A Velencei-tó állapotáról közölt hosszú cikket a Válasz.hu. A cikk szerint az agárdi vízmérce július 8-án már csak 89 centimétert mutatott. Tavalyelőtt június 1-jén ugyanitt 158 centimétert mértek, vagyis két év alatt a vízmennyiség 44 százalékaa egyszerűen eltűnt a Velencei-tóból. A rendszerváltás óta eltelt harminc évben mindössze kétszer alakult ki hasonlóan kritikus helyzet: 2003-ban, de akkor rövidebb ideig, és 1990 és 1993 között, amikor viszont a krízis még súlyosabb volt. A forróság is hozzájárul a tó vízmennyiségének csökkenéséhez; emellett ez volt az oka a június közepi tömeges halpusztulásnak is.
A vízhiányos állapot tavaly óta tart, megoldására több elképzelés is van.
A kormány előtt lévő javaslatok szerint lenne egy tűzoltásszerű, gyors beavatkozás, amivel a Székesfehérvár fölötti kincsesbányai, karsztvíz alapú vízbázisból vezetnének a tóba vizet. Csakhogy ez erősen korlátozott, mivel a város és a környező település ivóvízszükséglete elsőbbséget élvez, és elindulna egy hosszabb távú, átfogó projekt is, amivel tartósan biztosítanák a tó vízutánpótlását – írja a Válasz.hu.
A cikk szerint fő kérdés az, hogy miért nem biztosít elég vizet a Velencei-tónak az a rendszer, amelyet kifejezetten erre a célra hoztak létre 1973-75-ben: a Császár-víz felső szakaszán épült zámolyi és pátkai tározó. A lapnak nyilatkozó Horányi Tibor, a Nagy Tavak Koalíció zöld egyesüléshez csatlakozott az Alba Natura Civil Alapítvány vezetője szerint ha leeresztenék ezeket a tározókat, az 40 centit emelne a tó vízszintjén. Horányi szerint azonban a vízügyesek azt mondják: a tározók vízminősége nem alkalmas rá, hogy beengedjék a tóba – az azonban már nem drül ki, hogy ennek mi az oka.
A partfal-rekonstrukcó mérlegéről, illetve a gárdonyi polgármester szabadstrand-ellenes intézkedéseiről bővebben Zsuppán András riportja számol be.
