Melyik lehet az az önkormányzati ingatlan, amelynek építése jócskán túllépte az eredetileg tervezettet?
Hát maga győri Városháza, melyet a XIX. század utolsó évtizedében kezdtek el építeni.
A városi közgyűlés 1892. december 30-án 39 szavazattal 37 ellenében döntött a városháza építésének tervéről.
„A belügyminiszter jóváhagyta a döntést, de az építési költségek mérséklését kérte.”
– írja Dr. Sáry István: A győri városháza című 1985-ös helytörténeti művében.
Titkos szavazással végül Schlichter Lajos előterjesztését fogadták el, mely szerint a tervezők közül:
1. helyezést nyert Alpár Ignác
2. helyezést Hübner Jenő
3. helyezést pedig Hofhauser Antal
Az Ugytudjuk olvasóinak ismerős lehet a Schlichter név.
Nem csoda, hisz Hlatky-Schlichter Lajos életrajzi kiállításáról nemrég közöltünk riportot, melyből kiderül:
Hlatky-Schlichter a legfontosabb céljának a helyi piac megszerzését tekintette; ehhez pedig a politikai befolyás és annak megfelelő felhasználása is hozzátartozott. A cégalapító ezért közéleti szerepet vállalt, és az így kialakult kapcsolatai nagymértékben hozzájárultak vállalkozói sikereihez.
Bemutatjuk a győri építési vállalkozót, aki politikai kapcsolatai révén jutott önkormányzati megrendelésekhez
Vállalkozóként legfontosabb céljának a helyi piac megszerzését tekintette; ehhez pedig a politikai befolyás és annak megfelelő felhasználása is hozzátartozott. A cégalapító ezért közéleti szerepet vállalt, és az így kialakult kapcsolatai nagymértékben hozzájárultak vállalkozói sikereihez. - e mondatokat bármelyik helyi NER-oligarchára (s általában a holdudvari, hatalomközeli vállalkozókra) elmondhatnánk.
Mondhatjuk, hogy Győr akkori legbefolyásosabb építési vállalkozója volt.
Ő építette a főreáliskolát, az első takarékpénztárt, a királyi ítélőtáblát, valamint az iparkamara székházát is.
S a városháza-építés szintén az ő keze nyomát viseli.
Fotó: MTI/Krizsán Csaba
Nem volt könnyű munka.
„Miután a pályázók az előzetesen megállapított 200 000 Ft-os építési költséget túllépték, a bírálóbizottság egyik tervet sem találta kivitelezésre alkalmasnak, s felkérték a város polgármesterét, hogy lépjen érintkezésbe a három helyezettel egy módosított terv elkészítésére. Alpár Ignác az elfoglaltságára hivatkozva nem vállalta a megbízást, s így Hübner Jenőre esett a választás, akivel 1894. szeptember 29-én megbízási szerződést kötöttek.”
– írja a már idézett helytörténeti kötet.
Ezt követően:
„Hübner Jenő tájékoztató jellegű terve és költségvetése alapján a városi közgyűlés 1895. december 7-i ülésén az építési költségeket a központi fűtéssel együtt 282 000 Ft-ban állapította meg. Ehhez jött még a tervező tiszteletdíja, 10 000 forint, valamint egyéb munkára és berendezési költségekre 38 000 forint. Az összes költség így 330 000 Ft-ot tett ki.”
S a költségek persze elszálltak.
„A közgyűlési teremben eredetileg freskókat és színes ablakokat terveztek, az eredeti költségvetést azonban már annyira túllépték, hogy erről le kellett mondani.”
– említi a szerző.
A többletkiadások miatt pedig a város 150 000 forint kölcsön felvételére kényszerült.
Ennek dacára, mikor végeztek, a dicséretből „bőven jutott Schlichter Lajos építési vállalkozónak, aki a tervező elképzelésének megfelelően kitűnő munkát végzett.”
S amikor fel kellett újítani az épületet, azt vajon ki nyerte? Hát bizony, hogy az ő családi cége.
„Az épület tatarozására 1924-ben került sor, melyet a kiírt pályázat nyertese, Hlatky-Schlichter Lajos és Fia cég végzett el 1924. augusztus - november hónapokban”
A politikai kapcsolatok már akkor is sokat lendítettek előre a közmegbízásoknál. Neki és cégének pedig mindkét oldalon voltak ilyenek, hisz miként a kiállításon írták róla:
Az addigi győri honatya halálával 1908-ban a Függetlenségi 48-as párt színeiben mandátumot szerzett és bekerült a Parlamentbe. Politikai ars poeticája a ravasz középutassággal jellemezhető. Ez kitűnik egyrészt abból, hogy megválasztását megelőzően néhány évvel még a kormánypártot, azaz a Szabadelvű Pártot támogatta
Politikai hűsége azonban nem volt tartós, hiszen az I. világháború alatt ismét "oldalt" váltott. Ez azt jelentette, hogy bár ellenzéki képviselőként lett tagja a parlamentnek, ám hamarosan a Tisza István-féle kormánypárt, a Nemzeti Munkapárt támogatója lett.
Hát igen. Volt is, lesz is, ezt itt a praxis.
