Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi szerkesztőségünk álláspontját. Vitáznál velünk? Küldd el az írásod nekünk!.
Nem árulok zsákbamacskát: a keményvonalas oltáspártiak közé tartozom, aki hónapokkal ezelőtt megkapta a vakcinát. Azóta se inogtam meg a meggyőződésben, hogy helyesen cselekedtem.Mint azt korábban is leírtam:
Oltáspárti héja-nász a Tisza-parton
Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi szerkesztőségünk álláspontját. Vitáznál velünk? Küldd el az írásod nekünk! A címlapképnek választott montázs nemcsak kifejezni igyekszik a világhelyzetet, de még baljósabbra pörgeti a képzelőerőt. Úgy kering Föld körüli pályán a robbanásra kész víziaknákra hajazó tüskés vírusraj, mint a Naprendszer bolygói.
Ugyanakkor a felnőtt lakosságban van két-két és fél millió ember, aki ezt gyökeresen másként gondolja.
Az oltási program szinte leállt, de legalábbis a korábbi rohamtempójú sebessége csigatempóvá lassult. Nyilvánvaló, hogy miért: aki határozottan, egyértelműen akarta, akit sikerült meggyőzni, az már rég beoltatta magát. Ebben a főváros népességét is meghaladó oltatlan tömegben sanszos, hogy jócskán felülreprezentáltak a nyílt ellenzők, a szkeptikusok.
Akiket legfeljebb csak nagyon szigorú kényszerítő eszközökkel, joghátrányok kilátásba helyezésével, de facto az oltás kötelezővé tételével lehetne rávenni a dologra. S még úgy is csak nehezen, illetve valószínűleg egy részük ekkor is megtagadná, hogy alávesse magát.
Ráadásul ilyenről szó nincs. Drákói vakcinaszigor helyett pont az ellenkezője történik, vagyis az oltástól berzenkedőket jelen pillanatban semmiféle motivációs inger nem éri. Miért oltatná be magát egy harcos szkeptikus, mikor épp az ország legfőbb vezetője beszél arról a rádióinterjújában, hogy:
„...újabb enyhítések lépnek életbe, a maszk például csak a kórházakban és a szociális intézményekben lesz kötelező. Nem kell majd felmutatni a védettségi igazolványt a szállásokban, színházakban, vagy a kulturális rendezvényeken.”
Ezeket a bejelentéseket az ellenzők, a kétkedők a saját diadalukként értékelik. Lám, lám, érdemes volt dacolni, hisz most ugyanúgy bemehetek a hotelekbe, előadásokra, mint az oltottak. Tehát már a kormány is belátta, hogy nincs itt olyan nagy veszély, az oltatlanok is nyugodtan járhatnak tömegbe – vélik.
Ezekben a hetekben magam legalábbis ezt tapasztaltam az oltatlanok körében.
Pedig az oltást épp most kéne felpörgetni.
Jelenleg nincsenek vagy alig vannak halálos áldozatok, az ellátásra szoruló fertőzöttek száma drasztikusan csökken. Így a kórházak terhelése e vonatkozásban szinte megszűnt, lehetne anyagi és humán erőforrást átcsoportosítani az oltásfrontra. Hogy mire jön a delta variáns, az újabb hullám, addig még legalább jó néhány százezer vagy akár egymillió embert védetté tegyenek. S így már nem kéne ősszel annyira drámaian megosztani a kapacitást az intenzív és a preventív ellátás között.
Ésszerűen hangzik, ugye? Járványügyileg, orvosszakmailag bizonyára. Politikailag viszont aligha. A miniszterelnök valószínűleg ugyanúgy tudja: akik kimaradtak az oltásból, azokat már csak jogi eszközökkel, még húsba vágóbb korlátozásokkal lehetne tömeges oltakozásra rábírni. S pont ez az a népszerűtlen intézkedés, amit a választások közeledtével nem fog bevállalni, holott ő is tisztában van vele: interjújában
„a negyedik hullámról azt mondta, hogy már tényként kezelik a világban, hogy bekövetkezhet”
Persze ősszel meg az nem tesz majd jót a kormány támogatottságának, hogy naponta százával halnak, és tízezrével betegszenek meg az emberek. De Orbán Viktor esetleg úgy véli: ez még mindig kisebb rizikó, mintha szükségállapoti intézkedésekkel kényszerít milliókat az oltásra, s veszíti el emiatt a szavazatukat.
Tehát cinikus reálpolitikusi logikával akár igaz is lehet: kevésbé leszek népszerűtlen attól, ha pár tízezren (vagy akár százezren) meghalnak, mintha kétmillió embert hatóságilag, erőszakszervezetileg vegzálok az oltással, hogy tizedannyian haljanak meg. A miniszterelnök netán abban is bízik: ha ránk töri az ajtót a delta variáns, a halálozások miatti félelem majd úgyis elhajtja ezeket az embereket az oltóhelyekig. Anélkül, hogy neki kéne ezt „rossz zsaruként” megtenni.
De az egymillió dolláros kérdés: igaza lesz-e?
Bejön-e ez a politikai latolgatás? Akiket 30 ezer halott nem ijesztett meg, azok a további meghaltak ezreitől miért rémülnének meg?
Ám ha még ettől sem félnek az oltásellenesek, a vakcinaszkeptikusok, akkor mitől? Mitől tartanak annyira, hogy még egy világjárványban történő elhalálozás is kisebb veszélynek látszik ahhoz képest?
A Facebook-posztokban, a megosztott - leleplezőnek szánt - írásokban, videókban gyakori vád, hogy a járványt szándékosan idézték elő. Direkt azért, hogy minél többen beoltassák magukat. Ugyancsak sűrűn felmerülő érv, hogy igazából nincs is vírus, ha pedig netán mégis, akkor jóval kevésbé veszélyes. S azért hazudják mégis annak, hogy az emberiséget oltásra kényszerítsék.
Hogy miért? Egyesek szerint pusztán azért, hogy a gyógyszergyártók sokat keressenek. Mások úgy látják, a terv ennél ördögibb: valamilyen kórokozót, mérget, drogot, génmódosított nano-biokütyüt vagy chipet akarnak belénk juttatni. Ez kísérlet. Hogy megbetegítsék, függővé tegyék, kiirtsák, manipulálják vagy megfigyelhessék az embereket. S bevezethessék a totális kontrollt.
Könnyű ezekre nevetve legyinteni. De hazánkban milliós, világszerte milliárdos nagyságrendben adnak hitelt neki az emberek.
S mit lehet erre mondani? Azt, hogy ilyesmi nem fordulhat elő? Mert egy demokratikusan választott kormány nem csinál olyat, amitől a polgárai megbetegszenek vagy maradandó egészségkárosodást szenvednek, netán meghalnak. Így etikátlan kísérleteket sem végez. S pláne nem ad be nekik a tudtuk nélkül fertőző vagy mérgező anyagot. Csakhogy ezt nem mondhatjuk. Mert nem igaz.
Ugyanis, mint arról részletesen olvashatunk itt és itt...
...1932 és 1972 között az amerikai egészségügyi hatóság munkatársai az alabamai Macon megyében szegény fekete földműveseken tanulmányozták a korábban bujakórként is emlegetett fertőző betegség, a szifilisz élettani hatásait.
Anélkül, hogy ehhez a beleegyezésüket kérték volna.
Évtizedeken át zajlott az emberkísérlet.Fotó: wikipedia.org
A kísérletben részt vevő személyekkel nem tudatták, hogy szifilisszel fertőződtek meg, és ahelyett, hogy megfelelő kezelésben részesítették volna őket, csak placebókat kaptak, annak ellenére, hogy a betegség az 1940-es évektől a penicillinnek köszönhetően már kezelhető volt.
– írják.
A kísérletben orvosok, tudósok generációi vettek részt.
A vizsgálatokat az Egyesült Államok Közegészségügyi Szolgálata (PHS, Public Health Service) a tuskegee-i, feketék számára létrehozott egyetemmel együttműködve folytatta le, amely arról tájékoztatta a pácienseket – 399 látens, vagyis fertőzött, de egyelőre tünetmentes szifiliszest, valamint a 201 tagú kontrollcsoport tagjait –, hogy a „rossz vér” (angolul bad blood) néven ismert betegséggel kezelik őket –a kifejezést a korban Alabamában gyakran használták különböző betegségek gyűjtőneveként.
Kiderült az is: a projekt során kifejezetten cél volt, hogy szabad utat engedjenek a betegségnek.
A PHS kutatói meggyőzték a Macon megyei orvosokat, hogy ne kezeljék a kísérletben részt vevő személyeket. Annak érdekében, hogy lekövessék a betegség „útját”, a kutatók akkor sem avatkoztak közbe, ha a beteg meghalt, megvakult, idegösszeroppanást kapott, vagy egyéb komoly egészségügyi betegséggel küzdött kezeletlen szifilisze következményeként
– szól a fentebb idézett cikk.
A Tuskegee-kísérlet: ez nemcsak konteó volt.Fotó: wikipedia.org
Máskor a kormány azt sem bízta a véletlenre, hogy legyen elegendő kísérleti alany. Így ők maguk fertőzték meg az embereket.
2010-ben Barack Obama és más amerikai vezető tisztviselők kértek bocsánatot egy másik etikailag megkérdőjelezhető, az amerikai kormány által támogatott, évtizedekkel korábban lefolytatott guatemalai kísérlet miatt. Ebben az 1946 és 1948 között lefolytatott kísérletben 700 személyt – rabokat, katonákat és mentális zavarokkal küzdő betegeket – fertőztek meg szándékosan szifilisszel, tudtuk vagy beleegyezésük nélkül. A kutatás célja az volt, hogy kiderüljön, a penicillin a fertőző betegség gyógyítása mellett annak megelőzésére is alkalmas-e. Néhányan azok közül, akik megfertőződtek, sohasem részesültek megfelelő egészségügyi ellátásban.
– említi a cikk.
Ezek után talán nem csoda, hogy az USA-ban az átlagnál magasabb az oltásokkal, s általában a közegészségüggyel szembeni ellenszenv, bizalmatlanság az afroamerikaiak körében, tehát pont ott, ahol a koronavírus-fertőzöttség is nagyobb a lakosság egészéhez viszonyítva. (Ahogy egyébként a hazai mélyszegénységben élő romák körében is.)
Az oltással kapcsolatban ellenséges vagy kétkedő rétegek egyik legfőbb érve, hogy a gyógyszeripar profitéhsége miatt olyan készítményeket adnak el, illetve írnak fel az embereknek, amelyek maradandó egészségkárosodást vagy akár halált okoznak.
Mondhatjuk-e azt: egy piacgazdaságban, jogállami környezetben működő nagyvállalat nem tesz ilyet, ez nem fordulhat elő? Sajnos nem mondhatjuk.
Elég, ha az Oxycontinra és más, opioid fájdalomcsillapítóra gondolunk. Melyek olyan függőséget okoznak, hogy jelenleg már nagyobb gondot jelentenek, mint az illegális droghasználat.
A heroinfüggők 80 százaléka a receptre kapható opioidokkal kezdte. Nem csak az OxyContinról beszélhetünk. Ott a Dr. House által ismertté tett Vicodin. De jó pár egyéb opioid gyógyszer létezik: a Prince halála után sokat emlegetett Percocet, a generikus “leánynevén” oxymorphone Opana, a Michael Jackson orvosának perében híressé vált Demerol, a szintén eléggé rizikós Dilaudid, valamint az ugyancsak narkotikus Norco.
E szerek akár már egy hét alatt is fizikai függőséget okozhatnak. Mint az egyik, témáról szóló - A mellékhatás: halál című - dokumentumfilmben elhangzik:
“A felírt opioidok által okozta halálesetek száma 1999 óta megnégyszereződött.”
Hogy a gyógyszer függőséget okoz, később már a legális “öltönyös dealer”, vagyis a gyógyszergyártó is elismerte.
“2007-ben a Purdue Pharma beismerte, hogy hazudott az OxyContin addiktív hatásáról, ezért példátlanul magas bírságot fizetett.”
A legális opioidgyártás dollármilliárdos biznisz. Éves szinten több mint 250 millió receptet írnak fel az Egyesült Államokban. Vagyis (mint korábban is leírtam) itt nem az történt, hogy gonosz bűnözők rászoktatták az embereket a drogra, az állam viszont próbálja őket leszoktatni. Hanem pont az állam (illetve a neki adózó, általa szabályozott gyógyszeripar) az, mely függővé teszi az embereket. S amikor – későn ocsúdva fel – megvonja tőlük az adagjukat, illegálisan próbálnak hozzájutni.
A témáról szóló dokumentumfilmben szereplő emberek “drogkarrierje” orvos által írt szerekkel kezdődött.
Korábban ilyen szereket csak végstádiumú rákbetegekenek vagy más fájdalmas betegségben haldoklóknak írhattak fel. A gyártók viszont szívós lobbitevékenységgel, nyomásgyakorlással, kampányfinanszírozással elérték, hogy krónikus, de nem halálos betegségben szenvedők is kaphassanak belőle, így aztán milliók váltak legálisan drogfüggővé.
A módszerek között szerepelt az orvosok megvesztegetése, az egészségbiztosítók félrevezetése, a szervezett bűnözést felülmúló, iparszerű csalás, hamis betegtájékoztatók kiadása.
Ezek után nehéz volna bagatellizálni az ügyről rendezett, ezeket a bűnös gyógyszeripari üzelmeket feltáró másik dokumentumfilm (Az évszázad bűnténye) egyik hazai kritikusának megállapításait.
Az összeesküvés-elméletek csábító erejéről, hatásmechanizmusáról, az emberekről, akik jellemzően bedőlnek nekik, tonnaszám születtek cikkek, könyvek, elemzések. Némi kritikai gondolkodás révén könnyedén el lehet jutni odáig, hogy ezek bármelyikén nevessünk egy jót, vállat vonjunk, esetleg eltűnődjünk azon a mentális állapoton, amelyben megfoganhattak
– írja. Hozzátéve:
Ám a kritikai gondolkodásnak és az empirikus adatokon alapuló tudománytiszteletnek a legtöbbet mégsem a konteók ártanak, hanem az, amikor a valóság produkál olyan jelenségeket, amelyek felülmúlják a legvadabb konteókat is, és megrendítik hitünket az orvostudományban, az etikai bizottságokban, a gyógyszerbiztonsági hatóságok működésében, úgy általában a szakértők hitelességében.
Márpedig nagyon úgy tűnik, hogy az amerikai opioidkrízissel éppen ez a helyzet – fogalmaz a cikkíró.
Ezek után mivel tudnánk bizalmat ébreszteni az oltások iránt azokban, akiknek ettől függetlenül is az a meggyőződése, hogy a gyógyszeripar valamiféle háttérhatalmi konspiráció eszköze? Egy szakportál azzal próbál érvelni, hogy WHO 2012-es jelentése alapján a gyógyszeripar bevételének csupán 2-3 százalékát teszi ki a vakcinák értékesítése, ami az egyik a legkisebb „szelete” az eladásoknak.
Másfelől a súlyos betegségek kezelése sokkal drágább, mint azok megelőzése, tehát ha kizárólag a profitszerzésről lenne szó, akkor nem a betegségek megelőzéséhez járulnának hozzá az oltóanyagokkal.
– írják.
S valóban: ironikus módon pont az opioid krízis bizonyítja: az nem jó üzlet, ha csak halálos betegek szedik a gyógyszert, hisz az nem tart sokáig. Ugyanígy az sem az évszázad biznisze, ha az oltás után az ember védett lesz, s így nem betegszik meg, egészséges marad, nem szorul gyógyszerre, nem kerül kórházba. A nagy pénz a krónikus betegségek függőséget okozó kezelésében van.
Talán a fenti soraimból, valamint az idézettekből lejött annyi: oltáspártiként sem gondolom, hogy a kormányok (akár demokratikus nyugati kormányok) és a gyógyszercégek nem követtek el a múltban (s ne követhetnének el akár a jövőben) etikátlan, törvénysértő dolgokat a betegek rovására. Nem tagadom, hogy voltak, illetve lehetnek ilyenek.
Ahogy például azt se vontam kétségbe soha, hogy 2006 őszén voltak rendőri atrocitások a tüntetések feloszlatása során. De azt gondolom, hogy a rendőri jogsértések létének elismeréséből nem vezethető le racionális módon az, hogy tiltsuk be a bűnüldözést és oszlassuk fel a rendőrséget. Akárhány brutális, korrupt zsaru, akármennyi rendőrállam van, nyilvánvaló, hogy rendőrségre akkor is szükség lesz a jogállamokban is.
Vannak káros, függőséget okozó gyógyszerek, léteztek etikátlan kísérletek. De emellett nem ártana azt sem belátni: akadnak olyan járványok, betegségek, melyek ellen az amúgy sok mindenért joggal kárhoztatható gyógyszeripar által készített oltás a leghatékonyabb védekezés.
Azzal például nem értenék egyet, hogy a fájdalomcsillapítók szedését kötelezővé tegyék, illetve hátránnyal járjon, amennyiben valaki nem hajlandó ilyet bevenni. Mert ha valaki nem szed ilyet, azzal legfeljebb magának árt: a fájdalom nem ragályos.
Fertőző betegség esetén teljesen más a helyzet, ahogy már kifejtettem, pont egy ellenzéki politikussal vitába szállva:
Mások megfertőzése nem emberi jog
Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi szerkesztőségünk álláspontját. Vitáznál velünk? Küldd el az írásod nekünk! „Veszélyhelyzet idején is mindenki egyenlő a törvény előtt, és még az Alaptörvény is azt rögzíti, hogy alapvető jogainkat bármely megkülönböztetés nélkül gyakorolhatjuk.
Ha titokzatos összeesküvők ki akarnák irtani az emberiséget, akkor pont hogy szabadjára kéne engedniük a koronavírust, melynek (főleg ha az egészségügy leterheltsége miatti járulékos áldozatokat is beleszámítjuk) sokszorosan több halottja volt egy év alatt, mint amennyi komoly, észrevehető szövődményt egy ilyen típusú oltás akár évtizedek alatt okoz.
Könyörgöm, ha meg akarnák tizedelni vagy tudatmódosított rabszolgává változtatni az emberiséget, akkor azt pont egy új hatóanyaggal tennék, amelyet a tapasztalatok hiánya miatt sokan alapból bizalmatlanul fogadnak? Nem inkább egy jól bevált, évtizedek óta szinte mindenki által használt pirulába csempésznék a zombimérget?
Vagy simán az élelmiszerbe, a vízbe?
Hogy egy ilyen, nem évtizedek, hanem hónapok alatt kifejlesztett vakcinának esetleg lehetnek nem várt mellékhatásai? Nem vitás.
Ahogy például, ha sürgős ellátást nem igénylő nyavalyával megyek orvoshoz, nyilván igyekeznek a lehetőségekhez viszonyítva kíméletesen gyógykezelni. Ha viszont szívrohammal összeesek az utcán, a mentős nem dilemmázhat azon órákig, hogy jaj, mi lesz, ha a defibrillátorból belém vezetett áram kárt okoz nekem, vagy az újraélesztés során eltörik pár bordám.
Szóval én biztosan nem vitatom a rizikókat. Magam sem voltam teljesen nyugodt, amikor az uniós szinten be nem vizsgált, jóvá nem hagyott Szputnyikkal oltottak be.
Csak gondoljunk már bele, hol és hogyan tesszük ki magunkat nagyobb kockázatnak?
Egy oltást beadatva, ami még ha (a legrosszabb esetből kiindulva) azonnali, korai szövődményt vált is ki, orvosnál, illetve kórházban történik velünk, ahol rögtön segítenek rajtunk, vagyis jó eséllyel túléljük ezt a ritkán bekövetkező esetet.
Vagy milliószámra oltatlanul, amikor ránk tör a delta, mely úgy leblokkolja az amúgy is a teljesítőképesség határán lévő egészségügyet, hogy amennyiben vagyunk olyan pechesek, hogy más okból kifolyólag kell nekünk lélegeztetőgép, akkor már nem lesz, mert oltatlanok tömegei foglalják le őket.
Van még időnk ezen töprengeni, bár nem sok. Delta is coming. Vigyázó szemünket a keleti nyitás jegyében vessük Moszkvára. Ahol már tombol.
Tombol a koronavírus Oroszországban
Oroszországban az elmúlt egy nap alatt 679-en haltak meg a Covid-19 betegség szövődményeinek következtében a pénteki hivatalos adatok szerint, ez a legmagasabb napi veszteségszám a járvány kezdete óta - jelenti az MTI. Az orosz operatív törzs kedden 652, szerdán 669, csütörtökön pedig 672 halottról számolt be, ami szintén abszolút rekord volt.
Az MTI tegnapi híre szerint:
Oroszországban az elmúlt egy nap alatt 679-en haltak meg a Covid-19 betegség szövődményeinek következtében a pénteki hivatalos adatok szerint, ez a legmagasabb napi veszteségszám a járvány kezdete óta
Biztos tétlenül akarjuk várni, míg ideér?
