Óriásit akar, akart dobbantani a kormány az ideig augusztus 20-ai ünnepségsorozattal. Minden korábbinál nagyobb szabású programsorozattal készültek, egy sajátos seregszemlével, amivel megmutathatjuk ország-világnak, hogy legyőztük a vírust, legyőztük a válságot és legyőztünk mindent is.
Kár, hogy a jóízlést is sikerült legyűrni.
Már a kora délelőtti légi parádénál látható volt: a dísszemle egyik legfontosabb kelléke, a tömeg nem marad otthon. A pesti és budai rakpartok gyakorlatilag megteltek a Margit híd és Erzsébet híd között, majd utána az Andrássy úton, Kossuth téren és a Városligetben is egymást lábát taposva vonultak a helyszínek között a népek, az infektológusok legnagyobb örömére.
Programból pedig nem volt hiány: 17 helyszínen, több száz programmal várták az embereket. A mennyiség tehát megy, kár, hogy a minőséggel már vannak bajok.
A "hagyományteremtő" jelleggel megszervezett Andrássy úti felvonuláson ugyanis aranyozott és diszkógömbösített Szent István, turulszárnyakkal feszítő félmeztelen férfiak, aranyozott Szent Korona és egy kis nemzetiszín-szalaggal agyonöntött lakossági technóval sikerült a majdnem lehetetlen:
Visszahozni a '90-es évek rave korszakát, vegyítve egy hamisítatlan falunappal, mindezt rágyötörni az Andrássy útra, ahol már tényleg csak a műanyag Kalasnyikov, egy céllövölde és a húgymeleg sör hiányzott volna a tökéletes vásári hangulathoz, bár a felvonulókat kisérő kohóérett ősöreg Ikarus nagyot lendített az összképen.
Mindezt úgy, hogy a valóban értékes és igényes felvonulóknak, így például a hagyományőrző lovasoknak vagy éppen a Kárpát-medence tájegységeinek népviseletét bemutató néptáncosoknak kellett díszletül szolgálniuk és persze jópofát vágni ehhez az ócska, igénytelen, ízléstelen és olcsó giccsparádéhoz.
Szerencsére azért nem mindent tudtak elcseszni a nagyon kreatív szervezők. A hagyományos légi parádé, a tisztavatás, vagy éppen a Városligetbe kitelepült Honvédség színes és persze gyerekkompatibilis programjai, a számos koncert, a Magyar Ízek utcája, a Mesterségek Ünnepe, az újjáépített Szent István-terem, a Kossuth téren kiállított Aranyvonat szerelvénye el tudják feledtetni velünk ezt a bemindenezett trip-et.
A kormány tehát beütötte a végtelen pénz kódot, de játszani ettől még nem tud jobban.
Máshogy fogalmazva: a rengeteg pénz még nem garancia arra, hogy minőségi programokat nyújtson a kilátogató százezreknek, igaz, van az a réteg, amelynek ez pont elég.
A többi pedig próbálja elkerülni az aranyozott Szent Istvánokat és lila turulokat.