Így tűnt el az egykor virágzó szombathelyi kocsmakultúra

ugytudjuk.hu 2021-03-07 19:21:00
A kocsmát, a kocsmázást köznapi szinten a részegeskedéssel, nyomában a sodrófával szokás emlegetni. Pedig a kocsmák mindig egy adott kor közösségének lenyomatai, szubkulturális elemei.

Nem véletlen, hogy a mostanihoz képest (14 ezer fő) a negyed ennyi lakosú Körmenden a mainál tízszer több kocsma működött (kocsma: vendéglátó-és szórakoztatóipari egységek összessége) és az sem, hogy Szombathely szintén bővelkedett nagyhírű és évekig teltházas szórakozóhelyekben.

Ezekből mára hírmondó is alig maradt, ha ugyan maradt. Körmenden talán egyetlen hely, a Rába partján magányoskodó Halászcsárda említhető, a Fényes, a Zenés, a Centrál, a Korona, a Wirth és a többiek szétfoszlottak az időben – meg a térben. Mivelhogy elbontották, esetleg bezárták őket.

Szombathelyen a kocsmázás ugyanúgy népszokás volt, mint céhekbe, egyletekbe tömörülés. Az önmagára ébredő polgárság és a vidéki, mellényes-órás földesurak egyaránt ragaszkodtak a beszélgetések kellékéhez, a falathoz és a feleshez.

A város polgári fejlődésének egyik kitüntetett pontja a sajnálatos módon lebombázott Palace szálló volt. Délceg tisztekkel, nyugatos eszméket terjesztő értelmiséggel, divatot követő ifjakkal. Ők voltak a Korzó urai.

A Kovács szállóban városi kaszinó, abban pedig ezeréves ősmagyar értékrend uralkodott. A gazdag nemesség és a kereskedők a stiklijeiket rendre kimagyarázó jogász népséggel paroláztak. Úgy esett hát, hogy a Király utca nyugati szárnya a mellényesek, a keleti pedig a snájdigok gyűjtőhelyévé lett. Kaszinó és kávéház – a kettő nem zártak ki egymást, de nem is erősítette.

Kovács (később Savaria) Szálló, a kávéházban laki Farkas Jenő cigányprímás és zenekara.

Fotó: Fortepan / Farkas Jenő

A két világégés nem csak a Palace szállót, a formálódó polgárságot is elvitte. Valódi magját, a szellemi és gazdasági értékteremtő zsidóságot gyakorlatilag kiirtották, mások elmenekültek. Rákosi alatt pedig „a vörös csillag sötét árnya ráborult a város vállára"  – ahogy már a demokratikus időkben egy képviselő megfogalmazta. Eljött a proletár kocsmák ideje.  

A három műszakos, embert koptató gyári munkarend kitermelte a gyorsívós, büfés hálózatot. Ez volt a homályos restik, bagószagú kugli-kocsmák, útszéli csehók, talpon(alig)állók ideje. A pártelit különtermekben mulatott, vagy szőtte a cselt. Úgy mondták: a vörös termekben. Ilyen működött, többek között, az azóta bezárt, majd egyházivá lett Vaosz vendéglőben is.   

A kultúrkocsmázás aranykorát a közép-és késő kádári időszak hozta el. A „wagneri" Gyöngyös étterem, vagy a szintén daliás múltú Pannónia ismét feléledt, már amennyire lehetett. Nyitott a Kioszk, az Isis, a Romkert. A város fiataljai gyorsan belakták az új helyeket. 

Ezt a folyamatot nagyban elősegített egy személyes momentum. A megyei, ezen belül pedig a szombathelyi vendéglátás élére egy tehetséges ifjú, Hermann György került, aki rapid módon változtatott. Ennek nyomán eltűntek a pisiszagú, olajpadlós egységek. Nyugatos lett a Gyöngyös, vagy a Ferences söröző, a város első fotocellás vécéjével. Volt is forgalma.

A polgárosodó városi réteg főleg a 14 emeletes aljába fészkelt Fészek sörözőt kedvelte, ahol Kardos úr ténylegesen úr volt, nem pedig elvtárs. A hely gyorsan vonzó lett, kimondatlanul is azt a minőséget hozta, amire a legtöbben vágytak ekkor már. A nyugati életformára és fogyasztásra.

Igaz, ez leginkább a sörben nyilvánult meg. A vasfüggönytől ölelt városba Ausztriából hozták a hordókat. De ha Hermann igazgató figyelme lankadt, könnyen elakadt a határon a szállítmány. Volt, hogy tönkre is ment az aranyat érő nedű a tűző napon, hiszen alig volt még hűtőkapacitás.

A Fészekben különös társaság kavargott. A sznobok mellett menő taxisok tűntek fel, aztán főiskolások, tollasodó gebinesek, kisiparosok, pénzes maszekok. Mindehhez jól sminkelt, szép leányok simultak. Itt nem Kossuth Lajos kora és eszmevilága volt a nyerő, hanem az ő képével díszített papírpénz, az akkori legmagasabb címlet.

A Fészek terasza

A Fészek mellett gyorsan népszerű lett a szintén belvárosi Grill bár a Kovács szálló mellett. Miniszoknyás pincérnőivel képes volt elhitetni, hogy eredeti hely. Holott az eredetiség a szokatlan dizájnban rejlett. A presszóban minden hófehér volt: az asztalok, a székek, a falak, a felszolgálók egyenruhája. A felszolgált feketekávé valóban jól mutatott ebben a konstrukcióban.

Így, vagy úgy, a legtöbb városi kocsmában nem csak alkoholt pusztító törzsközönség, hanem politizáló, rendszerkritikus mikro-közösség is kialakult. Ahol kínálat van, ott a kereslet is megjelenik: a söntéspultoknál és az asztaloknál vitatkozó társaságokat éber tekintetek kísérték. Volt, hogy egy-egy buli csak később, rendőrségi idézéssel ért véget. Többnyire izgatás volt a vád.

Hasonlótól nem kellett tartani a proletkult kocsmáknál. A Stop igazi ívóhelye volt a szocialista brigádoknak, de ezen belül is az építőipari segédmunkásoknak. Ez volt a munkásság alsó kasztja, itt a nyers erő és a duhaj piálás dívott. A munkás vasökölt ténylegesen ütőerőben mérték és szó szerint repült a kocsmáros, ha zárórával próbálkozott.

A cipőgyárral szembeni Lófej szintén a kultikus helyek egyike lett. Azzá tették a bérlők – akkor ismert, de már leállt sportolók – és a hű Haladás-drukkerek. A kocsma nem álcázta magát, az volt, ami: söntés, csap, bordásfal röviditalokkal, rögzített asztalok. Itt nem volt ajánlatos eltérni a fő vonaltól, a Hali fényezésétől. A rendszeres verekedések zaklatottá, de ugyanakkor izgalmassá is tették a perintparti egységet.    

Mindebből nem sok maradt mára. Az életmód gyökeresen megváltozott, az internet belépésével az új generációk már nem igénylik a klasszikus, beszélgetős kocsmázást, főleg nem életformaként. Az éttermek többsége bezárt, majd szendvicsbárként, vagy tematikus vendéglátóként éledt újjá.

Aztán jött a vírus. A társadalmakban eddig tett pusztítását még megbecsülni sem lehet. Sok más mellett megölte a kocsmákat is. A szoros együttlétet, a vitákat, a közösséget. Teljesen átírta a személyes emberi kapcsolatokat.

Fotó: Fortepan / Bojár Sándor

A maszk nem csak az arcot, de az érzelmeket is elrejti.  A távolságtartás pedig a 21. század szlogenje lett. Távolságot kell immár tartanunk önmagunktól és másoktól, befészkelte magát a hétköznapokba az óvatosság, a bizalmatlanság.

A kocsmák népe mostanság egy végleg letűnő kultúra romjain koccint a ki tudja milyen jövőre. 

Szólj hozzá!

Brit tudósok szerint sehogy sem állítható meg az emberek öregedési folyamata

Nagyon úgy tűnik, hogy az emberiség sosem találja majd meg az örök élet titkát.

Ilyen se volt mostanában: ellenzéki képviselő volt a GyőrPlusz Rádió vendége

Balla Jenő civil önkormányzati képviselő volt Herkely Ákos vendége szombaton az önkormányzati rádióban.

Jó hírek érkeztek Szalai Ádám állapotáról

Valószínűleg pályára léphet a németek elleni mérkőzésen.

Az összes bajnokiját elvesztette a Győr-Moson-Sopron megyei csapat

A megyei III. osztályú Újkér egyszer sem volt sikeres az évben. A csapatvezető szerint a lényeg az, hogy együtt voltak, és futballoztak.

Vasárnap: sok napsütés fátyolfelhőkkel

A Kisalföldön időnként megélénkülhet a déli szél.

Mától egy hónapra bezár a Nyugati pályaudvar

Július 17-ig kiemelt, átfogó karbantartásokat végeznek.

Orbán: Mi vagyunk Európa utolsó szabadságharcosai

Szerinte manapság ugyanúgy küzdenünk kell a szabadságunkért, mint egykoron a szovjetek ellen.

Verstappen nyerte az időmérőt

Ezzel pályafutása ötödik pole pozícióját szerezte meg.

Helyreállt a közlekedés az M1-esen

Mindkét forgalmi sáv járható Győr felé.

Már az idén odaadhatják a magyar utakat egy cégnek, rögtön 35 évre

Zsíros egyesség a láthatáron, de ki lesz a befutó?

Többé nem cseng ki

Az utolsó köztéri telefonfülkét is leszerelték Csehországban.

Szombaton is tombol a kánikula

35 fok is lehet délután.

Megnyílt a 7. Nemzetközi Textiművészeti Triennále a Szombathelyi Képtárban

Tizenhét országból érkeztek alkotások a kiállításra.

van még itt cikk a témában: