Szombathely egyik igazodási pontja a 14 emeletes, 56 méter magas épület a Petőfi Sándor utcában. Bárhonnan is tekintünk a városra, a toronyház uralja a látképe, „lenyomva" a székesegyház tömbjét és a markáns víztornyot is.
Albert Speer, Hitler főépítésze óta tudjuk, hogy minden valamire való diktátor igyekszik nyomot hagyni. Mivel azt sejti, hogy nem kap majd dicső lapokat, ezért a tárgyi maradandóság felé fordul. Így lett az autokrata vezetők kedvelt terepe az építészet, mert „ott lehet igazán nagyot alkotni".
Mint, mondjuk, Mussolini Olaszországában, a futurista és dadaista irányzatok hazájában. Szombathely testvérvárosa, Lecco mellett terül el Como, amely nem csak a népszerű filmszínész, George Clooney lakhelyeként, hanem a híres székesegyház, a Duomo, valamint a futurista víziók alapján megépült fasiszta székház okán is ismert.
Utóbbi nyomasztó betontömbje, római másolatú oszlopsora a nyers erő szimbolikája. Meg persze a maradandóságé, de hát tudjuk, hogy az olasz vezér hogyan is végezte...
Nálunk valahogy nem jöttek létre a nagy (párt) szimbolikák, talán a hagyományos széthúzás, vagy a mindig jelen lévő mutyi miatta (lásd: rendszerváltás utáni székházügyek). De a politikai motiváció itt is fellelhető. A hatvanas-hetvenes években indult hazai toronyház építési hullám (Pécs, Veszprém, Szolnok, Szombathely) oka az egyéni ambíciók szülte verseny, vagy inkább rivalizálás volt.
A közép Kádár-kor egyik törekvése a már említett „nyomot hagyás" az építészetben is, ezt a tendenciát erősítették fel a megyei „kiskirályok".
Veszprémben Papp János első titkár például egyszerűen elbontatta a történelmi belváros magot, hogy a helyén tömbös szállodát és egy 20 emeletes toronyházat építtessen. Ami azt illeti, a veszprémiek ma is nyögik az örökséget, amit akkor a megyei napilap „méltó, szocialista városközpont" címen tálalt.
Szombathely sem marad ki a versenyből. Felmerült egy 20, mi több: 30 emeletes ház felhúzása, de ezt részben a magas költségek, másrészt a technológiai hiányosságok nem tették lehetővé. Végül a 14 emeletesben maradtak, erre kapott megbízást Medvedt László építész. Aki a projekt részeként megtervezte a megyei könyvtár épületét is, kivívva a szakma és a városlakók elismerését.
1969-ben a Vas Népe akkori vezető fotóriportere, Jákfalvi Elemér arról tudósíthatott, hogy „gőzerővel épül a 14 emeletes a Petőfi utcában". Ekkoriban indult be a tömeges – paneles – lakásépítés, fejlődött a gyártóipar és új eljárások jelentek meg. Így belevághattak a kiemelt beruházásba, nem törődve a városképért aggódókkal.
Mert az azért a laikusok előtt is világos volt, hogy egy ekkora acél és betontömb alapvetően írja majd át a hagyományos, polgári jellegű városképet. De a kilók, tonnák, méterek harsogó világában nem sokat adtak a részletekre, a városvezetés ambíciói felülírták a bírálatokat.
„Nagyon nem emlékszem már a részletekre, arra viszont igen, hogy egy polányi sráccal voltam együtt a zsaluzásnál. Vidéki volt ő is, én is, a legtöbben. Azt láttuk, hogy sokan nézik a munkánkat, messziről méregették a magas darukat. Akkor ez még szokatlan volt. A brigádoknak naponta tartottak eligazítást, azt mondták, ez lesz az új jelképe Szombathelynek", emlékezik 60 év távlatából László.
A városban egyszerre két nagy vállalat, a VASÉP és a TANÉP ontotta az anyagot, biztosította a munkaerőt. Ezek a cégek több ezer embert foglalkoztattak, sajátos munkamegosztásban. A VASÉP volt az állami beruházó, komolyabb technikával, a TANÉP pedig a helyi, tanácsi vállalat. A magasház igazi próbatétel volt, de amikor elkészült és átadták, hullott az éremeső.
„Pazar hely volt, nagyon szerettem. A tizediken laktunk, albérletben, mint tanárképzősök. Amikor felkeltem és kinéztem az ablakon, láttam, ahogy kihúznak az állomásról a 424-es gőzmozdonyok... Olyan érzése volt az embernek, hogy uralja teret. Sajnos, magas volt a rezsi, nem sokig laktam ott. De örök élmény maradt", mondta el a ma már nyugdíjas, egykori főiskolás, István.
Az építészek között is hullámokat vetett a magasház ügye. Többen a várostengely felborulásáról beszéltek, mások szerint ezt ellensúlyozzák a Derkovits lakótelep 9 emeletes épületei. Az a vélemény alakult ki, hogy keleti irányban elkelne még egy magas épület. Ezt az elképzelést a pártbizottság is támogatta.
Az „ikertorony" helyét a vasútállomás közelében, a Savaria út elején jelölték ki. A terv azonban megváltozott, a beruházás fordulatot vett, a magasház sima középület lett. Részint azért, mert elfogyott a pénz, másrészt pedig Papp elvtárs a veszprémi „húszasával" megnyerte a versenyt.
Az NDK-s panelekből építkező ház nem lóg ki a környezetből, de valamennyire mégis. Nem ad karaktert, ellenpontként meg végképp nem értelmezhető. Egyfajta építészeti torzó a mai napig.
Most nincs magasház építés vidéken, de ez változhat. A jelenlegi Orbán-kurzusban ugyanis megváltoztatták az építési szabályokat Budapesten, így megépülhet a 28 emeletes, 120 méter magas MOL-torony. Ez az épület még nem felhőkarcoló –az 150 méterről indul – de már meghatározza a követendő utat és a városképet. És ahol egy van, ott előbb-utóbb lesz kettő is...
A MOL-torony ugyanúgy az Orbán-korszak nagyra törő szimbóluma lehet, mint voltak a szocializmus magasabb rendűségét hirdető tornyok, közte a szombathelyi 14 emeletes.
Kicsit ironikus, hogy van egy magasabb építmény nála – az emlékmű..
