szolgáltassák azt a szikrát, amelyből lángba borulhat az egész ország”
– mondta el akkori televíziós beszédében Jaruzelski. (Idézi Pók Attila: A Nemzetközi élet krónikája 1945-1985. Kozmosz Könyvek, 1985. 255. o.)
Katonai parancsnokság alá helyezték az államigazgatást, a közlekedést, a távközlést, az energiaipart, a bányászatot, a kikötőket, a stratégiai fontosságú üzemeket. Lezárták a határokat, cenzúrázták a leveleket, felfüggesztették a sajtó tevékenységét, az intézményeket katonai komisszárok lepték el.
A műveletekben 70 ezer katona és 30 ezer belügyi funkcionárius vett részt. Kikapcsolták a telefonokat, este 22 órától reggel 6-ig kijárási tilalmat vezettek be. Egy héten belül több mint 5 ezer, 1982 végéig több mint tízezer embert internáltak
– emlékeztet az MTI évfordulós híre.
T-55-ös tankok Lengyelország utcáin a szükségállapot idején.Fotó: Wikipédia
A hadiállapot bevezetésére december 14-től mintegy 200 vállalat dolgozói ülősztrájkokkal válaszoltak.
Negyven helyen az ilyen tiltakozásokat a hadsereg és különleges rendőri alakulatok (ZOMO) kegyetlenül leverték, a katowicei Wujek bányában kilenc bányász életét követelő sortűz dördült el.
A Szolidaritás - noha hivatalosan csak 1982. október 8-án helyezték törvényen kívül - illegalitásba kényszerült.
A kibontakozó földalatti ellenállás támaszát a katolikus egyház jelentette
– írja az MTI évfordulós híre.
A hadiállapot bevezetésére az Egyesült Államok a kommunista Lengyelországgal szembeni, később a Szovjetunióra is kiterjesztett gazdasági szankciók meghirdetésével reagált. A Szolidaritás üldözött tagjainak támogatására több európai városban is tömegek tüntettek, adományokat gyűjtöttek.
A francia és a német szövetségi kormány azonban visszafogott volt a varsói vezetés elítélésében.
A hadiállapotot 1982. december 31-én függesztették fel, majd 1983. július 22-én - II. János Pál második lengyelországi zarándoklata után - feloldották, bár a korlátozások egy részét egészen 1989-ig megőrizték.
Ezen időszak halálos áldozatainak számát máig nem sikerült pontosan megállapítani, az IPN több tucatra becsüli őket.
A legfiatalabb áldozat Emil Barchanski 17 éves gimnazista volt.
Az MTI szerint a hadiállapot áldozatának tartják a Szolidaritást támogató, 1984 októberében a kommunista vezetés parancsára meggyilkolt, azóta boldoggá avatott Jerzy Popieluszko katolikus papot is.
A Popieluszko-gyilkosság az egykori kommunista belbiztonság hasonló akciói közül a legnagyobb visszhangot kiváltó bűntény volt. Az akkor illegalitásban működő Szolidaritás szakszervezet papját a legyel belbiztonság, SB három tisztje 1984 októberében elrabolta, és bestiális kegyetlenséggel meggyilkolta
– írja az Origo 2000 januári cikke az akkor indult büntetőeljárás kapcsán.
Ekkor bíróság elé idézték Wladyslaw Ciaston tábornokot, az egykori belügyminiszter-helyettest, az SB volt főnökét, akit azzal vádoltak, hogy ő irányította Jerzy Popieluszko 1984-es meggyilkolását.
A három tettest az 1985-ös toruni kirakatperben többéves börtönbüntetésre ítélték, de a bűntény háttere, a kitervelők és irányítók személye és közreműködésének mértéke máig homályban maradt.
A vizsgálat a gyilkosság közvetlen végrehajtóira, Grzegorz Piotrowskira, Leszek Pekalára és Waldemar Chmielewskire korlátozódott (közülük is már csak Piotrowski ül börtönben, társai amnesztiával szabadultak)
– említették akkor.
Az egyetlen magasabb rangú belügyes tiszt, akit szintén elítéltek, a katolikus egyház elleni harcot irányító IV. belügyminisztériumi főosztály helyettes vezetője, a fővádlott Piotrowski közvetlen főnöke, Adam Pietruszka volt, aki 1995-ben - ugyancsak jóval a kiszabott büntetés letöltése előtt - szabadult.
Tény, hogy az akkori legyel kormány is elismerte: számos önkényes, jogsértő rendőri, titkosszolgálati műveletre került sor a hadiállapot utáni években.
1984. október 27-én, nyolc nappal a gyilkosság után Kiszczak tábornok, a lengyel belügyminiszter elmondta:
„az elmúlt két év során a belügyminisztérium 2464 alkalmazottját bocsátották el illegális akciók miatt, 1872 ellen bírósági eljárás indult”
A 2000-es per vádlottja, az SB hajdani vezetője az Origo hajdani cikke szerint, bűnösségét tagadva azzal védekezett:
„a pap meggyilkolása provokáció volt, amely óriási károkat okozott a belbiztonságnak, és amelyet még ma is kihasználnak, jóllehet
a bűnösöket maga az SB derítette fel, és szigorú büntetést kaptak.”
Szerinte nem létezett semmiféle előzetes terv Popieluszko meggyilkolására.
A hadiállapot üldöztetései, az internálások mellett a katonai és a rögtönítélő bíróságok által hozott ítéletek, a munkahelyi és iskolai elbocsátások, a kényszerű emigráció több százezer embert is érinthettek az IPN szerint
– idézi az MTI.
A hadiállapot során elkövetett kommunista bűntettek miatt az IPN ügyészi osztálya tavaly decemberig 170 személy ellen indított eljárást, ezek alapján a bíróságok 41 embert ítéltek el, többségüket felfüggesztett szabadságvesztésre.
Az ügyek többségét a bíróságok elévülés, amnesztia vagy a vádlott halála miatt megszüntették - így történt ez a hadiállapot két fő felelőse,
Wojciech Jaruzelski, valamint Czeslaw Kiszczak tábornok, egykori belügyminiszter esetében is.
Jaruzelskit, aki az 1989-es lengyelországi kerekasztal-tárgyalásokon kötött kompromisszum értelmében 1989-1990-ben lengyel elnök volt, 2014-ben katonai tiszteletadással temették el a varsói Powazki nemzeti sírkertben.
