Balló László szombathelyi író, költő és művészettörténész szombathelyi várostörténeti sorozatának új fejezete, egy elfeledett városépítőről.
Nagy ritkaság, hogy egy feltörekvő nagyváros mintegy száz évnyire megfeledkezzék látványos fellendülése építészetének egy kiemelkedő egyéniségéről, egyik legaktívabb építészéről. Szombathelyen ez történt. Egy városunkba települt nagy tudású és tehetséges építész, miután legalább két tucatnyi jelentős munkával járult hozzá a bővülve megújuló belváros építészetének arculata kialakításához, nyomtalanul kihullt az idő rostáján, elveszett az emlékezet számára. Melega Miklós kitűnő tanulmánya tárta fel 2004-ben Szabovics Ottó rövid, de tartalmas életútjának szombathelyi állomásait, és kevés bizonytalanság mellett a nehéz kutatási körülményekkel dacolva felvázolta a méltatlanul elfeledett mester munkásságát, különös tekintettel városunkban kialakított építőművészeti univerzumára (Egy elfeledett szombathelyi építőipari vállalkozó: Szabovics Ottó, 1854-1904.).
Az alábbiakban e jelentős munka adatait felhasználva igyekezem közkinccsé tenni a tudnivalókat a kiváló építész munkásságával kapcsolatosan, mert a cikk megjelenése óta eltelt idő alatt a tanulmányba foglalt fontos várostörténeti ismeretek éppen úgy az ismeretlenség homályába merültek, 15 esztendeje már, mint magának az építésznek létezése és szombathelyi tevékenységének fontos ténye.
Városunk kedvelői a kiegyezéstől az első világháborúig tartó közel ötven esztendő helyi építészetében javarészt három mérnökünk nevét ismerik, ami ekkor kiteljesedett életművüket illeti: Rauscher Miksa és Wälder Alajos mellett Brenner János neve szokott felmerülni, amikor épített szépségeink szóba jönnek. Kis túlzással állíthatjuk, hogy a belváros pazar, neoreneszánszból szecesszióba ívelő építőművészetében az ő munkásságukon kívül mindaz, ami jelentős és építőművészeti szempontból kimagasló még, az zömmel egy negyedik építőművész tervezését dicséri, Szabovics Ottóét.
Mesterünk mindössze ötven esztendőt kapott a sorstól, és akkor kellett elejtenie az építészmérnök eszközeit, amikor a belváros egészen új, keleti része éppen csak kezdett kibontakozni, kiszélesedni.
Szabovics Ottó egyik korai szombathelyi munkáját láthatjuk: a volt Faludi Ferenc, ma Petőfi Sándor utcai Hübner-ház. Eredeti tervén a homloksíkból kiugró zárt erkély nem szerepelt.Fotó: Balló László gyűjtése
Szabovics Ottó Sopronban született, délvidékről származó szülők gyermekeként. Atyja nyomdokain haladva katonai pályára lépett, de elhagyta azt 28 esztendős korában, amikor Körmendre nősülve Vas megyében települt le, ahol építészi iparengedélyt szerzett, vagyis már képzett építész volt ekkor. Körmendet hamar elhagyva Szombathelyen próbálkozik, de olyannyira sikertelenül, hogy megélhetési gondjai miatt eladósodik. Szombathelyi éveiből ekkor csupán a Faludi Ferenc utcai Hübner ház érdemel említést, amelyet 1885-ben tervezett (mi a régi tüdőszűrő épületeként ismerjük inkább…). Ugyanakkor az ipari létesítmények tervezése terén ért el nagyobb sikereket: ö tervezte Pohl Emil gépgyárának épületeit a mai Géfin Gyula utcától keletre húzódó területen („öntöde”)., és a város vágóhídjának új terveit is ő készítette.
1887 és 1892 között a fővárosban próbált szerencsét, de 1894-ben visszatért Szombathelyre, ahol addigra kiszélesedett a fellendülés, és megnőttek a lehetőségek az ő számára is.
A Széll Kálmán utca 7. és 9. számú kétemeletes bérház látható, Szabovics két városképileg is jelentős munkája.Fotó: Balló László gyűjtése
1894-ben a gazdasági felemelkedés még húsz évnyi virágzás előtt áll, ám Szabovics számára ebből csak a felét rendeli a sors. Tíz éven át tartó látványos és sikeres munkásság után, ötven évesen, 1904-ben elragadja őt a halál.
Mérnökünk ebben a termékeny és ihletett, utolsó korszakában az új városrész legszebb lakóházaival ajándékozza meg Szombathely városát.
Már 1894-ben jelentős munkákat végzett: több Király utcai lakóház építését vezette (a 13. és 25. szám alatt), 1896-ban a Szily János utca 21. szám alatt emelt eklektikus emeletes házat dr, Mayer Ferenc ügyvéd számára, majd az 1897-es évtől kezdve két tucatnyi lakóház építkezését vezeti, melyek egy részét maga tervezte. 1896-ban a Rákóczi utca 35. számú házat tervezte.
A század utolsó három esztendejében jelentős részt kapott a Széll Kálmán utca kiépítésében: 1898-ban építette a 9. szám alatt Deutsch Samu és fivére, Tivadar kétemeletes, 7+1 tengelyes bérházát, majd a mellette álló, 7. számú bérpalotát Fischer Johanna számára. 1899-ben készültek el tervei Kopfensteiner Gyula értékesítési céllal építtetett csodálatos villájához, amely ma, még megcsonkítva is a környék legdekoratívabb lakóháza (Széll Kálmán utca 13.). Ezt a pazar villát hívják Wolf-villának, mert az építtető hamarosan értékesítette, és új tulajdonosai a Wolf testvérek voltak. Összességében csak a Széll Kálmán utcában tíz házat tervezett és épített mesterünk, többet, mint Wälder Alajos, avagy Brenner János.
A századfordulós építkezések legszebb lakóháza, a Wolf villa látható. Szintén Szabovics Ottó műve.Fotó: Balló László gyűjtése
Szabovics Ottó tervezte a Király utca 7. számú házat is. Az ugyanekkor épült Kőszegi utca 25. szám alatt álló egyemeletes lakóház szerzőségében felmerült Rauscher Miksa személye, aki a szomszédos, 23. számú nagyobb épület, Széll Ödön bérháza megalkotója. A két szomszédos épület mind mértékben, mind dekorációs harmóniájával ezt valószínűsíti, és Szilágyi István volt városi főépítész is ekként vélekedett a két épület együttállásáról. Így tehát ebben az esetben továbbra is bizonytalan a tervezés szerzősége, minthogy semmiféle írásos anyag nem maradt fenn a ház építésével kapcsolatban. Tehát nem állíthatjuk biztonsággal, hogy a Kőszegi utca 25. szám alatt álló egyemeletes lakóház Szabovics műve.
A Kőszegi utca 25. számú egyemeletes ház szerzőségét illetően is Szabovics Ottót feltételezik, ám ez vitatható, mivel a feltételezést semmi nem igazolja.Fotó: Balló László gyűjtése
Szabovics Ottó 1901-ben tervezte Trummel János ácsmester lakóházát a Széll Kálmán utca és a Vörösmarty utca kereszteződésénél, közel a sarkon álló Trummel-bérpalotához. Ez a szerény kis szecessziós villa ma is áll, de sajnos szimmetrikus homlokzatának északi szélét átalakították, elbontva a főpárkány feletti, stílusos építményt (Vörösmarty utca 15.). A következő évben Sütő Lajos gyógyszerész villáját tervezte az Óperint utca 2. szám alatt. Ez a jellegzetes, romantikus hangulatú neoreneszánsz kis kastély épület ma is ékköve a nagy múltú kis utca összképének.
Óperint meghatározó városképi eleme, a Sütő-gyógyszertár látványos kis kastélya. Ez az épület szintén Szabovics Ottó tervezését dicséri.Fotó: Balló László gyűjtése
1904-ben tervezte és építette a Kisfaludy Sándor utca 21. szám alatt Müller Ede építési vállalkozó házát, és ezzel félbeszakadt az életmű, Szabovics Ottó halála miatt.
Az új építkezések számos más pontjain is találhatunk munkáiból, és megállapíthatjuk, hogy jelentéktelenebb lakóházaiban is a gondos tervezés és a két nagy stílus, az eklektika és a szecesszió határán mozgó, határozott stílusérzékkel játszó, rutinos építész munkáját csodálhatjuk valamennyiben.
Mesterünk a belváros kedves, elegáns lakóházain túl ipari üzemépületeket is tervezett az éppen fellendülésben lévő szombathelyi nehéz- és könnyűipar éledésének folyamatában. A már említett gépgyár telepén kívül kidolgozott, majd szabadalmaztatott egy egészen új rendszerű téglaégető kemencét, amellyel több ilyen irányú igénynek is megfelelt. A pamutipar és a Mayer gépgyár számára is ő tervezte az újabb iparcsarnokokat, végül mint földmérő, kezdeményezte a város vezetésénél egy új Szombathely térkép szerkesztését 1900-ban, hivatkozva az elmúlt két évtized jelentős növekedésére. Ezt a térképet a város 1904-ben valósította meg.
Szabovics Ottó színes munkássága, amelyet Melega Miklós nagy alapossággal összeállított tanulmányából ismerhetünk meg, nagy tudású, széles látókörű és invenciózus mesterembert jelenít meg, aki könnyed tervezéssel viszi szombathelyi lakóépületeire az eklektikából a szecesszióba való átmenet sajátos módozatait, és épületei ezzel nagyban gazdagítják Szombathely századfordulós építéstörténetének összképét.
Száz plusz tizenöt év teljes ismeretlenség után ideje, hogy a helyi sajtó széles körben foglalkozzék életművének legjelentősebb vonulatával, Szombathely századfordulós építészetének markáns részével, amely az ő teremtő fantáziáját, stílusérzékét és formai rutinját jeleníti meg, és őrzi számunkra napjainkban is.
