2020 tavasza helyett most került a mozikba a 007-es ügynök - James Bond széria legújabb epizódja, a Nincs idő meghalni. Pedig csaknem meghalt a főszereplő Daniel Craig búcsúzását is jelentő epizód, mert a covid-járvány miatt állandóan halasztani kellett a bemutatót és szinte havonta átírni a forgatókönyvet.
Vegyük például az MI6-os brit mesterkém okostelefonját. Ami tavaly még pengén ült volna a vásznon, mára viszont elavult technológia, egy kiskölyök is nevetne rajta. Vagy vegyük a szokásos és látványos akciózást: a Marvel-filmek, vagy a Senki merőben új és más vonalat húzott, felülírva a hagyományos verekedéseket. A számítógépes technika és az animálás a vesztegzár alatt hihetetlenül nagyot ugrott, győzzük is követni.
Mindez önmagában nagy kihívás, pláne egy már lényegében elkészült film esetében! Ami, ha dobozban marad, akkor folyamatosan veszít szavatosságából. Ha viszont állandóan bütykölik, akkor kesze-kusza lesz.
Az új Bond filmről később írunk még, most azt vizsgáljuk: mi a titka, miként maradhatott máig fenn ez az ősbölény?
A siker receptjére sokan és sokszor kísérelték meg a válaszadást, de nincs egyetlen és csalhatatlan ok. Mindenki másért szereti, vagy éppen utálja az angol titkos ügynököt. De volt olyan történelmi időszak, a hidegháború, amikor az amúgy képzeletbeli figura csaknem valóságos politikai hősként jelent meg a szélesvásznon (csak erre forgatták – cinemascope).
Persze nem keleten, hanem innét nézve a mindig és kitartóan hanyatló Nyugaton. Több epizód is foglalkozott a "vörösökkel", a Szovjetunióval és csatlósaival.
Bond ilyenkor megküzdött az általában aszfaltarcú, szőke, de mindig kissé bandzsa és nagyon vodka szagú szovjet mesterkémmel, Igorral. Akit többnyire aztán ragyára vert (Oroszországból szeretettel, Goldfinger).
Az elpáholt aktuális Igor nagyobb büntetése az volt, hogy a sármos ügynök rendre elorozta nőjét, még ha az KGB-s ügynök is volt. A Bond filmek, már elnézést, erős kelléke volt a szép nő, aki csalfa és megbízhatatlan, de beizzítja a cselekményt.
Bond lánynak lenni annyit tett, hogy már meg is volt futva a filmszínészi világkarrier fele. Ursula Andress, Kim Basinger, Diana Rigg, Sophie Marceau, Halle Berry - impozáns névsor.
De a Bondot megformáló színészek sem adták alább.
Roger Moore, vagy a mostani Daniel Craiget olyan nagyformátumú kémek előzték, mint Timothy Dalton, Pierce Brosnan, Sean Connery, vagy George Lazenby. Ők hatan fémjelzik az 1962-ben sínre rakott vállalkozást, amely most Craig búcsú játékával teljesedhet ki.
Szó szerint, mert a mostani mű számos hagyománnyal szakít, mondjuk a férfiasság kizárólagosságával. Szó mi szó, az epizódban fel is tűnik egy pót-Bond, vagy inkább Bondné...
A 007-es ügynök sok tekintetben a kisemberek legendája is lett. A híres ki-és beszólások, mint a rázva, nem keverve, vagy a híres jégpalotai jelenetben viszkit jég nélkül – ugyanúgy megmaradt a nézői emlékezetben, mint Q őrnagy találmányai: fényszórókból előbukkanó rakétavetők, robbanó órák, ejtőernyős esernyők.
A Bond széria a hidegháború alatt ment a legnagyobbat. Miközben a hanyatló nyugaton milliók tódultak a mozikba, itthon még a nevét sem volt szabad kiejteni. A filmeket teljes csend övezte a keleti blokkban.
Ha a „gráci tévé" leadott egy-egy epizódot, akkor az adott szombathelyi család bizton számíthatott a pesti rokonok látogatására.
Leginkább a Szabad Európa Rádió Cseke László szerkesztette Filmszemle műsora révén értesülhettek a magyarok Bond történetéről. S ha valaki végre hozzá jutott a 3 évenként egyetlen kiutazásra szóló kék (nyugati) útlevélhez, akkor a határt Hegyeshalomnál átlépve egy dolgot biztosan megtett, mégpedig azonnal:
Keresett egy mozit, ahol megnézte a Bond filmet. Járulékos fellazításként pedig King Kong kalandjait, vagy a ledér Emanuellét, amely keményen állva ütközött a szocialista erkölcsbe.
Nehéz fontossági sorrendet felállítani a Bond filmek között. Olyan ez, mint száz szál piros rózsa közül megnevezni a legszebbet. Egyéni megítélés dolga, hogy kinek a Bond, kinek a Bondné. Másért szerették a hatvanas-hetvenes években és megint másért az ezredfordulón.
A mostani Bond filmek azonban kétségkívül markáns irányváltást vetítenek előre.
De ha mégis kellene sorrend, akkor említsük a legnézettebbek közül néhányat: Tűzgolyó, Casino Royale, Halálvágta, Aranyszem, Skyfall. Már Brosnannál volt egyfajta lazulás, de Daniel Craig hozta a nagy változást. Az ő Bondját meg lehetett veri, sebezni.
Mi több, még a golyó is kifogyott pisztolyából.
Humora viszont sokat fakult (ez utóbbiban kétségkívül Roger Moore volt a legjobb). A szovjet kémek eltűntek (dehogy...) de mint láttuk az Aranyszemben, vagy a Világ nem elégben, lett helyettük új kaszt, a világot polip módjára átszövő gazdag bűnözők kasztja. A Casino Royale „feltámasztásával" már Craig uralta a vásznat és küzdött ellenük. És most lelép a színről.
De azért ő sem hagyja ki, hogy A nevem Bond, James Bond.