Van, aki csodaként éli meg, van, aki félelemmel: a legújabb technológiai forradalom akár magát az embert is kidobhatja a történelemből. Már kutatói realitás a merevlemezre letölthető agy, a nem halandó polgárok megjelenése, a kollektív tudat internetes összekapcsolása. Csak éppen azt nem tudjuk, mire jó ez az egész és főleg mi lesz belőle.
Mármint Yuval Noah Harari szerint, aki a jeruzsálemi egyetem tanára és akinek Sapiens – Az emberiség rövid története című, korábbi könyve máig visszhangzik. Ennél is fontosabb, hogy évekkel ezelőtti meglátásai félelmetesen kezdenek beigazolódni.
A szerző kedvelt módszere, hogy kérdések sorát veti fel, miután tudományosan megalapozott tényeket rögzít. Számos ismert politikus, közte Orbán Viktor, tekinti alapműnek ezt a könyvet és hatalom technikailag bevallottan merít Harari filozófiájából.
Először is: mi tette az embert emberré? Miként alakult ki az a kognitív képesség, tudat, amely mintegy felülírta biológiai meghatározottságunkat? Hiszen az ember genetikailag ma is az állatvilág része, minden szervünk a küzdésre, élelemszerzésre és túlélésre fejlődött ki. Ha nem lenne tudatunk, akkor több tucat másik faj bánna el velünk igen gyorsan ezen a bolygón.
De a tudat az embert a legsikeresebb túlélővé tette: ma 8 milliárdan vagyunk a Földön. Csupán a szarvasmarha közelít meg minket a maga 2 milliárdos populációjával, de ez a genom-siker csak látszólagos. A szarvasmarha 12-14 évig élhetne, de földi pályafutása valójában csak 4-6 hónap. Azt is szűk ketrecben, szenvedéssel tölti, majd fajtársa, vagyis mi, a sapiens, vágóhídra küldi.
Harari szerint sikerünk eredője, hogy - egy fejlődéstörténeti véletlen során kialakult tudat birtokában – elkezdtük manipulálni környezetünket. A sapiens fikciókat kreált, elvont struktúrákat (vallás, mítoszok, kultúrák) talált ki és természet felettiként tálalt. Így hozott létre nagyobb közösségeket, így volt képes leigázni, alattvalóvá tenni milliókat. Ugyanakkor szervezett, működőképes társadalmakat épített. Ez az út egyszerre siker és könyörtelenség.
Hiszen a Homo sapiens rövid, 70 ezer éves története főleg a vérengzés története. A biológiai meghatározottságot – a másik élőhelyének bármi áron történő megszerzését, a darwini evolúciót - mészárlások, az állatvilág szisztematikus kiirtása övezte.
„Az ősanya ölében két testvér-csöppség ült. Az egyik tovább vitte a csimpánz vonalat, a másikból sapiens lett. Utóbbi nem habozott, amikor csimpánzt kellett ölnie".
A ma ismert civilizáció kialakulása alapvetően egy növénynek, a búzának köszönhető. Igen, a búzának. Ez a növény nagy túlélő, millió évek óta honos a bolygón. Amikor az ősember lazított a vadászat után, bele-belemarkolt a búzába és habzsolta. Közben vitte a magokat. Az ösvények, csapások mentén az elhullajtott magok szárba szökkentek, bőséges búzamezők alakultak ki.
Aztán valaki rájött, hogy a búza stabil élelem, termeszthető. De a legfontosabb, hogy ezáltal kiváltható a veszélyes vadászat. Ez a felismerés hozta el a mezőgazdasági forradalmat, ami a mai civilizációnk alapja.
„ Nem az ember háziasította a búzát, hanem a búza az embert. Ugyanis magához kötötte, letelepítette, gyökeresen átalakítva életformáját, étkezését. A búzatermesztés nyomán jöttek létre a stabil közösségek, majd a leendő társadalom csírái, a falvak".
Mindemellett az egyre sikeresebb sapiensnek arra is volt ideje és érkezése, hogy leigázza-kiirtsa legfontosabb fajtársát, a Neandervölgyi ősembert. Utóbbi lassú észjárású, szelídebb és hiszékenyebb volt, ráadásul ragaszkodott szokásaihoz. Kipusztulás lett a sorsa, de előtte néhányuknak sikerült felkapaszkodni a sapiens genom-vonatára.
Így lehet az, hogy a mai, 8 milliárd ember 2 százaléka neandervölgyi géneket is hordoz.
Harari könyve hemzseg a szellemességektől. Ez nem öncélú, mert nehéz filozófiai, biológiai és más társtudományi tényeket tesz közérthetővé. Az egyik, ma is sokat idézett paradoxonja például, hogy „Nincs olyan, hogy természetellenes. Minden, ami megtörténik, természetes".
Az evolúció több élű kés, amely váratlan fordulatokban bővelkedik. Az ember feléli az erőforrásokat, de újakat is teremt. Attól nem kell tartani, hogy elfogy az energia, hiszen a Nap egy óra alatt annyit sugároz, amennyi évszázadokra elég. Csak meg kell találni a hasznosítás módját. Ám ha egy rossz fordulat jön, mondjuk a sapiens atomháborúba kezd és megöli önmagát, akkor sincs veszve az evolúció.
„A csótány, vagy a patkány szívós fajta, túlél egy atompoklot is. Hatvan millió év múlva, intelligenciát szerezve hálával gondol majd vissza az öngyilkos emberiségre azért, hogy lehetővé tette felemelkedését. Mint ahogy mi is hálásak lehetünk a 70 millió évvel ezelőtt becsapódó aszteroidának azért, hogy kiirtotta a dinókat és ezzel utat nyitott a kistestű egyedek fejlődése előtt. Amelyből aztán évmilliók során az ember is kialakult".
Ne feledjük, a Föld 4 milliárd éves, felszínén (és talán a mélyén is) az egyes fajok evolúciós futamideje elérte a 3-400 millió évet. Vagyis az időgolyó bármikor és bárki felé gurulhat a Földön. És ebben a szerző szerint a véletlennek igen nagy szerepe lehet.
„Amikor fellőtték az első űrhajót, a legtöbb tudós 2010-e tette a Mars meghódítását. Nem így lett. De senki sem számolt az internettel".
Ez már a jelen. Harari szerint az ember eljutott ahhoz a kapuhoz, amely előtt Istent játszhat. Eldöntheti saját és világa sorsát. Olyan nanorobotokat gyárthat rövidesen, amelyek kiváltják az orvoslást. Ezek a parányok a szervezetbe juttatva folyamatosan járőröznek és ahol hibát – betegséget – észlelnek, azonnal kijavítják. Leszedik a meszet az erekről, foltozzák a szívet, szétverik a rákos sejteket, megújítják a bőrünket.
Egyes kutatók 2050-re teszik az első nem halandó emberek megjelenését. Ezzel az ember legyőzi a legnagyobb ellenfelét, a halált.
De ez a győzelem rengeteg újabb kérdést vet fel és ezeket sorra veszi a professzor a művében. Egy biztos: röpke 70 ezer évnyi fejlődés után az ember eljutott oda, hogy megnyissa a korlátlan technológiai lehetőségek tárházát. Képes lesz például létrehozni, internetes kapacitások révén, a mesterséges agyat, vagy a merevlemezre letölthető memóriát (!)
Hova vezet ez? Senki sem tudja ma még. De benne van a pakliban, hogy ugyanúgy eltűnhetünk a bolygóról, mint ahogy eltüntettük fajtársainkat, közte a neandervölgyieket. De az is lehet, hogy teljesen átalakulunk.
Ezt sejteti egy mai nagy tudományos vállalkozás, a Gilgames-projekt. Amely csak azért szenved késedelmet, mert a sapiensnek – szerencsére – van egy tépelődő/tökölődő része is. Ez a „fél" vitatja etikai, jogi szempontból az emberi agy összekapcsolását a számítógéppel, azaz a mesterséges agy megalkotásának szükségességét. Amihez képest az atombomba feltalálása jelentéktelen epizódnak tűnik.
Ugyanis a mesterséges agyú utódaink már mindenben mások lesznek. Számukra már semmit sem jelent majd a vallás, a társadalom, a nemzet, vagy a nemi identitás. Röviden szólva, lecserélnek minket és ezzel véget érhet a Homo sapiens pályafutása. Harari dolgozata végén levonja a talán ijesztő, de minden bizonnyal helytálló következtetést: „Frankenstein doktor Gilgames hátán lovagol, s mivel lehetetlen megállítani Gilgamest, lehetetlen megállítani Frankenstein doktort is. Egyetlen, ami tehetünk, hogy befolyásoljuk a haladásuk irányát".
Ha ugyan nincs már a lovak között a gyeplőnk.
