Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját. Amennyiben válaszcikket írnál, írj levelet erre a címre!
Megjelent nemrég egy album, Győr 750 – 1271-2021 a címe. Győri művészek – festők, szobrászok, grafikusok, fotósok – alkotásai szerepelnek benne, illetve némi általános ismertető Győr városáról három nyelven, amelyek a legritkább esetben kapcsolódnak a közvetlenül mellettük szereplő művekhez. Azt már jóval nehezebb megállapítani, hogy a kötet összeállítása mögött mi a koncepció.
Miután végiglapoztam a könyvet, és nem egyszer felszaladt a szemöldököm, visszatértem az elején szereplő polgármesteri köszöntőhöz, hátha az ad valami támpontot arra nézve, hogy mi volt itt a cél. Dézsi Csaba András azt írja a bevezetőben: „Ez a könyv Győr királyi várossá nyilvánításának 750. évfordulóján városunk különleges művészeti értékeire hívja fel a figyelmet, a teljesség igénye nélkül mutatja be azok közül a legjelentősebbeket.”
Két dolgot tegyünk el ebből a mondatból: „különleges művészeti értékeket” mutat be a könyv, és azok közül is a legjelentősebbeket, még ha nem is az összes legjelentősebbet.
Ehhez képest magyarázat és elképzelés nélkül követi egymást mondjuk egy jelentős, még élő győri művész, aztán egy győri hobbifotós, aztán egy jelentős, már elhunyt győri művész, aztán mondjuk egy profi győri fotós, aztán egy amatőr művész. Hiába vannak itt valóban értékes alkotások szép számmal, ha látszik, hogy a kötet mögött semmi valódi szervezőerő nincs: színvonaltalan benyomást kelt az egész. Ráadásul a kötetben egyáltalán nem szerepel, hogy a bemutatott műveket hol lehet például élőben is megnézni, pedig nem egy esetben ez érdekes lenne, ráadásul az ilyenfajta hivatkozás szerintem eléggé alapvető művészeti albumok esetében.
Egy koncepciót azért találtunk a kötetben: úgy tűnik, cél volt, hogy a legjelentősebb „különleges művészeti értékeket” képviselő művek között minél többet szerepeljen a polgármester. Arról már beszámoltunk, hogy maga Dézsi Csaba András, illetve Radnóti Ákos alpolgármester is szerepel a kötetben művészként, de itt nem ér véget a dolog. Az ismert győri fotós, Szük Ödön négy képpel szerepel a könyvben, ebből az egyiken Dézsi Csaba András és mostani felesége látható műtét közben. Szerepel még a könyvben a polgármester édesapjának felesége, Dr. Dézsiné D. Beöthy Hajnalka festménye,
helyet kapott egy festmény a polgármester papagájáról, és mintegy slusszpoénként még a polgármester mesekönyveinek illusztrációja is bekerült a legjelentősebb győri művészeti értékek közé.
(Emlékezetes, hogy a képregényesített Dézsi Csaba András korábban falfestményként a győri kórház gyermeksürgősségi osztályát is díszítette, de cikkünk után Micimackó került a helyére.)
Nem tudom, hogy ezen a fronton volt-e nyomás a kötetet összeállító Tóth Tiboron (aki egyébként szintén szerepel a kötetben saját fotóival), de már csak a polgári jóízlés jegyében érdemes lett volna ellenállni egy ilyen nyomásnak, főleg, ha a kitűzött cél az, hogy legjelentősebb győri művészeti értékeket gyűjtsék egy kötetben. Szintén a polgári jóízlés jegyében zavaró, hogy az egyébként csinos kivitelezésű album végén ott virítanak a Győr 750 ünnepségsorozatot támogató cégek reklámjai.
Sajnálatos ez a dolog. Hiszen egy ilyen kötetnél, főleg ha már több millió forint közpénzbe került az összeállítása, nem ártott volna, ha lett volna valamiféle koncepció azon kívül, hogy győri művészek vannak benne, illetve hogy minél többet szerepeljen benne a polgármester. Mondjuk időrendben bemutatni a jubiláló Győr 750 évének legjelentősebb művészeit? Vagy mondjuk a városban fellelhető épületek, közterek művészeti alkotásait? Esetleg teljes, szakmailag értelmezhető képet adni a kortárs alkotókról? Valami ilyesmit el tudnék képzelni. Ez így, ebben a formában teljesen felesleges közpénzégetés lett.
