Poszt covidos a világgazdaság, ide-oda csapódik, kiszámíthatatlan folyamatok indulnak be. A robbanásszerű ipari kilövéshez sok energia kell, de az meg nincs csak úgy. A vége, mondjuk a benzinárak esetében, a folyamatos emelés, a forint vesszőfutása.
A forint pedig a mi zsebünkben cincog. De úgy tűnik, az autós társadalomra nem nagyon hat a folyamatos és drasztikus áremelkedés. Pániknak, visszafogottságnak, de még csak morgásnak sincs semmi jele.
Bezzeg 1990. október 25-én! Amikor bejelentette az akkor még hiteles forrásnak számító MTI, hogy a kormány 65 százalékkal, 56 forintra emelte a benzin árát. Indok: esett a szovjet piac, kitört az öbölháború. Az országnak 4 napra volt csak elegendő olajtartaléka. Nagy bajban lettünk volna, ha Ausztria nem segít.
Aztán a taxisok kirobbantották a „felkelést", az ország lebénult. Az 56 forintos benzinár csaknem egy újabb 56-os forradalmat robbantott ki. Szombathelyen például több incidens történt, közte rendőrök ellen.
Ennyit a múltról – de mit tartsunk a jelenről? A benzin ára túllépte az literenkénti 500 forintot, ami azért nem semmi. A fentiek ismeretében azt gondolná az ember, hogy legalább néhány társadalmi csoport, réteg tiltakozik. Ugye, a fuvar, a megélhetés...
Fotó: MTI
De nem. Az egyik szombathelyi MOL kútnál szóba elegyedek a kezelővel. Kérdem tőle, mi a tapasztalat? „Semmi különös. Az áremelkedés mintha nm is lenne", mondja. Egy tankoló mazdás féri belehallgat a beszélgetésbe és azt mondja: „Libatoll ez az egész, 600 forintig pisszenés sem lesz".
De mi lehet az oka? Válasz mindkét részről vállvonogatás. „Sok a pénz, még ha keveset is ér. Ezt csapolja le most az Orbán"- mondja a mazdás. Majd hozzáteszi: „Kőszegi vagyok. Onnét alig van olyan bejáró, aki vonattal, vagy busszal jön Szombathelyre. Én sem. Az autózásról fogok legutoljára lemondani".
A magas benzinár jó üzlet a kormánynak, amely amúgy is szépen keres a romló forint árfolyamon. A beépített magas adók szépen hozzák a milliárdokat. Érdekes módon az ellenzék sem szorgalmazza a benzinár-kérdést. Oka valószínűleg a társadalmi közöny. „Erre nem lehet tüntetést szervezni. Ha megtennénk, ránk dudálnának", ez az általános vélemény.
Fotó: MTI
De mi végre ez az apátia?
Erre több válasz is adódik. A legkézenfekvőbb az infláció most már nyilvánvaló elszabadulása. A képlet egyszerű: emelkednek az árak, emelkednek a bérek, nő a kereslet, majd megint emelkednek az árak. A bankóprés huszonnégy órás üzemmódba vált, óriási mennyiségű „helikopterpénz" kerül forgalomba. Ezt valahogy le kell csapolni. Az olajár emelkedik, a forint egyre romlik, ergo a benzin árát emelni kell. Így a fedezet nélküli pénzek részben lecsapolhatók.
E konyhai közgazdászkodást támasztja alá például, hogy Ausztriában e pillanatban olcsóbb a benzin és a gázolaj ára úgy, hogy sokkal többet érnek a bérek. Más oldalról valós, hogy a legtöbben az autójukról mondanának le legutoljára. Ezért inkább megspórolják a többletet a benzinre, csak menjen az autó.
Persze, azért van egy plafon. Talán az említett 600 forint. Az lehet a régi 56.
