A múlt heti kormányinfón Gulyás Gergely arról beszélt: 2022-ben az uniós állam és kormányfőket tömörítő Európai Tanácsnak meg kell újítania az Európai Gazdasági Térségről (EGT) szóló nemzetközi szerződést, aminek Norvégia is tagja, és mivel ehhez konszenzusos egyetértésre van szükség, a magyar kormány végső esetben megvétózhatja azt, írja a Népszava.
Az EGT-szerződés lényege, hogy Norvégia, Izland és Liechtenstein, melyek nem akartak csatlakozni az Európai Unióhoz, részei lettek az akkor 12 tagállamból álló belső piacnak, így részesülhettek az áruk, a tőke és a munkaerő szabad áramlásából származó előnyökből formális tagság nélkül is. Cserébe a három ország vállalta, hogy hétévente (igazodva az uniós költségvetési ciklusokhoz) meghatározott pénzösszeget bocsájtanak az EU-hoz 2004-ben és 2007-ben csatlakozott, fejletlenebb tagállamok számára.
Ez az úgynevezett Norvég Alap.
Az eredeti, 1994-es EGT-szerződés nem tartalmaz semmilyen lejárati határidőt, így meghosszabbítani sem kell jövőre
– zárta rövidre a kérdést a Népszavának küldött válaszában a norvég külügyminisztérium.
Fotó: Pixabay
A cikk szerint az EGT-szerződést minden, az EU-hoz csatlakozott állam ratifikálta, így Magyarország is. Mivel ez kölcsönösen előnyös minden félnek, az elmúlt években egyszer sem merült fel, hogy a szerződést felül kellene vizsgálni – ezért is volt váratlan Gulyás Gergely bejelentése.
Mint ismert, a 77 milliárd forintnyi Norvég Alap 5 százalékát civil támogatásokra kell(ene) fordítani, de a norvég és a magyar kormány nem tudott megegyezni arról, hogy a 2014-2021-es ciklusra jutó forrásokat (mert még mindig erről folyik a vita) ki ossza szét. Korábban az Ökotárs alapítvány végezte ezt, de a magyar kormány Soros-ellenes kampányában az Ökotársat is „sorosistának” nyilvánította, és közölte, hogy számára elfogadhatatlan civil pályázatkezelőként. Emiatt az alig 4 milliárdos tétel miatt viszont az egész Norvég Alapról (aza 77 milliárd forint) nem sikerült megegyezni, így augusztus elején a norvég kormány arra a következtetésre jutott, hogy lejárt a megegyezésre megszabott határidő, és
Magyarország számára örökre elvesztek ezek a támogatások.
Ezt követően a magyar kormány határozatba foglalta, hogy „Norvégia nem teljesíti szerződéses kötelezettségét”, és a pénzt innentől államadósságnak tekinti, majd jogi lépéseket helyezett kilátásba.
