Csöpp, csöpp
- így indult a kis délutáni kalandom a bojlerrel.
Egy régi Hajdu, szerintem mindenki látott már ilyent. Dereng is, hogy szokás vízkőteleníteni, de hiába használom már évek óta, valahogy sosem ütemeztem be a kitakarítását. Pedig látom és tudom, hogy rendkívül vízköves a városban a víz, mosogatásnál sem egyszerű a helyzet, a csepegtető is egyértelmű hírmondó.
Bár még munkaidő volt [bocsi Bazsi!], mégsem hagyott nyugodni a dolog: csak meg kéne szüntetni a csöpögést. A "projekt" elejéről ezért is nincsenek fotóim, mert nem dokumentációs céllal álltam neki.
Retró: felújítottunk egy besárgult, 25 éves Playstationt
Gyermekkoromban sosem volt saját játékkonzolom, bár őszintén, nem is vágytam rá. Teljesen jól megvoltam a számítógéppel, még akkor is, ha új játékok sosem futottak el rajta, és folyamatosan 3-5 éves csúszásban tudtam csak kipróbálni őket suli után.
Mivel nem vagyok szakember, így nem is tudnám szakszerűen leírni az összes óvintézkedést. Emiatt kérlek, csak akkor állj neki hasonlónak, ha megfelelő tudásod, tapasztalatod vagy képzettséget van hozzá. És soha ne állj neki semminek, ha valójában nincs is rá időd. Soha.
A legjobb az lett volna, ha letekerem a hőfokszabályzót, és hagyom a bojler vizét kihűlni. De most már elindult bennem a hangya. A vizet a főcsapon elzártam, a bojlert pedig áramtalanítottam. A vizet a leengedő szelepnél elkezdtem kiengedni, a lakásban a melegvizes csapokat pedig kinyitottam, hogy levegőzni tudjon a vízkör.
Mikor minden víz kifolyt, leszereltem az elektromos berendezést a bojlerről. Itt nem győzöm hangsúlyozni, mennyire fontos az áramtalanítás!
Szerencsére a bojler alatt a fürdőkád van, így nem tud nagyon szétszóródni a vízkő, de a lefolyót mindenképpen le kell dugózni, mert a lehető legtöbb vízkőtől meg kell óvni. A bojler alaplapja azonban a csavaranyák kitekerése után sem akart lejönni. Percekig kopogtattam, mire valami engedett. Kiemeltem.
Jó jó, elég vízköves a fűtőszál, az alaplap alja, az anód; de hát mégis csak működött, mi baj lehet?
- gondoltam még akkor. Aztán belezseblámpáztam a bojler belsejébe.
Gyakorlatilag a bojler negyedéig - harmadáig ért a vízkőmassza.
A kezemmel kezdtem el kimerni a vízkövet a szűk nyíláson át, az előre bekészített kis lavór pedig nagyon hamar megtelt. Aztán szépen lassan egy hegyet is építettem rá. Meg mellé.
7
Ennek fele sem volt tréfa, de a legnagyobb gond az volt, hogy a szilikontömítés annyira meg volt már keményedve, hogy lehetetlen lett volna visszarakni a helyére, meg hát éppen ez volt a gyenge láncszem is, ami a csöpögést okozta.
Arra szintén nem gondoltam, hogy mivel el van zárva a víz, a könyékig vízköves kezemet sem tudom majd megmosni. Szerencsére volt otthon párologtatóba szánt desztillált víz, ezzel le tudtam öblíteni a mancsomat.
Uh, lassan negyed 7, a Praktikerbe még éppen kiérek
- és fel is kerekedtem az éppen nálam lévő kölcsön-Suzukival, hogy elugorjak a barkácsáruházba.
Csapok, csaptelepek, WC ülőkék mindenütt. Percekig kerestem, hol lehetnek a bojler alkatrészek. Már majdnem megkérdeztem erről egy eladót (pedig egy igazi férfi sosem kér útbaigazítást), amikor egy keskeny polcon megtaláltam a Hajdu-szerelékeket. És Istenem, szerencsém volt, mert nincsen 5-10 fajta tömítés, csupán kettő, de azok is lényegesen különbözőek. Leemeltem a megfelelőt. Aztán szépen megnéztem, mi mindent nem fogok megvenni, mert drága, és jó még a régi. Ez a sors várt az anódra és a fűtőszálra is. De szép új csavarokat azért a kosaramba tettem. Meg tekerőgombot. Meg műanyagfedelet. Legalább látvány terén legyen sikerélményem.
7
Otthon aztán a maradék vízkőoldómmal (mert új flakont nyilván nem vettem a rohanásban) megkezeltem a fűtőszálat, az alaplapot, amik az új tömítéssel és csavarokkal szépen a helyükre is mentek. Jó, bevallom, a csavarokkal szórakozni kellett egy kicsit; biztos megvan a miértje, de őrült módon van kialakítva: egyszerre kéne hat csavart felnyomni és az egész alaplapot tekerni úgy, hogy ne potyogjanak ki a csavarok. Mindezt felfelé tartva a kezet. Amúgy is alacsony a vérnyomásom, de végül megoldottam.
Az elektromos részt visszaszereltem, és a hőmérséklet érzékelő is a helyén. Már csak a szép új fedél maradt hátra, meg a tekerőgomb - mindezek a korábbi szoci-sárga helyett már fehérek, lehet őket mutogatni.
7
A vízkövet a kádból belemertem a felmosóvödörbe, de még abba sem fért bele, a kis lavórba is pakolnom kellett.
Ettől holnap még meg kell szabadulnom
- gondoltam magamban a hidegzuhany alatt.
