A madárvédelem világszervezete, a BirdLife International, a héten tette közzé az európai madárfajok legfrissebb Vörös Listáját. Az elemzés 544 Európában rendszeresen és természetes módon előforduló madárfaj veszélyeztetettségét, “kihalási kockázatát” értékeli az IUCN (Természetvédelmi Világszövetség) nemzetközi kritériumai alapján, a kontinens teljes területéről származó adatok felhasználásával. 1994 óta ez a negyedik átfogó értékelés, a legutóbbi 2015-ben készült - írja beszámolójában a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület.
A tanulmány legfontosabb megállapításai a következők:
Európában a madárfajok csaknem 20%-a, azaz minden 5. madárfaj valamilyen mértékben veszélyeztetett.
71 faj (13%) tartozik a veszélyeztetett (threatened - T) kategóriába, ezek esetében közvetlenül fennáll annak a veszélye, hogy teljesen eltűnjenek a kontinensünkről, további 35 faj (6%) mérsékelten fenyegetett (near threatened - NT).
Az adatok megértéséhez fontos adalék, hogy az állományok nagysága mellett az állományváltozás iránya és mértéke a meghatározó egy-egy faj értékelésekor. Ahhoz, hogy egy fajt a veszélyeztetett kategóriába soroljanak, az európai populációnak három generáció alatt minimum 30%-kal kell csökkennie. Ha ez a csökkenés ugyanennyi idő alatt nem éri el, de megközelíti ezt az értéket, akkor kerül a faj a mérsékelten fenyegetett kategóriába. Tekintettel arra, hogy az európai madárfajok ötöde (103 faj) szinte kizárólag a kontinensen fordul elő, így ezeknél a regionális adatok egyben a világállományra is vonatkoznak.
Öt madárfaj került a regionálisan (európai szinten) kipusztult kategóriába, ezek közül 3 a legutóbbi jelentés óta eltelt 6 évben halt ki a kontinensről (guvatfürj, talpastyúk, fenyősármány).
Az Európában őshonos madárfajok mintegy harmadának hanyatlik az állománya - legfőképpen az élőhelyek elvesztése, az intenzív mezőgazdálkodás és halászat, valamint az éghajlatváltozás miatt.
A tengeri madarak, a vízimadarak (récék, libák, vöcskök), a parti madarak és a ragadozók a legveszélyeztetettebb és leggyorsabban csökkenő madárcsoportok Európában.
A szomorú tendenciákhoz Magyarország is egyre nagyobb mértékben járul hozzá. Amint azt számos korábbi tanulmányban az Egyesület már bemutatta, hazánkban a mezőgazdasági területekhez, illetve az agrárterületek időszakos vizes élőhelyeihez kötődő, sokszor korábban gyakorinak mondott fajok állománya csökken a legnagyobb mértékben.
A fürj (Coturnix coturnix) korábbi stabil (least concern – LC) státuszából a mérsékelten fenyegetett (near threatened - NT) kategóriába került. Nálunk is csökkenő állományú faj; állománycsökkenésének elsődleges oka a mezőgazdaság intenzívvé válása, ezen belül leginkább a növényvédőszerek alkalmazása, amely megszünteti gyommagvakból és rovarokból álló táplálékát. Több dél-európai országban még mindig vadászható faj, de illegális vadászata is jellemző. Hosszú távú vonuló fajként a klímaváltozás hatásai, különösen a szub-szaharai telelőterületeken tapasztalható száraz időszakok is kedvezőtlenek számára.
A vetési varjú (Corvus frugilegus) két kategóriát is zuhant a veszélyeztetettségi listán. Állományváltozásának tendenciái miatt Európában a kipusztulás fenyegeti. Nálunk az intenzív mérgezések és fészekkilövések következtében a ‘80-as évekre jelentősen megfogyatkozott, csak a 2010-es években tapasztalhattuk az állomány stabilizálódását. A faj fészektelepei természetvédelmi szempontból kiemelt fontosságúak: az elhagyott fészkek jelentik a kék vércsék fészkelőhelyét, de a fészkeket elfoglalhatják a vörös vércsék, erdei fülesbaglyok, kabasólymok is, ezért a korábban a dúvadirtás során bevett gyakorlatnak számító fészekkilövések számos sólyom- és bagolyfészekaljat és kotló madarat semmisítettek meg.
A kék vércse (Falco vespertinus) európai helyzete szintén romlott. Hazai költőállománya 2006-ban 600 párral érte el az eddig ismert minimumát. Ezt követően a fajmegőrzési programok hatására gyors növekedéssel 1000 pár felett stabilizálódott, amely az egyes évek táplálék- és időjárási adottságainak függvényében ingadozik. A faj mára döntően mesterséges fészektelepeken, költőládákban költ, így helyzete a természetvédelmi kezeléstől vált függővé, kedvezőtlen jogszabályi és gazdasági környezetben ez a folyamat ugyanilyen gyorsan meg is fordulhat.
Hazánk emblematikus ragadozó madara a kerecsensólyom (Falco cherrug) is közelebb sodródott a kipusztuláshoz. Hazai állománya részben a hatékony védelmi intézkedéseknek köszönhetően a 80-as évektől lassan, de folyamatosan növekedett, de az elmúlt évtizedben megállt ez a folyamat, sőt bizonyos területeken jelentős állománycsökkenést tapasztaltak a szakemberek. Mivel a faj európai állományának jelentős része Magyarországon él, megőrzése, a kék vércséhez hasonlóan a hazai természetvédelem egyik kiemelt feladata.
Az agrárterületek, illetve az azokkal határos időszakos vizes élőhelyek, mocsarak hazánkban is csökkenő állományú, immár veszélyeztetett madarai közül kiemelendő a sárszalonka (Gallinago gallinago) és a piroslábú cankó (Tringa totanus). Mindkét faj a nagyarányú élőhelyvesztés áldozata: a művelésre alkalmatlan, gyakran belvizes területek beművelése, a klímaváltozás hatásai, továbbá a földön fészkelő madarakat fenyegető ragadozók (vaddisznó, róka, dolmányos varjú) és mezőgazdasági gyakorlatok (gépi kaszálás) együttes hatása közvetlenül fenyegeti fészkelőállományaik fennmaradását.
