Bevallom, manapság egyre ritkábban tudom rávenni magam arra, hogy belevágjak egy új sorozatba. Hála a különféle streamingszolgáltatóknak, lassan napi szinten ömlik az ölünkbe egy-egy újabb és újabb széria, melyek lázas elszántsággal próbálják kielégíteni a nézői elvárásokat. Persze akadnak közöttük igazi gyöngyszemek, de mindent összevetve végül megmaradtam filmpártinak ebben a témában. Az pedig csak hab a tortán, ha valami ennyire agresszíven ömlik az internet bugyraiból és tombol az embertelen hype körülötte, az ilyen termékeket az esetek java részében inkább kerülöm, mint a pestist. Most viszont egy intenzív megfázás kellett ahhoz, hogy ezzel a könnyen felejthető limonádéval csapjuk el az időt és önként merüljünk el a mélynyomor 9 órájában.
Íme a Netflix eddigi legnézettebb sorozata
Rekordnézettséget ért el a Squid Game ( Nyerd meg az életed) című új dél-koreai Netflix-sorozat bemutatása első hónapjában - számolt be róla a deadline.com. A széria 111 milliós nézőszámával megelőzte a steramingszolgáltató korábbi csúcstartó sorozatát, A Bridgerton családot, és ezzel a Netflix eddigi műsorai közül a legjobb indulást produkálta.
Miről is szól a (magyar címet inkább felejtsük is el) Squid Game? Seong Gi-hun egy szerencsejáték-függőségben szenvedő dél-koreai szegénylegény, aki nehéz körülmények között él idős édesanyjával. Felesége évek óta elhagyta, munkája nincs, napról napra tengődik az adósságai gyűrűjében, és még rendes ajándékkal sem tud készülni a kislánya születésnapjára. Egy napon azonban találkozik egy öltönyös fószerrel, aki különös ajánlattal kecsegteti: ha részt vesz egy rejtélyes játékban, szép summa ütheti a markát. Emberünk tehát azzal a reménnyel vág neki az ismeretlennek, hogy hátha jobb irányba terelheti az életét és helyrehozhatja a lányával való kapcsolatát. Ám nemsokára kiderül, hogy rajta kívül több százan jelentkeztek a vetélkedőre, ahol nem kevesebb a tét, mint a saját életük.
Nyerd meg az életed | Hivatalos előzetes | Netflix
A Netflix sorozata | Nyerd meg az életedTúléled vagy meghalsz Ki marad életben, hogy megnyerje a 45.6 milliárd vont? Nyerd meg az életed | Szeptember 17-től ...
Ha valami mindenképp a széria előnyére válik, akkor az a nyílt és minden sallangtól mentes erőszak, amit a képenyőn láthatunk: a készítők tényleg nem finomkodtak, több jelenetnél is egymás után lőnek agyon, trancsíroznak fel vagy késelnek meg valakit elég explicit formában, szóval nem egy kellemes délutáni, gyerekbarát matinét kapunk. A kivégzések valóban remekül megkoreografáltak, így a gore-fanok külön előnyben részesülnek a vérengzések láttán – más kérdés, hogy a szufla azért bőven elfogy a vége felé, amennyire elborzaszt minket a tömeges elhullás az elején, egy idő után már csak unottan ásítunk, hogy „jól van, ez is halott, mehetünk tovább".
Sajnos az alapsztori sem annyira eredeti, mint amennyire elájult tőle a nép – oké, a gyerekkori játékok beemelése elég frappáns, meg jól is oldották meg a készítők, de azért bőven akad benne Battle Royale meg Hunger Games-féle áthallás –, ellenben akinek 2021-ben még nem elég unalmas, hogy „jaj, a csúnya gonosz gazdagok mindent megtehetnek ártatlan nincstelenekkel”, annak javaslom, hogy ismerkedjen meg a dark web fogalmával… Bizony ám, itt is megkapjuk a kismilliószor átrágott kapitalizmus-kritikát, ami ugyan eleinte aránylag pontosan prezentálja a keleten is tomboló mélyszegénységet – és talán ez az egyik oka annak, hogy ekkora népszerűségnek örvend a sorozat, elvégre egy covid utáni gazdasági válság közepén tartva elég aktuális jelenséggel találkozunk –, viszont a végére csak odáig jut el az üzenet, hogy eleve azért létezik ez a pénzhajhász, minden emberséget levetkőző gore-pornó, mert az ország Mészáros Lőrincei éppen (pici spoiler, talán nem olyan meglepő) unatkoznak.
Fotó: Netflix
Egy másik súlyos probléma a szerethető karakterek hiánya: itt ugyanis mindenki vagy megátalkodott tajparaszt, vagy életképtelen mamlasz, vagy baltaarcú, érzelemmentes modell, nagyjából ennyiből áll a paletta, ebből adódóan kvázi senkinek nem lehet tiszta szívvel drukkolni, vagy akár együttérezni vele. Mert valójában azok, akik ide kerülnek, javarészt saját maguknak köszönhetik a sorsukat: az egyik meglopja a csóró anyját, hogy fogadjon a lóversenyen, a másik minden vagyonát felrakja tippmixre a tőzsdére, a harmadik átveri a főnökét, meg amúgy is egy aljas gengszter és így tovább... Persze a motiváció mindenkinek adott és az valamennyire emberivé is teszi őket, de ez még nem teszi indokolttá, hogy a néző is azonosuljon a szereplőkkel.
Emellett a színészi játék is bőven hagy kívánnivalót maga után: rengetegszer volt rá példa, hogy egy nagyon komoly(nak szánt) helyzet inkább parodisztikussá vált a szereplők miatt, ami viszont még sokkal zavaróbb volt, az a forgatókönyv, vagy inkább annak a hiánya. Nem tudom eldönteni, hogy a felirat sikerült így, vagy a koreai nyelv gyengesége, hogy totál blőd és abszurd mondatokat ad a karakterek szájába (mea culpa, nem beszélem a keleti nyelveket, de valaki majd talán kisegít ebben), de itt nem egyszer fordult elő, hogy elképesztően drámai pillanatok törtek szempillantás alatt rommá a faék egyszerű, semmitmondó párbeszédek miatt.
Fotó: Netflix
Persze akadnak még pozitívumok: a zene zseniális, baromi jó hangulatot adott a történetnek, a színek és a fényképezés szintén megérdemel egy-egy tapsot, a 6. rész pedig összességében messze a legjobban sikerült epizód lett, ott tényleg kimaxolták a drámai mélységet és az emberi geciség minden fokát, amit be lehetett mutatni ebben a sorozatban. Viszont sajnos ezek mind „pillanatnyi" erények, mindent összevetve nem bírálják felül az évad szembetűnő gyengeségeit: a kezdetben még izgalmasnak tűnő, ám fokozatosan ellaposodó történetfolyamot, az egyre érdektelenebb karaktereket, a sehova nem futó mellékfonalakat (pl. a szigetre beosonó rendőr), és még sorolhatnám. Ez utóbbit lehet azzal magyarázni, hogy majd a folytatásban remélhetőleg választ kapunk a fennmaradó kérdésekre, de így önmagában nem állja meg a helyét az első évad az elvarratlan szálak miatt.
Ami viszont a legkiakasztóbb volt az egészben, az a lezárás…
-SPOILER-
Komolyan, miután a szerencsétlen főmarha (akinél semmilyen karakterfejlődést nem láthatunk, ugyanolyan esetlen és ostoba, mint az elején volt) vörösre festi a haját - mert hát a Távol-Keleten akkor sem gáz, hogy K-pop fan vagy, ha elmúltál már 50, de mégis 15-nek érzed magad -, majd egy év után végre teljesíti a csajnak tett ígéretét és kihozza a kisfiút az otthonból, akit otthagy a régi haver anyjánál (???), majd a reptéren roppant felháborodottan lezavarja azt a korábbiakhoz hasonló buta telefonbeszélgetést („én nem ló vagyok, hanem ember"), amivel megváltja a világot is… szóval az utolsó 5-10 percben már erőteljes röhögésbe fulladt ez a mélyenszántónak tűnő, jobb sorsa érdemes széria.
-SPOLIER VÉGE-
Fotó: Netflix
Egy szó mint száz, egy több szempontból is erőltetett, unalomig rágott csont maradványait kapjuk meg szép színes masnival becsomagolva. A történet könnyen kiszámítható – az utolsó részre tartogatott fordulat inkább kínos, mint meglepő –, az öldöklés egy idő után unalmassá válik, a szövegkönyvet meg sokszor mintha kezdő gimisek írták volna, akik elolvasnak két Rupi Kaur meg három Fodor Ákos verset, és máris azt hiszik, tudják, mi fán terem a költészet. Kár érte.
